Pozitív hatást vár a társulat az állami szerepvállalás növekedésétől

A vízgazdákodási társulatoknak jutó költségvetési források ugyan nem elegendőek a rájuk háruló feladatok legalább közepes ellátására sem, ám az ezt kiegészítő közmunkaprogram révén olyan vízfolyások tisztítása is elvégezhető, amelyekre hosszú ideje nem volt pénz — mondta az Innotékának Protovin Tibor, az Eger Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat (ETAVITA) igazgató-főmérnöke.


Az volna a megnyugtató, hogy ha a költségvetési forrás – az alapfeladatok ellátása érdekében – legalább a duplájára emelkedne, és jövőre is folytatódna a közmunkaprogram, az ideihez képest megnövelt létszámmal. Ez azért is hasznos volna, mert ebben az esetben képesek lennének a vízfolyások legalább közepes szintű fenntartására. Az ETAVITA Heves és Nógrád megyében, az Eger patak és a Tarna patak vízgyűjtő területén 168 ezer hektárnyi területen látja el a helyi vízkár és belvíz elleni védekezés feladatát. A térségben 637 kilométernyi úgynevezett kisvízfolyáson látják el a vízrendezést.

Egedhegyi vízrendezés (Eger)

A legfőbb változást az országban működő több mint 80 vízgazdálkodási társulat életében a finanszírozás megváltozása jelenti. Eddig ugyanis – tájékoztatott a szakember – a földterületi ingatlannal rendelkező tagok adó módjára behajtható társulati hozzájárulást fizettek, ami hektáronként 1000 forint plusz áfa volt. Az összeg erdők, rétek és halastavak esetében hektáronként nettó 500 forintot, a víztározók és autópályák területén nettó 4000 forintot tett ki.
Az Országgyűlés döntése alapján viszont 2011-től állami költségvetési forrás áll rendel­kezésre a társulatok működéséhez. A Parlament által el­fogadott, ez év május 30-ától hatályos törvény szerint „az állami hozzá­járulás a társulati művek fejlesztését, működtetését, ezeken a műveken a vizek kártételei elleni védekezést szolgáló, a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben évenként megállapított költségvetési hozzájárulás”. A társulatonként felhasználható összeg nagyságát a Vidékfejlesztési Minisztérium Területi Vízgazdálkodási Főosztálya határozza meg.

Az országos szinten 4,95 milliárd forintos keretből 29,2 millió forinttal részesült az ETAVITA. Ez az összeg önmagában nem elegendő a feladatellátásra, hiszen az elmúlt évben a tagok befizetései nyomán ennek a duplájából gazdálkodhatott az ETAVITA. Ugyanakkor a közmunkaprogram 59,3 millió forintnyi pluszforrást jelent az idén a társulatnak – közölte az igazgató-főmérnök.
Ez utóbbi keretében 60 munkás napi nyolcórás foglalkoztatására nyert pályázat alapján lehetőséget a társulat. A bér és járulékai 90 százalékát a Nemzetgazdasági Minisztérium, a fennmaradó 10 százalékot pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium fedezi. A közmunkások a többi között Parád, Cered, Zabar, Istenmezeje, Pétervására, Váraszó, Ivád, Bükkszenterzsébet, Poroszló, Mezőtárkány és Tarnalelesz térségében végzik a vizek lefolyásának megkönnyítése érde­kében a patakmeder- és ároktisztítást, a nádkaszálást, illetve a bozót és cserjeirtást.

A szakember véleménye szerint a közmunkaprogram megfelelően működik, a munkások fluktuációja csekély, és az emberek becsületesen elvégzik a feladatot. Példaként említette: arra is hajlandóak, hogy kora hajnalban nekiinduljanak kaszálni, ugyanis akkor könnyebb levágni a nedves füvet. Vagyis a pozitív tapasztalatok nyomán jövőre országosan is növelni kellene a közmunkások létszámát – vélekedik Protovin Tibor.

Közmunka: Ceredi–Tarna–Zabor

A társulatokat érintő másik fontos változásként említette, hogy a megyei mezőgazdasági és szakigazgatási hivatalok helyett az idei évtől a területen illetékes vízügyi igazgatóságok látják el a társulatok szakmai felügyeletét. Esetükben ez a szervezet a miskolci székhelyű Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉKÖVIZIG). Ez mindenképpen előrelépést jelent, hiszen a földművelési hivataloknál nem állt rendelkezésre a megfelelő szakembergárda, míg a vízügyi igazgatóságoknál ez az alaptevékenység.
Az igazgató-főmérnök azt is elmondta, hogy a társulatok – alapszabályuknak megfelelően – vízépítési munkálatok kivitelezési feladatait is elláthatják közbeszerzési pályázatok keretében. Számukra különösen szép feladatot jelentett a Monarchia Borászat Eged-hegyi szőlőterületének vízrendezése. Egerben ugyanis ez az egyik legjobb termőterület, viszont 20 százalékos lejtőmeredeksége miatt nagymértékben veszélyeztette a talajerózió. A vízrendezés előtt egy-egy felhőszakadás rendszeresen lemosta a szőlőterületről a termőréteget, a földet kosarakban hordták vissza a hegyoldalra. A 2006-ban elvégzett munkálatok óta viszont ez a veszély nem fenyegeti az ültetvényt.

Vízügyi, vízkármentési szempontból ugyanakkor egész Észak-Magyarországon gondot jelentenek a zivatarokból keletkező árhullámok, amelyek elsősorban nyáron következnek be. Ebben a helyzetben záportározók építése jelenti a megoldást; az elmúlt évig a régióban épült mind a négy záportározót – hármat Mátraballán, egyet pedig Parádon a Pál-Bükki patakon – az ETAVITA építette. Egyet teljesen saját kivitelezésben, hármat pedig az A-Híd Zrt. alvállalkozójaként. Ebben az évben a társulat elnyerte a Parád Köves-pataki záportározó építési munkálataira kiírt tendert is. Az építkezés jelenleg is folyik.

Záportározó építése a Köves patakon (Parád)

Mindez azért is fontos, mert a kivitelezői tevékenység nyomán keletkező eredményt a társulat – alapszabályának megfelelően – visszaforgatja a vízkár-elhárítási és a belvízrendezési folyamatok elvégzésére. Vagyis az állami és önkormányzati területek védelmére. Ezért volna fontos az állami támogatás felemelése legalább a duplájára, illetve a közmunkaprogram folytatása, ám jövőre már az ideihez képest emelt létszámmal.

A szakember emlékeztetett arra, hogy a társulatok története immár kétszáz évre nyúlik vissza. I. Ferenc király 1807-ben szentesítette azt a törvénycikket, amely kimondta, hogy az adott terület birtokosainak többségi akarata alapján vízszabályozási társulat létesíthető, és 1810-ben meg is alakult az első. A 19. század végén a társulatok elévülhetetlen érdemeket szereztek az árvízvédelmi művek kiépítésében, illetve a második világháborút követően a társulatok segítségével épült ki a lakossági vízellátás infrastruktúrája.
A szervezeteket 1948-ban államosították, ám hamar kiderült, hogy az állam nem tudja egyedül ellátni a helyi vízkár-elhárítási és belvízvédelmi feladatokat, ezért az 1960-as években újjáalakultak a társulatok. Ennek a folyamatnak a keretében jött létre 1977-ben az ETAVITA is.

A most végrehajtott változtatásnak, vagyis az állami szerepvállalás megnövekedésének viszont pozitív hatása lehet, a költségvetési juttatás növelése, illetve a közmunkaprogram folytatása esetén. Annál is inkább, mert korábban, az elmúlt nyolc évben a tevékenységüket segítő állami hozzájárulás minimális volt. Vagyis, miközben állami tulajdonú vízi közműveket és műtárgyakat, vízi létesítményeket kezeltek, az állam nem járult hozzá ehhez megfelelő mértékben – vélekedik a szakember.
Jellemző tényként említette, hogy amíg a rendszerváltás előtt több mint háromszázan dolgoztak az ETAVITA-nál, jelenleg mindössze hét alkalmazottja van a társulásnak. Az elvégzendő feladatok azonban nem csökkentek – mondta végezetül Protovin Tibor.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka