A szülei és a nagyszülei is orvosként dolgoztak. Mit szólt a család, hogy a lányuk más pályát választott?

– Elfogadták a döntésemet, belátták, hogy az ő hivatásuk nem való nekem. Fül-orr-gégész édesapám súlyos esetei nem hozták meg a kedvemet az orvosi pálya iránt – az egyik betege láttán elájultam. Radiológus édesanyámról azt gondoltam, hogy ő csak a képalkotó berendezések felvételeit elemzi, de kiderült, hogy minimális invazív kezelések, mint például katéterek felhelyezése, izotópok emberi szervezetbe juttatása is a feladata. Ez is elijesztett ettől a szakmától, de a természettudományok ennek ellenére elvarázsoltak. Ahogy mondani szokás, amióta az eszemet tudom, a biológia érdekelt, később ehhez a matematika és az informatika társult.

Miért a Debreceni Egyetem biológus szakát választotta?

– A felvételim évében az országban csak ott indult molekuláris biológus szak. Mivel a genetika érdekelt, tudtam, hogy számomra ez a legjobb választás.

2005-ben diplomázott, de közben félévet a londoni King’s College-ban töltött. Mit adott az a hat hónap?

– Önbizalmat, hogy külföldön is megállom a helyem. Multi­kulturális környezetbe csöppentem, ahol csak magamra számíthattam. Szakmai gyakorlatom részeként klónoztam, baktériumgenomot módosítottam, de legalább ilyen hasznos volt, hogy anyanyelvi környezetben gyakorolhattam az angolt. Ez a félév hatalmas lökéssel segítette a doktori tanulmányaimat. A PhD-képzésem alatt vettem fel a programozó informatikus szakot, amit szintén kiváló eredménnyel végeztem el. Pontosabban az abszolutóriummal lezártam ez irányú tanulmányaimat, de a diploma megszerzését nem erőltettem. Azért vágtam bele, mert rájöttem: ahhoz, hogy a doktori munkám során nyert töméntelen mennyiségű adatot – melanomás betegek daganatos sejtjeiben genetikai eltéréseket vizsgáltunk – informatikai, programozói tudás nélkül nehezen tudtam volna megfelelően kiértékelni.

2009-ben témát és várost váltott. A melanoma genetikai hátterének feltárását az antibiotikum-rezisztencia megértésére cserélte. Debre­cenből Szegedre tette át a székhelyét. Mi állt a háttérben?

– Gyakorta előfordul, hogy egy fiatal kutató olyan témába csöppen, ami nem egészen a sajátja. Idővel beláttam, hogy a debreceni kutatást nem tudom hosszú távon elképzelni. Egy SZBK-s hirdetésre figyeltem fel – Pál Csaba csoportja keresett új munkatársat. A felvételi beszélgetésre Roy Kishony két Nature-cikkét kellett átolvasnom. A publikációk lényege az volt, hogy miként lehet rendszerbiológiai eszközökkel megakadályozni az antibiotikum-rezisztencia terjedését. Ledöbbentem, hogy milyen fantasztikus anyagot kaptam. Kiválóan megírt, hihetetlen izgalmas közlemények voltak. Nyolc évvel később Roy Kishonyval dolgozhattam együtt…

Hogyan indultak a szegedi évek?

– Egy fiatal kutató esetében nagyon fontos, hogy milyen habitusú a témavezetője. Engem magával ragadott Pál Csaba lelkesedése. Meghökkentő szakmai felvetéseivel, újszerű megközelítéseivel folyamato­san motivált. Úgy vetett fel egy adott problémát, hogy azt a fiatal kutató is magáénak érezte, a saját innovációját is bele tudta tenni. Rávezet, segít megérteni, hogy miért jött ki az adott eredmény. Ekkoriban lát­tam be, hogy egy vérbeli kutató a munkaideje vé­gén nem teszi le a munkát, hanem magával viszi. Még akkor is folyamatosan kattog az agya, amikor éppen a gyerekeivel van. Ebben persze egy idő után ki le­het égni, ezért fontos, hogy az ember megtalálja a termékeny egyensúlyt. Kívülről frusztráló lehet az ilyen munka, de nekem ez jelent kihívást. Erre persze születni kell. Azaz, nemcsak kiváló témavezető kell, hanem egy befogadó közeg is, jelen esetben pályakezdő kutató, aki rezonál a jelzésekre.

Számomra a szegedi évek nagyon intenzívek voltak. A biológiai problémák megválaszolását a programozó informatikus ismereteim is segítették. A lehető legtöbb munkafolyamatot igyekeztem automatizálni, ennek részeként például pipettázó robot beállításán dolgoztam. Pipettázni ugyanis nagyon nem szeretek.

2017-ben a Human Frontier Science Program (HFSP) nemzetközi posztdoktori ösztöndíjasaként került az Izraeli Műszaki Egyetemre (Technion), ahol Roy Kishony professzor mellett folytatta kutatásait. Küldték, vagy menni akart?

– Inkább küldtek, mint utólag kiderült, azzal a céllal, hogy új tapasztalatok birtokában visszatérjek Szegedre. Sikeres évek voltak mögöttem, de nagyon igaz az a megállapítás, hogy a fiatal kutatóknak néhány évet külföldön kell dolgozniuk. Ha a londoni utam kultúrsokk volt, akkor az izraeli időszakom eleje szintén az volt. De a megpróbáltatásokat feledtette, hogy ott születtek meg a kisfiaim. Akkor még nem volt ilyen léptékű a katonai konfrontáció, ám kisebb összetűzések előfordultak. Volt, hogy az óvodába mentem, csakhogy éppen akkor három rakétát lőttek felénk Libanonból. Az óvoda búvóhelyére menekültünk a gyerekekkel és a szülőkkel, ahol közös énekléssel nyugtattuk egymást.

Volt, hogy az óvodába mentem, csakhogy éppen akkor három rakétát lőttek felénk Libanonból.

Milyen egyéb tapasztalatokat szerzett?

– Lenyűgözött, hogy Izraelben milyen hatalmas összeget fordítanak az oktatásra és az egészségügyre. Ott az az álta­lános szemlélet, hogy mindenki tehetséges valamiben, ezt a tehetséget meg kell találni, majd támogatni és fejleszteni kell. Izraelben mindenki úgy nő fel, hogy önbizalomból nincs hiány. Hisznek magukban, vállalják a véleményüket, vitatkoznak. Hihetetlen élményem volt, hogy például általános iskolások labdákat egymásnak dobáló robotokat programoztak. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy némely mesterszakos hallgató tudása vetekedett az itthon PhD-zott fiatal kutató tudásával. Szakmailag is sokat adtak ezek az évek, például ehhez az időszakhoz köthető egy Nature-cikkem.

2022-ben tért haza, egy évvel később megalakította az MTA–SZBK Lendület Antibiotikum Hatások Rendszerbiológiája Kutatócsoportot. Hogyan halad az építkezés?

– Lassan, mert nem voltam felkészülve arra, hogy mit jelent egy csoport vezetése. Azt látom, mások sem. Szerencsére az intézet és a központ mindenben segíti a hozzám hasonlók munkáját. Két másik lendületes társammal együtt coachhoz jártunk, ahol megtanultuk, hogyan legyünk jó főnökök, akik egyszerre inspirálnak és követelnek. Ne legyünk túlzottan barátságosak, de nyitottak legyünk a munkatársaink problémáira. Meg kellett tanulnunk, hogy miként osszuk el a rendelkezésre álló forrásokat, illetve hogyan tárgyaljunk a műszereket forgalmazó cégekkel. Azt is kezelni kell, ha egy kolléga elmegy, mint ahogy az újonnan érkezők beilleszkedését is segíteni kell. Ebben a folyamatban a központ szenior témavezetői is segítenek. A csoportépítés nem ment könnyen, de azt tapasztalom, hogy a lelkesedésem gyorsan átragad a fiatalokra. Van hallgatóm, aki személyes okokból csatlakozott a csoportomhoz – az egyik nagyszülője vastagbéldaganat miatt vesztette életét.

Mitől jó most az SZBK?

– Azt hittem, hogy a Technion pezsgő tudományos miliővel fogad, de nem egészen így volt. Izraeli csoportunk elképesztő tudományos teljesítményt tett le az asztalra, de viszonylag kevés volt a kapcsolat más kollégákkal. Szegeden szoros a kontaktus a különböző tudományos műhelyek között. A HUN-REN SZBK Biokémiai Intézetében működő Szintetikus és Rendszerbiológiai Egységen belül hat „lendületes” csoport dolgozik. Adott egy kritikus tömeg, azaz olyan szakemberek közössége, akiktől kérdezni lehet ebéd közben, a folyósokon, bárhol, és akik meghökkentő ötletekkel, meglátásokkal állnak elő. Izgalmas, hogy a közös célokat eltérő úton akarjuk elérni. Ez azért jó, mert így együtt hatékonyabbak lehetünk.

Adott egy kritikus tömeg, azaz olyan szakemberek közössége, akiktől kérdezni lehet ebéd közben, a folyósokon, bárhol, és akik meghökkentő ötletekkel, meglátásokkal állnak elő.

Közel harminc tudományos munkát publikált, köztük olyan nívós szakmai folyóiratok hasábjain, mint a Nature, a Nature Microbiology, a Nature Communications és a PNAS. Van a cikk-, illetve a pályázatírásnak technikája?

– Ez az, amit sehol sem tanítanak, de mégis nagyon hasznos tudás. Ezen a téren a legtöbbet Roy Kishonytól lestem el. A lényeg, hogy a pályázatban leírt nagy célt három kis céllal próbáljuk elérni. A nagy cél témája két mondat, a három kisebb célt részletesen kell kifejteni. Egy jó pályázat meghatározó elemei a látványos ábrák. Ha nem szép, nem beszédes az illusztráció, kidobják az anyagot. A szövegezés logikus felépítése ugyancsak alapvető. Természetesen a legfontosabb, hogy a pályázó társadalmi szempontból hasznos célt fogalmazzon meg. Egy laikus is értse, hogy mivel akar foglalkozni.

Milyen karrierutakat lát a kutatói szférában?

– Az egyik út – én ezt választottam –, hogy inkább előbb, mint utóbb, témavezető legyen a posztdoktor. A másik út azoké a szakembereké, akik főleg kutatni szeretnek, de nem akarnak saját csoportot és túl nagy felelősséget sem, nekik elég a nyolc óra a laborokban. Ilyen munkakö­rök azonban egyre kevésbé léteznek. A pályázati kiírások nem ezt a mentalitást támogatják, és az intézetek irányítói sem ezt a szemléletet képviselik. Akit nem vonz a témavezetőség, általában cégeknél vállal állást.

A 21. század egyik legnagyobb orvosi kihívása szinte bizonyosan az antibiotikumokra rezisztens baktériumtörzsek elleni küzdelem. Mára ugyanis számos olyan baktériumcsoport fejlődött ki, amely több (vagy akár a legtöbb) ismert antibiotikumnak ellenáll, így az eddigi terápiák hatástalanok ellene. Milyen következményekkel számolhatunk?

– Lépni kell, mert a WHO előrejelzése szerint 2050-re a vezető halálok a hagyományos antibiotikumoknak ellenálló mikroorganizmusok miatt kialakuló fertőzés lehet. Többen halhatnak majd meg emiatt, mint daganatos betegségek következtében. Segítségünkre van az az izgalmas evolúcióbiológiai jelenség, hogy ha valamihez adaptálódik egy élőlény, akkor sokszor azzal, hogy valamiben nagyon jó lesz, egyúttal valamiben rosszabb is lesz. A specifikus alkalmazkodásnak ez az ára, a hátránya. 2009-től Szegeden Pál Csabával mi vizsgáltuk először, hogy ha egy baktérium rezisztenciát alakít ki egy antibiotikummal szemben, nem lesz-e egy másik antibiotikummal szemben érzékenyebb? Rájöttünk, hogy ha egy baktérium alkalmazkodik egy antibiotikumhoz, találhatunk egy másikat, amire érzékenyebb lett. Több száz antibiotikum interakcióját feltérképezve kiderítettük, hogy milyen antibiotikumok használatával szorítható vissza az antibiotikum-rezisztencia. Roy Kis­honynál pedig arra kerestem a választ, hogy milyen antibiotikum-koktélok ölik nagyságrendekkel hatékonyabban a rezisztens baktériumtörzseket az antibiotikumra érzékeny változatokkal szemben. Ezekkel a kezelésekkel ugyanis megakadályozhatjuk az antibiotikumokra ellenálló rezisztens törzsek terjedését.

Több száz antibiotikum interakcióját feltérképezve kiderítettük, hogy milyen antibiotikumok használatával szorítható vissza az antibiotikum-rezisztencia.

Csakhogy azt is kiderítették, hogy a kombinációk időn­ként rosszabbul teljesítenek, mint az egyes antibiotikumok. Ennek mi a magyarázata?

– Valóban előfordult egyes esetekben, hogy minél több­féle antibiotikummal pusztítanánk a baktériumokat, annál több marad életben. Vizsgálataink során kidolgoztunk egy módszert az életben maradt kevés baktérium kimutatására. Fluoreszcens fehérjével jelöljük a sejteket, majd az antibiotikum-kezelés után különböző hullámhosszú fénnyel gerjesztjük őket, így már az egészen apró baktériumtelepek is láthatóvá váltak. Automatizált eljárásunkkal a sok különböző kezelést túlélni képes baktériumok számát határoztuk meg egyszerre.

Ezáltal kutatásunk során sikerült néhány specifikus vegyületet is beazonosítani, ami ezeket a túlélő baktériu­mokat is hatékonyan pusztítja. Arra is rájöttünk, hogy ha a kórokozó ellenállóvá válik egyik vagy másik szerrel szemben, akkor egyes antibiotikum-kombinációk jobban pusz­títják az ellenálló baktériumokat. Megfigyeltük, hogy az antibiotikum-kombinációk segítségével visszaszorítható az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek terjedése. Ebben az evolúciós „fegyverkezési versenyben” a mikrobák állnak nyerésre, így az emberiségnek stratégiát kell váltania. Az egyik út, hogy újabb és újabb antibiotikumo­kat fejlesztünk ki, de ehhez rengeteg pénz kell. Egy másik megoldás a baktériumok ellen hatásos vírusok alkalma­zása. A mi módszerünk, hogy okosabban használjuk a meglévő antibiotikumokat, de a jelenleginél innovatívabb, újszerűbb kombinációkkal, amelyekkel visszaszoríthatjuk a rezisztens kórokozók terjedését. E stratégiaváltásban lehet nagy szerepe az általam vezetett kutatócsoportnak. Meglátjuk, hogy az előbb említett három koncepció közül melyiktől várható áttörés.

2023-ban öt évre közel 100 millió forintot nyert az Európai Molekuláris Biológiai Szervezet (EMBO) pályázatán. A támogatás célja egy rendkívül specifikus és sokoldalú kezelési stratégia kidolgozása a genotoxintermelő bélbaktériumok ellen, ami a gyulladásos bélbetegségekhez és a vastagbéldaganatokhoz kapcsolódó, korábban ismeretlen kockázati tényezők feltárásában is segíthet. Ez egy új út?

– A régi és az új témában az a jó, hogy gyakorlatilag ugyanazt a kísérleti eszköztárat használjuk. Az antibiotikum-rezisztencia esetén az ellenálló baktériumok terjedését akarjuk visszaszorítani. Az EMBO-s munka pedig arra koncentrál, hogy a daganatok kialakulásában részt vesznek bizonyos toxint termelő káros bélbaktériumok, amelyek károsítják a humán sejtek DNS-ét. Ezeket akarjuk szelektíven kiirtani a szervezetből. Azaz, a második esetben is a baktériumra koncentrálunk, aminek a szaporodását szintén specifikusan gátolnánk. Mindkét esetben olyan szereket-szerkombinációkat keresünk, amelyekkel cél­zott csapást mérhetünk ezekre a veszélyes kórokozókra. Olyan helyzetet akarunk teremteni, ahol a rezisztens és/vagy a toxint termelő baktérium egyaránt hátrányban van. Vagy elpusztul, vagy adaptálódik.

Elégedett a helyzetével?

– Noha csoportvezető vagyok az intézetben, olykor még kezdő kutatónak érzem magam. Szerencsés vagyok, hogy lelkes és tehetséges csapattal dolgozhatok együtt. Munkatársaim mindent megtesznek a közös sikerért. A HUN-REN SZBK szorosan együttműködik a Szegedi Tudományegyetemmel, én is bekapcsolódtam az oktatásba, a biológia doktori iskola témavezetőjeként két PhD-hallgatóm van.

Szerencsés vagyok, hogy lelkes és tehetséges csapattal dolgozhatok együtt.

Hogyan tudja összeegyeztetni az anyaságot és a kutatást?

– A páromnak nagyon sokat köszönhetek. Rengeteg fel­adatot átvállal a gyerekek neveléséből. A megannyi se­gítség ellenére az utóbbi években azt vettem észre, hogy sokkal kevesebb a hobbim, mint régebben. A sportolás pél­dául levezeti a feszültséget, nálam ezt az élményt a kerékpározás adja. Felvetődött bennem, hogy kiköltözünk az egyik Szeged melletti faluba, ahonnan kerékpárral já­rok be. A feszültséglevezetés mellett tekerés közben jutnak ugyanis eszembe a legjobb gondolatok.

A szokásos utolsó kérdésünk: kivel folytassuk sorozatunkat?

– Juhász Szilviát ajánlom, aki a rák és a mikrobiom kapcsolatát kutatja a szegedi HCEMM-ben (Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine – a szerk.). Az általa vezetett HCEMM Rák Metabolom Kutatócsoport célja, hogy összefüggést találjon a tumorsejtek DNS-hiba-profilja és a bélrendszerben található mikrobaközösség között.•

Címlapkép: Balázs Gábor