Különleges nevére mi a magyarázat?

– Mikszáth Kálmán kevéssé ismert elbeszélése A lohi­nai fű. Lohina a felvidéki Losonc környékén található. Vélhetően innen származnak a távoli őseim. Déd- és nagyszüleim Kecskeméten éltek és dolgoztak. Utóbbiak idővel a fővárosba költöztek. Egyik nagypapám – aki mérnök és jogász is volt – sokat segített a fizika megismerésében. Szüleim orvosok, ezt a pályát a rokonságban többen választották. Családunkra két tulajdonság biztosan jellemző: a szorgalom és a kíváncsiság.

Amikor azt látom, hogy valaki a szülei foglalkozását követi, mindig felmerül bennem, hogy ez mennyire tekinthető az ő útjának? Mindig orvos akart lenni?

– A szüleim nem erőltettek ebbe az irányba, de az egy­értelmű, hogy a szemléletmódjuk áthatotta a minden­napjainkat. Gyakorló orvosként dolgoztak, a családi asz­talnál óhatatlanul előkerültek a különleges esetek, szakmai sikerek. Gimnazistaként – a budapesti Szent Mar­git Gimnáziumban tanultam – köteleződtem el a kutatói pálya iránt, amiben hatalmas szerepe volt Roska Tamásnak. A 2014-ben elhunyt Széchenyi- és Bolyai-díjas akadémikus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának alapító dékánja, a hazai bionikai képzés megteremtője kiváló tudománynép­sze­rűsítő is volt. A gimnáziumunkba is eljött előadást tar­tani. Az előadónak és előadásának nagy szerepe volt abban, hogy – miközben orvosnak készültem – az érettségi után az általa alapított Karon kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat. Az ott tanultakból nagyon sokat felhasznál­tam későbbi kutatásaim során, de akkor és ott azt éreztem, hogy a Pázmányon nem a helyemen vagyok. Egy év után jöttem át a Semmelweis Egyetemre.

Meghatározó élményem, hogy az oktatók zöme nem egyszerűen leadta a tananyagot, hanem éreztette, hogy elkötelezett az adott szakterület iránt.

Milyen emlékeket őriz az egyetemi évekről?

– Egy kiváló egyetemről beszélünk, ahol a gyakorlati tudás mellett a mögöttes folyamatok megértése, kutatása, illetve az elmélet átadása is alapvető. Meghatározó élményem, hogy az oktatók zöme nem egyszerűen leadta a tananyagot, hanem éreztette, hogy elkötelezett az adott szakterület iránt.

Már egyetemistaként bekapcsolódott kutatási prog­ramba, vagy akkor megelégedett a tananyag be­fogadásával?

– Több területen dolgoztam tudományos diákkörös­ként. A radiológiai klinikán CT-képalkotással foglalkoztam, de megfordultam a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben, végül a daganatkutatásnál kötöttem ki.

Miért?

– Az orvostudományban ez az egyik legintenzíveb­ben fejlődő terület. Nagyon sok a daganatos beteg, akiken segíteni kell. E cél érdekében rengeteg forrás áll rendelkezésre. PhD-hallgatóként a tüdőrák kutatásába kap­csolódtam be. Azért választottam ezt az utat – személyes kötődésem nincs –, mert olyan súlyos és progresszív be­tegségről van szó, ami az érintettek nagy száma miatt megköveteli a megkülönböztetett figyelmet. Onkológiá­ból és tüdőgyógyászatból is azért szakvizsgáztam, hogy minél alaposabban megismerjem és megértsem ezt a daganattípust. Előbb kezdtem el kutatni a tüdődaganatokat, mint hogy letettem volna a szakvizsgákat.

A PhD-képzése végén az Európai Tüdőgyógyász Társaság által szervezett légzésmedicina bajnokságon második helyezést ért el. Ezen mit kell érteni? Ki fúj fel több léggömböt fél óra alatt, vagy ennél komolyabb megmérettetésről volt szó?

– 2016-ban Londonban tartotta a kérdésben említett Társaság az éves konferenciáját. Ennek részeként a benevezett csapatoknak a tüdőgyógyászattal kapcsolatos kvízeket kellett megoldaniuk. Azaz, a tudásunkra voltak kíváncsiak, nem a tüdőkapacitásunkra. A terheléses légzésfunkcióval (spiroergometria) kapcsolatos kérdésre nem tudtunk válaszolni – ezen múlt az első helyezés –, ami arra sarkallt, hogy mélyebben megértsem az elvét. Erre alapozva azóta született nemzetközi közleményünk a témában, amelynek lényege az volt, hogy a kísérleti alany terhelése alatt megnéztük a baktériumflóra változását. Rájöttünk, hogy a szervezet különböző fokú terhelése hatással lehet a bélflóra összetételére. A jelenséget feltártuk, de a mögöttes folyamatokra még nem született egyértelmű magyarázat. A közeljövő egyik feladata annak feltérképezése, hogy ez mivel magyarázható.

Az egyetem után az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben volt előbb szakorvosjelölt, majd szak­orvos. Miért ezt az intézetet választotta?

– A Korányiban akkor indultak a transzlációs kutatások. Úgy gondoltam, hogy a tüdőrákkal kapcsolatos kérdéseimre ott választ kaphatok, hiszen sok beteg, sokféle problémával érkezik oda. Ottani munkám során olyan biomarkereket (jelző molekulákat) kerestem, amelyek előre jelezhetik, hogy adott kezelésre miként reagál a beteg szervezete.

Mit jelent a transzlációs medicina?

– A lényeg, hogy a betegágy melletti kutatást összekapcsoljuk az alapkutatással. Olyan kérdésekre keresünk célzottan választ, amelyek a klinikumban a betegellátás során merülnek fel. A transzlációs medicina az orvostudomány hagyományos területeire épül úgy, hogy kiegészíti, de nem helyettesíti azokat. Egyik előnye, hogy az alapkutatási eredmények gyorsan átvihetők a klinikai alkalmazásba. A rendszer másik jellemzője a multidiszciplináris jelleg, azaz a különböző tudományterületeket összehangolva támogatja az elméleti és klinikai kutatást.

A Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Intézete 2019-ben jött létre Benyó Zoltán professzor vezetésével két – hosszú ideig különálló – intézet, a Klinikai Kísérleti Kutató és a Humán Élettani Intézet, valamint a Kórélettani Intézet egyesítésével. Intézetünk olyan élettani és kórélettani jelenségek megismerését tűzte ki célul, melyek közvetlen kapcsolatba hozhatók egyes betegségek kialakulásával, súlyosbodásával és gyógyulásával.

Olyan kérdésekre keresünk célzottan választ, amelyek a klinikumban a betegellátás során merülnek fel. A transzlációs medicina az orvostudomány hagyományos területeire épül úgy, hogy kiegészíti, de nem helyettesíti azokat.

Hogyan éli meg, hogy egy új tudományág hazai meghonosításában aktívan részt vehet?

– Izgalmas és inspiráló a feladat. A most indult új egyetemi kurzuson is a felgyorsult világot próbáljuk bemutatni. Például azt, hogy hogyan lehet ilyen körülmények között hatékonyan kutatni. Korábban akár tíz-húsz év is elmehetett egy kutatásra, ma már, ha pár éven belül nincs eredmény, az ember rákényszerül a váltásra. A technológia fejlődésének köszönhetően egyszerre több ezer gént tudunk elemezni. Ez hatalmas fejlődés, hiszen PhD-hallgató koromban legfeljebb néhány gén szerepét vizsgálhattuk. Ennek az elemzésnek a célja természetesen a betegellátás minőségének javítása. Munkámban egyre nagyobb feladatot jelent az adatok elemzése, feldolgozása.

A felgyorsult világra példa, hogy az első koronavírus-megbetegedéssel kapcsolatos hírek 2019 végén érkeztek Kínából. Az első regisztrált hazai esetet 2020. március 4-én, az első elhunyt beteget pedig március 15-én jelentették. Március 11-én országos veszélyhelyzetet hirdettek ki. Ahogy a világ legtöbb országában, hazánkban is az emberek mindennapi életét korlátozó intézkedéseket vezettek be, amelyeket csak fokozatosan, a járvány első hullámának lecsengésével oldottak fel. A koronavírusos betegek ellátásának egyik hazai központja akkori munka­helye, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet volt. Milyen emlékeket őriz erről az időszakról?

– Az első koronavírusos betegek megérkezése előtt küldtünk be egy cikket. Azon voltunk, hogy mielőbb eljusson a laphoz az eredményünk, mert tudtuk, hogy napokon belül megérkeznek az első betegek. Ahogy kitört a járvány, értelemszerűen a kutatások háttérbe szorultak, minden erőnkkel azon voltunk, hogy segítsünk a pácienseken. Ennek részeként mi orvosok is betartottunk minden előírást. Talán ennek köszönhető, hogy – noha folyamatosan betegek között mozogtam – nem kaptam el a fertőzést. Az első napokban és hetekben az jelentett izgalmat, hogy nem tudtuk, pontosan mire számítsunk. Emlékszem betegeimre, akik meggyógyultak, de azokra is, akiket nem tudtunk megmenteni. A legjobb ellátás ellenére is elvesztettünk embereket – elsősorban olyanokat, akik súlyos társbetegségekkel is küzdöttek. Az oltások megkezdésével javult a helyzet. Nehéz időszak volt.

2022-től a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet kutatási részlegének vezetője (2024 májusától az intézmény neve: Református Pulmonológiai Centrum – a szerk.). Miért váltott?

– Felkértek, hogy segítsem egy transzlációs kutatócsoport felépítését. Újonnan létrehozni valamit, számomra mindig izgalmas kihívás. Az ottani betegek mintáit az egyetemen dolgozzuk fel. A kutatással párhuzamosan oktatok is – A mikrobiom és tumor mikrokörnyezete című angol nyelvű kurzusunk unikális. Rendszeres interakció­ban vagyok a hallgatókkal, akiknek jelentős része külföldi.

Hogyan hat a mikrobiom a tüdőnkre?

– Sokan ma is izoláltan kutatják a tumorsejteket, azonban egyre több jel utal arra, hogy alapvető annak megértése, hogy a sejtek környezetében milyen immunológiai folyamatok zajlanak. Azt már tudjuk, hogy az immunsejtek és a bélflóra, illetve más mikrobiális faktorok között van kapcsolat. Mi a tüdődaganat és a bél mikrobiom kapcsolatát kutatjuk. Sok kérdésre nincs válaszunk, de azon vagyunk, hogy ezekre megfeleljünk. Régóta tudjuk például, hogy bizonyos légúti fertőzések esetén hasi panaszok jelentkezhetnek, illetve egyes bélfertőzések légúti tüneteket is okoznak. Azaz, a bélflóra és a légzőrendszer között szoros a kapcsolat. Ezt erősíti, hogy a dohányzás befolyásolhatja bizonyos bélrendszerrel kapcsolatos betegségek előfordulását, lefolyását.

Mi a tüdődaganat és a bél mikrobiom kapcsolatát kutatjuk. Sok kérdésre nincs válaszunk, de azon vagyunk, hogy ezekre megfeleljünk.

Azaz, az egészséges táplálkozással akár a tüdőnket is megvédhetjük?

– Szervezetünk egészére jótékonyan hat az egészséges táplálkozás. Rizikócsökkentő szerepe vitathatatlan. Ugyanez igaz a rendszeres testmozgásra. Tudjuk, hogy tudatos életvitellel megelőzhetők a betegségek. A gyógyítás elsődleges számomra, de ugyanilyen fontos a betegségek megelőzésének népszerűsítése. Szakmai előírás, hogy a betegellátás utolsó perceit edukációra és megelőzésre kell fordítani. Én erre tudatosan törekszem.

A magyar adatok azonban azt mutatják, hogy az emberek nem törődnek az egészségükkel…

– Ezt magam is tapasztalom, de hiszek abban, hogy rendszeres, hosszú távú edukációval az emberek a helyes útra téríthetők. Ha minden alkalommal erről is beszélnek nekik a kollégák, érdemi változás érhető el.

Mit mond arra a kérdésre, hogy mi magyarok hogyan vigyázunk a tüdőnkre?

– Azt tapasztaljuk, hogy rengetegen dohányoznak, illetve az utóbbi években egyre többen tértek át az elektromos cigaretták használatára. Sokan mindkét módszerrel terhelik a tüdejüket. Nem ismerek olyan kutatást, amely azt üzenné, hogy az elektromos cigaretta kevésbé terheli a szervezetet, mint a hagyományos dohányzás. Ráadásul az új eszközökben használt anyagok szervezetre gyakorolt hatásáról nem rendelkezünk elég tudással. Ezért aggasztó, hogy elsősorban a fiatalok körében hódít az elektromos cigaretta használata.

Mit tart a legfontosabb eredményének?

– A daganatos alultápláltság, azaz a kahexia jelensége jól ismert: a rákos betegséghez kapcsolódó általános tápanyaghiányt és alultápláltságot jelenti. A probléma világszerte sok millió beteget érint. A daganatos betegek mintegy harmada emiatt hal meg. Hiába rendelkezünk a legjobb kezelésekkel, ha a betegeknél az alultápláltsá­got nem tudjuk kezelni. Ennek a folyamatnak a vizsgálatá­val kapcsolatos eredményünket a neves Nature Communications és a The ISME (International Society for Microbial Ecology) Journal jelentette meg. Olyan mechanizmusokat, illetve baktériumokat azonosítottunk, amelyeket nemcsak a bélflórával hoztunk kapcsolatba, hanem hatásuk a vérben is kimutatható volt. Hasonlóan izgalmas terület a daganatellenes immunterápia. E kezelés hatására számos betegnél jelentősen javultak például a túlélési mutatók. Mi a bélflórával való kapcsolatot elemezzük.

Gyakorló orvosnak, egyetemi oktatónak vagy kutatónak tartja magát?

– Időm java részét a kutatás tölti ki, de az oktatás és a gyógyítás is meghatározó az életemben. Ezek a tevékenységek egymást erősítik. Előadás közben többször villant be olyan ötlet, amit később a kollégáimmal kidolgoztunk. A hallgatók inspiráló ötletei, kérdései szintén továbbgondolásra érdemesek. Nyitottságra sarkallom őket, remélve, hogy a kíváncsiság későbbi pályájuk meghatározó eleme lesz. Konferenciákon, tanulmányutakon a tüdőgyógyászatban a legjobbak között emlegetett professzorokkal kerültem kapcsolatba, akik egyenrangú partnerként kezelik a fiatalokat. A tőlük tanult közvetlenség, türelmes mentorálás számomra példaként szolgál. Meggyőződésem, hogy a szakmai kapcsolatok ápolása ugyancsak meghatározó, hiszen így lehetünk részesei a tudományos vérkeringésnek. Az egyetemen arra tanítottak bennünket, hogy legyünk nyitottak, folyamatosan kövessük és alkalmazzuk a legújabb szakmai eredményeket. Egyik erényemnek azt tartom, hogy az újdonságokat igyekszem gyorsan átültetni a gyakorlatba.

Milyennek képzeli el az elkövetkező pár évet?

– A Semmelweis Egyetem PhD-témavezetőjeként és kutatójaként szeretnék tovább dolgozni. Ha a jelenlegi szintből nem engedve tudjuk folytatni a munkát, az minőségi életvonalat jelent. Oktatóként folyamatosan fejlődni kell, újabb és újabb innovatív területeket beemelve a képzésbe. Azt tapasztalom, hogy amely területekbe az elmúlt években energiát fektettem, azokról pozitív visszajelzések érkeznek. Beérnek az eredmények. Érde­kes megélni a tudomány fejlődését, a különböző területek egymásra épülését. Mi a daganatok titkait kutatjuk, de ebben a munkában bioinformatikus, adatelemző és matematikus is részt vesz.

Az ember nem csak a szakmájának él. Mire jut ideje?

– Szabadidőmben a sportolás – kerékpározás, futás és úszás – meghatározó szerepet játszott, de az elmúlt két évben kissé átalakult az életem. Apa lettem. Az egy- és a kétéves gyermekemmel a lehető legtöbb időt szeretném eltölteni. Hihetetlen, hogy mennyi energiát igényelnek, és hogy mennyi energiát adnak.

Kivel folytassuk ezt a sorozatot?

– Benke Kálmán szívsebészt ajánlom a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáról. Kálmánnal a Semmelweis Egyetem Sportcsapatában játszottunk együtt az egyetemi évek alatt.•

Címlapkép: Reviczky Zsolt