Klímaadaptív földhasználati rendszer
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Talajtani Intézetének kutatója, Pinke Zsolt és kutatótársai a Geography & Sustainability folyóiratban megjelent tanulmányukban azonosították az Alföldön helyreállítható vizes élőhelyek állományát és a vizes élőhelyeknek a talajvízkészletre, valamint a megnövekvő talajvíz révén a kukoricahozamokra gyakorolt hatását a környező szántóföldeken.
A vízvisszatartás célterületei az Alföldön. (Kép: HUN-REN ATK)
Az elemzés az Alföldön helyreállítható vizes élőhelyek közel egymillió hektáros állományát azonosította. 21 százalékán találtak olyan gyenge vagy közepes termőképességű, belvíznek kitett területet, ahol szükséges vagy indokolt a vízvisszatartás.
Az első zónában 41 százalék áll szántóföldi művelésben, a belvíz előfordulása öt évnél nagyobb valószínűségű, és a terület vagy természetvédelmi oltalom alatt áll, vagy magas a természeti értéke, továbbá jelentős a nitrátbemosódással veszélyeztetett területek aránya. Itt szükséges a szántók esetében többnyire földhasználatváltással összekapcsolódó vízvisszatartás.
A második zónában 88 százalék a szántók aránya, a belvíz előfordulása öt évnél nagyobb valószínűségű, de természetvédelmi oltalom nem áll fenn. Ebben a zónában elsősorban a vizes élőhelyek magas értékű ökoszisztémaszolgáltatás-potenciálja mutat a többnyire veszteségesen működő és közösségi forrásokból fenntartott szántóföldi földhasználat konverziójának irányába.•
Címlapkép: Unsplash/norbert-buduczki
