Azt tudom, hogy hol tart most, de az nem derült ki a szakmai önéletrajzából, hogy honnan indult?

– Kecskeméten születtem, Lakiteleken nőttem fel. Laki­telek, Tőserdő, a közeli Tisza folyó természeti gazda­gsága mély nyomokat hagyott bennem. Az élővilág irán­ti vonzalmat erősítették David Attenborough filmjei. Az ő természeti csodákat bemutató alkotásai egy életre elvarázsoltak. Általános iskolába a Tisza mellett fekvő községbe jártam, míg középiskolásként a kiskunfélegy­házi Móra Ferenc Gimnáziumban tanultam. Biológia tagozatos voltam, már akkor egyértelmű volt, hogy nekem ez az utam. Ezt az irányt erősítették bennem a középiskolai tanáraim. Ezek az élmények mind arra sarkalltak, hogy biológus legyek. Eleinte a természetvédelem és a környezettudomány területén láttam a jövőmet, de éppen a gimnáziumi tanulmányaim alatt ismerkedtem meg mélyebben a kémiával és a biokémiával, s jöttem rá, hogy nem a klasszikus értelemben vett biológia vonz, hanem a molekuláris biológia áll hozzám a legközelebb.

Miért izgalmasabb egy molekula, mint például a túzok dürgése?

– A molekulák az élet forrását jelentik. Ezeken alapulnak azok a biológiai folyamatok, mechanizmusok, amelyek az összes élőlény létezését biztosítják. A mi létünk is apró molekulákra épülő, hihetetlenül bonyolult biológiai folyamatok eredménye. A molekuláris biológián belül elsősor­ban a sejtbiológia, pontosabban a sejtek működése érdekelt. A 2004-es érettségi után a Szegedi Tudományegyetem biológus szakára jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy itt a legerősebb a képzés, ráadásul a híres tudományos intézmény, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (HUN-REN SZBK) is a napfény városában található. Szép pályaívnek tűnt, hogy az egyetem után ott folytathatom a munkámat. Szépen felépítettem a jövőmet, aminek első elemeként felvettek a biológus szakra.

2009-ben végeztem az egyetemen, diplomamunkámból 2011-ben szabadalom született.

Milyen volt belülről az egyetem?

– A genetika-előadások másokkal együtt engem is elbűvöltek. Néhány évfolyamtársammal felvetettük, hogy rendben, éppen elkezdtük az egyetemet, de mi laboratóriumban is szeretnénk dolgozni, kutatók között mozogni és tanulni. Azt a választ kaptuk, hogy a HUN-REN SZBK laboratóriumai egyetemi hallgatókat is tárt karokkal vár­nak. 2005 őszén több kutatócsoport is fogadott bennün­ket a Genetikai Intézetben. Bemutatták a kutatási témákat, a lehetőségeket. Nekem Haracska Lajos laboratóriuma tetszett meg, ahol molekuláris sejtbiológiával és rákkutatással foglalkoztak, ráadásul munkájukban a mikroszkó­pok alapvető szerepet játszottak. Ott és akkor a számomra fontos összes kulcsszó elhangzott. Elszánt és motivált fiatalként jelentkeztem, hogy én ott szeretnék tanulni, hogy kutató lehessek. Felvettek, és nem csalódtam. Rengeteg technikát megtanultam, így például elmélyedtem a DNS-hibajavító mechanizmusokban. 2009-ben végeztem az egyetemen, diplomamunkámból 2011-ben szabadalom született. Ennek lényege, hogy olyan humán sejtvonalhoz köthető DNS-konstrukciókat készítettünk, amelyekkel különleges génterápiás eszközök fejleszthetők. Az eredménynek köszönhetően jutottam ki Németországba, majd Japánba. Mindkét helyen a homológ rekombinációs technikát felhasználva dolgoztunk – génkiütött sejtvona­la­kat hoztunk létre, amelyekkel a különböző DNS-hiba­ja­vító mechanizmusok tesztelhetők.

Három évet töltött posztdoktorként a Darmstadti Műszaki Egyetem (Technische Universität Darmstadt) Radiobiológiai Intézetében. Mi volt a feladata?

– Meglehetősen komplex volt a munkám. A kutatás mel­lett az angol nyelvű oktatásban is részt vettem. Program­vezetőként szakdolgozókkal és PhD-hallgatók­kal dolgoztam együtt. Termékeny korszaknak tartom ezeket az éveket, hiszen több jelentős publikáció is született eb­ben az időszakban. Az eredmények ellenére egyre erő­sebb volt bennem a honvágy. 2018-ban tértem vissza Szegedre, a HUN-REN SZBK Genetikai Intézetébe, ahon­nan 2022-ben a Biokémia Intézetbe mentem át.

Miért váltott házon belül?

– Van, aki egy életen át ugyanazt a témát kutatja, van, akinek időről időre új impulzusokra van szüksége. Én úgy éreztem, hogy – noha nagyon szerettem a DNS-hibajavító mechanizmusok kutatását – a szakmai megújulás előnyös lenne. A HUN-REN SZBK Biokémiai Intézetével a korábbi években szoros kapcsolatom volt. Ott merült fel, hogy a mikrobiom és a rák kapcsolatát is kutatni kellene. Felfutó területről van szó – az elmúlt években a kutatók újabb és újabb technológiai eszközökkel, illetve ezeken alapuló eredményekkel jöttek ki. Annak lehetősége vonzott, hogy a kutatási terület számára új eszközöket fejleszthetünk. Éppen elindult a munka, amikor 2023 elején újabb lehetőség kínálkozott a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központban, a HCEMM-ben. Pályázat útján 2023 szeptemberében új kutatócsoportot alapíthattam. Ez olyan szakmai lehetőség volt, amit meg akartam ragadni.

A HCEMM egy új kezdeményezés. A szegedi lézer­központ szomszédságában, egy volt szovjet laktanya épületében alakították ki a városban Inkubátorházként is emlegetett kutatóhelyet. Mi várta ebben az épületben?

– Üres laborok, amiket be kellett rendezni. Csoportvezető voltam – csoport nélkül. Komoly szervezés eredménye­ként, 2024 közepére felszereltük a laboratóriumokat, és összeállt a tízfős csapat. A HUN-REN SZBK-ból meg az egyetemről jöttek kutatók és hallgatók. A szervezés­ben nagy segítséget jelentett, hogy Darmstadtban programvezetőként akarva-akaratlanul „felszedtem” az ilyen helyzetben szükséges tulajdonságokat, képességeket. Megtanultam, hogyan koordináljam több ember munká­ját, hogyan adjak az egyetemistáknak olyan feladatokat, amelyekből komoly szakdolgozatok születhetnek, PhD-hallgatók olyan cikkeket írhassanak, amelyek hozzásegítik őket a tudományos fokozatuk megszerzéséhez. Segíti a munkát, hogy a HCEMM idősebb csoportvezetői örömmel segítenek nekünk, fiataloknak.

A HCEMM intellektuális zöldberuházásnak is tekinthető, hiszen előzmény nélküli intézményről van szó. Nem tartott attól, hogy a jól ismert HUN-REN SZBK-ból ismeretlen körülmények közé kerül?

– A HCEMM egy több létesítményben működő intézet. A HCEMM Program a Semmelweis Egyetemmel, a Szegedi Tudományegyetemmel, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközponttal, valamint a heidelbergi székhelyű EMBL-lel (European Molecular Biology Laboratory) dolgozik együtt. Sokan hoztunk ide olyan tudást, amire ennek az intézménynek szüksége van. Ezt a tudást megfelelő műszerekkel támogatva eredményesek lehetünk. Moti­vált emberek dolgoznak itt, akiknek kihívás, hogy egy új dolognak lehetnek a részesei. Egyébként a kutatás lényege éppen ez: valami újat létrehozni, valami olyat megér­teni, amit korábban senki sem értett meg. Akaraterő, kitartás kell, és eredményesek leszünk. Egy új kutató­intézetet építünk, amelynek az elindításában részt venni hihetetlen élmény és kihívás.

A csoportvezetőség rengeteg adminisztrációs feladattal jár, ami óhatatlanul elvonja a kutatómunkától. Nem túl korai ez a pozíció?

– Minden lehetséges időt a laboratóriumban töltök, mert fontos számomra, hogy magam is részt vegyek a kutatásban, a diákok oktatásában. Ennek ellenére érzem, hogy egyre kevesebb az időm. El kell fogadnom, hogy ez természetes része a kutatói életpályának.

Egy új kutatóintézetet építünk, amelynek az elindításában részt venni hihetetlen élmény és kihívás.

Kollégáival a mikroorganizmusok és a bélrendszer daganatos betegségeinek kialakulása közötti kölcsönhatás megértésén dolgoznak. Miért éppen ezt a témát kutatják?

– Nincs személyes érintettségem, ugyanakkor a tágabb családban, baráti közösségemben gyakorta előfordul­tak bélgyulladásos megbetegedések, elvétve vastagbél­daganat is. Tudjuk, hogy a daganatos betegségek évente több mint tízmillió áldozatot követelnek, a világon a második leggyakoribb halálokot jelentik. A vastagbél dagana­tos megbetegedés az egyik leggyakoribb, évente csaknem egymillió esettel. Ezek a betegségek túlnyomó­­részt az ötven év felettieket érintik, és népességarányosan a világon Magyarországon a leggyakoribbak, évente több mint ötezer-hatszáz halálos áldozattal. Ha a betegséget minél előbb diagnosztizálják, tízből kilenc beteg öt év múlva is életben van, de akiknél előrehaladott állapotban fedezik föl a betegséget, ez az arány tízből alig több mint egy. Ennyi adat, azt hiszem, kellően alátámasztja, hogy miért fontos ennek a problémának a megértése.

Mit értsünk mikrobiomon?

– Baktériumok, gombák, vírusok és változatos egysejtű fajok élnek a szervezetünkben, illetve élnek rajtunk. Ezek összességét nevezzük mikrobiomnak. A testtömegünkből körülbelül egy kilogrammot a bélrendszerünkben élő, a sejtjeinknél általában sokkal kisebb mikrobák teszik ki, melyek száma meghaladja az emberi test sejtjeinek a számát. A mikrobák segítenek a komplex szénhidrátok vagy a fehérjék emésztésében, vitaminokat termelnek, és megakadályozzák a káros baktériumok, gombák meg­telepedését, elszaporodását. Szabályozzák az immun­rendszerünket, befolyásolják a viselkedésünket, ezáltal pedig szerepük van a daganatos és egyes mentális be­tegségek kialakulásában. Ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy a mikrobiomnak mi a szerepe a daganatok ki­alakulásában. Milyen molekulák hatására, miért és hogyan indul el a daganatképződés? A kérdések megválaszolá­sára jött létre a kutatócsoportom.

A testtömegünkből körülbelül egy kilogrammot a bélrendszerünkben élő, a sejtjeinknél általában sokkal kisebb mikrobák teszik ki, melyek száma meghaladja az emberi test sejtjeinek a számát.

Hol tart ennek a kapcsolatnak a feltérképezése?

– Az elmúlt évek kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy léteznek olyan kemoterápiás szerek, amelyek hatását a mikrobiom modulálni tudja. Arra is van adatunk, hogy a mikrobiom egyik eleme, az Escherichia coli baktérium által termelt genotoxin indít el rákos folyamatokat. Bár az emberi testben élő mikroorganizmusok bizonyos fajtái és a daganatos betegségek között a kapcsolat bizonyított – például azoknak, akik a Helicobacter pylori fertőzésben szenvednek, nagyobb valószínűséggel kell életük során a gyomor daganatos betegségével szembenézniük –, sok esetben nem ismerjük a pontos részlete­ket, összefüggéseket. Ezek a megfigyelések a klinikumból érkeztek. Ugyanakkor azt látjuk, hogy szegényesek a vizsgálati eszközök. Több kollégámmal arra vállalkoztunk, hogy ezen a helyzeten változtatunk. E cél érdekében bakteriális infekciós modell rendszereket, laboratóriumi kísérleti eszközöket hozunk létre, amelyekkel a minták vizsgálatát szeretnénk megkönnyíteni. Ebben a munkában a technológiai rész vonz. Ha sikerrel járunk, választ tudunk adni arra, hogy a mikrobiom hol, mikor, miként befolyásolja az egészségünket. Ennek alapján életmódbeli tanácsot adhatunk: mit érdemes enni és inni, hogy egészségesebben éljünk. Azaz, nem csak a már betegek felé fordul­nánk, az egészségeseknek is tanáccsal szolgálnánk, hiszen mindenkinek az a jó, ha nem alakul ki a betegség. Hosszú távon a prevención van a hangsúly. Abban hiszek, hogy éveken belül egyszerű biológiai tesztekkel – például székletminta elemzésével – megmondhatjuk, hogy milyen káros baktériumok találhatók a szervezetben, és azok száma miként szorítható vissza. A cél minden esetben a jó baktériumok túlsúlyba helyezése a károsakkal szemben.

Könnyen visszaterelhető a mikrobiomunk az egészséges tartományba?

– Egyénenként eltér, hogy kinél mi a célravezető. Az egy­értelmű, ha sokáig megvonjuk magunktól a zöldség- és gyümölcsféléket, könnyen borul az egyensúly. Ilyenkor nem jutnak tápanyaghoz a jó baktériumok, emiatt a rosszak túlsúlyba kerülnek. Utóbbiak genotoxint termelve be­indíthatják a daganatképződést. Azaz, egészséges életmóddal megelőzhetjük a rákos folyamatokat, de ahhoz szűrővizsgálatok kellenek, hogy kiderüljön, kinél milyen a mikrobiom összetétele. Egyébként az egészséges táplálkozás sem garancia arra, hogy az embert biztosan el­ke­rü­lik a betegségek – bizonyos esetekben a helyesen táplálkozók is érintettek lehetnek. A megoldás a korai ész­lelés, és az érintetteknél egy olyan terápia megkez­dése, amelynek során figyelembe veszik a daganat kialakulá­sá­nak pontos körülményeit.

Ha ilyen alapvető a szerepe bizonyos daganatok kialakulásában, miért nem kutatták korábban a mikrobiomot?

– A jelenség régóta ismert, de ha nem értjük a mögöttes mechanizmust, nem tudunk beavatkozni. A humán genom szekvenálási technológia hatékony eszközt adott ehhez a munkához. Ez az eljárás egyre olcsóbb, ezért egyre elérhetőbb a kutatók számára. Az utóbbi években jutottak el a szekvenálási technológiák arra a szintre, hogy a mikrobá­kat gyorsan és pontosan meg tudjuk határozni. Jelenleg már nagyon pontosan, akár fajszinten beazonosíthatók.

Mit értek el az első évben?

– Letettük az alapokat. Első eredményeink hamarosan publikációk formájában is megjelennek. Legalább ilyen fontos annak tudatosítása, hogy miért kell odafigyelnünk a táplálkozásunkra.

A mikrobiomon túl mi egyébre jut ideje?

– Egyedülálló nőként a munkának, illetve a családom többi tagjának élek. Szőregen egy családi házban lakom rengeteg rózsa társaságában. 1200 négyzetméteres telkemen egy gyönyörű parkot szeretnék idővel létrehozni. A rózsa előnye, hogy kiválóan tűri a szárazságot, a megválto­zott klímát is elviseli. A sportolás ugyancsak meghatározó része az életemnek. Rengeteget úszom, illetve kirándulok. Az egyik rokonom az Alpokban él, évente többször meglátogatom. A hegymászások emlékeként általában egy kisebb kő kerül a hátizsákomba, majd a polcomra.

Elégedett az eddigi eredményeivel?

– Tökéletesen. Megtaláltam önmagamat, ki tudok teljesedni a számomra fontos területeken. Megkérdezték tőlem, hogy nem jelent-e túl nagy lelki terhet, hogy daganatos betegségekkel foglalkozok? Én a megoldandó problémát látom, és nem konkrét betegeket. Kutatóként megtanultam kezelni ezt a helyzetet. A rák sokkoló kifejezés, de mivel az esetszám a világ minden pontján nagyon magas, ezért ezzel a betegséggel foglalkozni kell. Megoldást találni milliók bajára, illetve megelőzni milliók problémáját.

Kit ajánl, kihez menjünk legközelebb?

– Egy nagy uniós pályázat révén találkoztam Lohinai Zoltán tüdőgyógyásszal, aki a törökbálinti Református Pulmonológiai Centrumban dolgozik. Kutatóként a mikrobiom és a tüdőrák közötti kapcsolatot tárja fel.•

Címlapkép: Balázs Gábor