<
2011. szeptember – Vízgazdálkodási különszám: vízgazdálkodás
2011. szeptember 13.

Szerző:
Dr. Ligetvári Ferenc, a VTOSZ elnöke

Jubileum után és előtt – nem ünnepi hangulatban

A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége (VTOSZ) egy évvel van túl azon a bicentenáriumi ünnepségen, amelyen az első magyar vízi társulat megalakulásának 200. évfordulóját ünnepelte, és 2012-ben emlékezhet meg a szövetség megalakulásának 20. évfordulójáról.


A magyarországi vízi társulatoknak tehát kétszáz éves történelmi örökségük van.
Az elmúlt két évszázadban végzett munkában benne van az az egy híján húszéves szakmai és érdekérvényesítő tapasztalat is, amelyet a szövetség tagjai halmoztak föl.
Lényegesen rövidebb, de igen hasznos történelmi múltra tekintenek vissza a víziközmű társulatok, amelyek nélkül településeink vezetékes ivóvízbázisai, szennyvíztisztító telepei, vízhálózatai nem épülhettek volna ki ilyen jelentős mértékben. A különböző társadalmi és gazdasági időszakok ismerete, illetve figyelembevétele elengedhetetlenül szükséges a mostani állapot megértéséhez éppúgy, mint az új koncepciók kialakításához.

A napjainkban tapasztalható stabilitási hiányérzet is ide vezethető vissza. Az alkotás, illetve az önmegvalósítás egyes társulatokon belüli feltételei adottak, ám senki sem fe­ledkezhet meg arról, hogy a társulatok a térségük földtulajdonosainak, önkormányzatainak igényeit kell hogy szolgálják. Azok a vezetők, akik komplexen közelítik meg a feladatokat – s ezt a mindennapi munkájukban is megjelenítik –, a kétszáz éves múltnak, benne az utóbbi két évtized erőfeszítéseinek a továbbvivői.

Az okos gazdálkodást, a közmegbecsülés elérését, valamint a tisztességes szolgáltatást fő célként kell megvalósítani. A korlátozott anyagi javak esetén is figyelembe kell venni az ökológiai adottságokat, a társadalom kulturális és anyagi javainak megőrzését. Mind a döntéshozóknak, mind a térség tulajdonosainak érezniük kell a mindenkori elkötelezettségünket, amellyel több konfliktus, illetve félreértésből adódó ellenérzés előzhető meg.
Tudnunk kell az állami vezetés – jól, néha rosszul felfogott – szándéka mögött is megtalálni a jövőbe vezető utat. Tagjainkkal is meg kell értetni az átfogó, a közösséget szolgáló tevékenységünk szükségességét.

Valamennyi feladatot szakmai oldalról kell megközelítenünk. Kiemelt felelősségünk a természeti értékek megőrzése, a környezeti elemek közül az egyre értékesebbé váló közegünk hasznosítási módjának magas szintű ismerete, a korszerű műszaki megoldások alkalmazása, amelyben elengedhetetlen a legjobb szakemberek aktív közreműködése. Természetesen nem feledkezhetünk el napjaink legnagyobb társadalmi problémájának megoldásában való részvételünk fontosságáról, a munkanélküliség csökkentése érdekében a társulati közfeladatok ellátásánál a minél nagyobb létszámú munkanélküliek közfoglalkoztatásáról.

A vízgazdálkodás egyre meghatározóbb szerepet tölt be a mindennapi életben, ezt nemcsak jól ismerte fel a kormány, hanem el is ismerte azzal, hogy az új nemzetgazdasági programcsomag részévé tette. Ehhez kapcsolódóan arra kell törekedni, hogy a vízkárelhárítás mellett az új értékek létrehozása fontos tevékenységgé váljon, vagyis a vízelvezetésen túl kiemelt kezdeményezésre van szükség az értéknövelő öntözés ismételt térnyerésében, különösen a zöldenergia alapjául szolgáló biomasszának a szennyvízre alapozott előállításában.

A tavalyi bicentenáriumi ünnep után már az idén lehetne készülni a jövő évi, az elmúlt két évtizedet értékelő ünnepi eseményre, ám egyelőre kérdés, hogy – a helyi „vizes” igények, szükségletek maradéktalan kielégítésére, a vízgazdálkodási feladatok folyamatos ellátására – 2012-től ki és miként nyithatja, illetve zárhatja majd a társulati vízcsapokat.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka