<
2011. szeptember – Vízgazdálkodási különszám: vízgazdálkodás

Hitelfelvétel nélkül is hatékony munka folyik a Sárréten

Az idei rendkívül csapadékos év első felében már több mint 60 millió forintot költött a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat védekezésre. Takácsné Hári Ildikó igazgató az Innotékának kifejtette: a vállalkozási tevékenységük bevételeiből biztosítják az utófinanszírozott munkálatok forrásait, így a társulatnak nem volt szüksége hitelfelvételre. Megítélése szerint a régió csatornáinak egységes felügyelete javítana a munka hatékonyságán, és a védekezési költségeket is csökkentené.


Mik a Hamvas-sárréti régió és a társulat legfontosabb jellemzői?
– A régió – mint a neve is jelzi – a történelem folyamán mindig vízjárta terület volt. Ez különösen a déli részekre igaz, belvízvédelmi szempontból Püspökladány, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Kaba térsége számít kockázatosnak. Az 1967-ben alapított társulat a Hajdúság és a Sárrét vízgazdálkodási feladatait végzi. Ebbe beletartozik a szennyvíz- és ivóvízhálózatok, belvíz- és öntözővíz-csatornák építése, szivattyútelepek létrehozása, vízkármegelőző műtárgyak üzemeltetése, és az utóbbi években a környezetvédelmi munkavégzés is bekerült a profilunkba.
Társulatunk Balmazújvárostól az Ó-Berettyó-csatornáig 200 ezer hektár területen 500 kilométer külterületi belvízelvezető, kettős funkciójú, illetve öntözőcsatornát üzemeltet, felügyel. Belvízvédelmi szempontból a déli területek vannak nagyobb veszélyben, 17 állandó szivattyútelepünk nagy része is itt működik. Mivel a Sárrét a régió egyik legmélyebben fekvő területe, ide folyik le a csapadékvíz, így itt a legsűrűbb a csatornahálózat is.

Belvízvédekezés

A régió nyár közepén a rendkívül csapadékos időjárás okozta problémákkal került be a híradásokba. Mekkora többletterhet rótt ez a társulatra?
– Az év első hét hónapjában már átlagosan 350 milliméter csapadék hullott le a működési területünkre, ami egy szárazabb esztendő évi csapadékmennyiségének felel meg. Püspökladányban például – társulatunk székhelyén – július utolsó hétvégéjén 130 milliméter, mintegy kéthavi eső hullott egyetlen nap alatt. Habár a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat rendelkezik a védekezéshez szükséges eszközökkel és szakemberekkel, ilyen mennyiségű csapadékra képtelenek vagyunk felkészülni. Hatékonyabb lehetne a védekezés, ha a forrásokat megelőzésre fordíthatnánk, ha nem csak akkor jutnánk pénzhez, amikor már baj van. Így ugyanis nagyobbak a károk, és a víz elvezetése is drágább. A szélsőséges időjárás tehát tökéletes állapotú csatornarendszer esetén is nagy gondot jelent, de a károk csökkenthetők lennének.

Min kellene változtatni?
– Mint említettem, a finanszírozás kérdése leginkább azért szorul átgondolásra, mert nem a megelőzésre helyezik most a hangsúlyt. Nem mindegy például, hogy egy csatornát víz alatt kell kotorni vagy szárazon. A hatékonyság javításának azonban a finanszírozás csak az egyik része. Hosszú távon fontos lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az egész régió teljes csatornahálózata egy kézbe kerüljön. A mi társulatunk működési területe például két vízügyi igazgatósággal és több önkormányzati területtel határos. Ez azt jelenti, hogy akármilyen jól is végezzük a munkánkat, másokra vagyunk utalva, hiszen a csatornahálózat a működési területeken átnyúlva alkot rendszert. A legfontosabb befogadóink, az Ó-Berettyó- a Hamvas-Sárréti-főcsatorna a Sárréti-főcsatorna az Alsófutaki-csatorna például az igazgatóságok felügyelete alá tartozik, és ha ők forráshiány miatt azokat nem tudják rendben tartani, akkor azt mi a csatornáinkon érezzük. Ha a befogadók nem tudják befogadni, elvezetni a vizet, mi hiába szivattyúzunk vagy kotrunk, semmi látszatja nem lesz. Hosszú távon érdemes lenne a magán- és önkormányzati kézben lévő csatornák felügyeletét olyan szervekre bízni, amelyeknek eszközeik és szakembereik is vannak a vízügyi feladatok ellátására, az igazgatóságoknak pedig forrást biztosítani a legfontosabb befogadók rendszeres karbantartására.

Hajnalzugi-csatorna

Az önkormányzati és magántulajdonban lévő csatornákról sokszor hallani, hogy nincsenek jó kezekben. Hogyan tudnak mégis együttműködni?
– Mint mondtam, az önkormányzatoknak és a magántulajdonosoknak általában se eszközeik, se szakembereik, se forrásaik nincsenek hatékony vízügyi feladatellátásra. A „gazdátlan csatornáknak” nincs üzemelési engedélyük és vízügyi stratégiájuk sem, szinte teljesen alkalmatlanok a funkciójuk ellátására. Az együttműködésünk az önkormányzatokkal egyébként nagyon jó. Folyamatos a kapcsolatunk a területünkön lévő 21 település vezetésével. Ha egy belvizes időszakban segítséget kérnek, akkor rendelkezésükre állunk és beavatkozunk. Az információhiány azonban nem segíti az együttműködésünket: az önkormányzatok vagy a magántulajdonosok sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy egy elvezetőért ők maguk a felelősek. A társulat a külterületi csatornák egy részét felügyeli, mégis sokszor támadnak minket a szintén külterületi, de önkormányzati védművek elhanyagoltsága miatt.

Az utóbbi egy évben több fontos változás is történt: megszűnt a társulati hozzájárulás, illetve a közmunkaprogramba bevonták a társulatokat is. Milyenek az eddigi tapasztalataik?
– A társulati hozzájárulást mintegy 85 százalékos hatékonysággal tudtuk beszedni a tagoktól, ami jónak tekinthető. Ebből 40 százalékos készültségi szintet tudtunk fenntartani, vagyis a csatornáinknak kevesebb mint fele volt jó állapotban. A hozzájárulás megszűnését követően ezt az összeget az államtól kapjuk meg, de további források bevonása nélkül a védelmi készültségünk nem fog javulni. A közmunkaprogramról pozitív tapasztalataink vannak: átlagosan 50 közmunkással egészül ki a 40 fős dolgozói létszámunk, a területünk 21 településéből 15 részt vesz a közmunkaprogramban. A közmunkások műtárgykarbantartást, iszaptalanítást, cserjézést és hasonló munkákat tudnak elvégezni, ami a megelőzést segíti. A közmunkaprogramban tervezett munkák értéke mintegy 78 millió forint az idén. Ha több pénzhez jutnánk, akkor még több közfoglalkoztatottnak is tudnánk feladatot adni. Eddig is szerveztünk nekik oktatást, és négymillió forintot költöttünk eszközbeszerzésre.

A Tilalmas-csatorna rekonstrukciós munkálatai

A vállalkozási tevékenység milyen szerepet kap a társulat működésében?
– Leszögezhetem, hogy kiemelkedő fontosságú. 2003 óta ez jelenti a legfőbb bevételünket. 2008 óta az üzleti bevételek már az állami, a pályázati és az érdekeltségi díj többszörösét hozták. Ennek fő oka, hogy a régióban sok vállalkozás nyert uniós pályázati pénzt öntözőrendszerek építésére és egyéb olyan beruházásokra, amelyek a társulat tevékenységével összhangban vannak, tehát amelyeknek a kiépítését vállalni tudjuk. A vállalkozási tevékenységből 2008 óta évente úgy 400-600 millió forint bevételünk származott. Fontos kiemelni, hogy idén például több mint 60 millió forintot kellett költenünk a szélsőséges időjárás miatt a védekezésre. Ha nincs ez a profit, akkor az utófinanszírozott munkálatokat csak hitelfelvétellel tudnánk ellátni, és ez akár súlyos eladósodáshoz is vezethetne. A vállalkozási tevékenység mellett segítséget jelentenek még az uniós pályázatok: csatorna­rekonstrukcióra 2005 óta mintegy félmilliárd forintot költöttünk, ebből 350 millióhoz pályázaton jutottunk hozzá.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka