<
2011. szeptember – Vízgazdálkodási különszám: vízgazdálkodás
2011. szeptember 13.

Szerző:
Kő Pál

Tengernyi a feladat a magyarországi vízügy területén – Interjú Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel

A kormány új, az egész vízügyet érintő strukturális átalakításra is készül, amelyről a javaslatokat már be is terjesztette a vidékfejlesztési tárca, de még nem dőlt el, mi a követendő irány, erősítette meg lapunknak Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, aki hajdani vízitársulati tagként mindmáig szívén viseli a víz ügyét.


Az ár- és belvizekkel terhes elmúlt egy esztendő munkája alapján mivel elégedett a vidékfejlesztési miniszter és mivel nem?
– Mozgalmas év van a magyar mezőgazdaság, környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás mögött. Sok természeti csapással kellett megküzdeni, a szélsőséges időjárás, az ár- és belvizek, a vörösiszap-katasztrófa, a fagykárok is sok feladatot adtak. A katasztrófák közé a nyugat-európai dioxin-fertőzés, valamint a magyar zöldségtermelőket is közvetetten sújtó németországi hasmenésjárványt is beleszámítom. De az EU-elnökség ideje alatt is bizonyítani kellett, hogy Magyarország képes az uniót vezetni. Nekem az a meglátásom, hogy helytálltunk: a gazdák, az állam, a minisztérium és a helyhatóságaink is.

Fazekas Sándor

Jól tudom, hogy mindmáig, miniszterként is szívügyének tekinti a vízügyet, mert korábban vízitársulati vezető is volt karcagi polgármesterként?
– Valóban, felügyelőbizottsági tag voltam Karcagon a Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulatban karcagi polgármesterként. Az önkormányzatnak jelentős földterületei vannak Karcag környékén, és a lakossági érdek-képviseleti feladatok is összhangban voltak ezzel.

Akkor mint a vízügyi témában is jártas, hozzáértő embert kérdezem, mennyire elégedett az elmúlt egy év ár- és belvízi védekezésével?
– A vízvédelemmel szerintem sohasem lehet az ember elégedett, mert olyan rossz helyzetet örököltünk – elhanyagolt védművekkel, elhalasztott beruházásokkal, anyagi eszközeitől megfosztott szervezeti rendszerrel, amelynek nagyon kicsi a mozgástere. Gyakran a krízishelyzetekben kellett a javítási munkálatokat is elvégezni ahhoz, hogy végül eredményesen tudjanak védekezni. A Sajó-, a Hernád-, a Bódva-völgyi hősies védekezés is azt mutatja, hogy a nehéz helyzetekben azért mi magyarok is képesek vagyunk összefogni. Ezért tényleg köszönet jár mindenkinek.

Mindebből az is következik, hogy a kormány belevág a korábban elmulasztott vízügyi beruházásokba a válság kellős közepén?
– Olyan építkezéseket folytattunk és folytatunk most az árvízvédelemben, amelyeket már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna csinálni. Szerintem halaszthatatlan komoly beruházások, építkezések szükségesek az ár- és belvízvédelem területén országszerte a legkülönbözőbb folyókon, folyóvölgyekben, ezért is hasznos, hogy a közmunkát erre a területre fókuszáljuk.

Örömmel jelentette Fehér Ferenc, a Vízi Társulatok Országos Szövetsége ügyvezető elnöke, hogy a különböző közmunkaprogramokban már több mint 4000 fő dolgozik a védműveken, főleg az árkok, gátak karbantartásán. Hány ezer fő vízi közmunkással lenne elégedett?

– A vízügyi ágazatban az idén 9200 közmunkás dolgozott.
A vízi társulásoknál elindult egy roma foglalkoztatási program 1078 fővel öt megyében (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén). 288 közmunkás dolgozik Hódmezővásárhely térségében egy mintaprojekten, 22-en kaptak feladatot Gyöngyöspatán. A Vidékfejlesztési Minisztérium fontos programja, hogy a vízi társulatoknál, a vízügyben a közmunka keretében is a feladatainkat ellássuk, és munkát adjunk az embereknek. Ehhez az államnak is súlyos adóforintokat kell mellé tenni, ki kell fizetni a közmunkát a költségvetés terhére. Nyilván hatékony munkavégzés és jó feladatmeghatározás kell ahhoz, hogy az ebbe befektetett pénz megtérüljön.

A következő lépcső a vízi közmunkában már hamarosan indul is az Országos Roma Önkormányzattal együttműködésben, azaz további több ezer fővel nő a közmunkában foglalkoztatottak száma. Mégis, hány közmunkás foglalkoztatását tartja reálisnak a vízgazdálkodásban? Az eredeti tízezer főt?
– A vízügyi területen elvégzendő feladatok sokaságát ismerve – országosan – ennél jóval nagyobb szám is elképzelhető, attól függően, hogy mi a feladat, akár több tízezres létszám is foglalkoztatható. És szükség is van rá, mert rengeteg olyan belvízelvezető, öntözőcsatorna, elhanyagolt terület van, amelyet rendbe kell tenni, és ezekkel a munkákkal párhuzamosan környezet- és természetvédelmi feladatokat is el kellene látni. A folyók által külföldről hozott hulladékot, szemetet össze kell szedni, az elgazosodott területeket ki kellene takarítani. A parlagfüvet is ki kell irtani ezeken a területeken, miközben a vízi műtárgyakat, azok megközelítését szolgáló utakat is rendbe kell tenni. Komplexebb feladat ez, mint a meder takarítása. Ha magunk elé képzeljük a feladattömeget, akkor látszik, hogy hosszú évekig hatalmas létszámot tudunk foglalkoztatni a vízügyben.

Információim szerint az egész vízügyet érintő strukturális átalakításra is készül a kormány. Erről mit lehet tudni?
– Sok javaslat már a kormány előtt van, valószínűleg az ősszel kerül majd napirendre a megtárgyalásuk, tehát bővebbet majd csak azután tudok mondani, hiszen vita során alakul majd ki a kormány végleges álláspontja, a vízügyi igazgatóságok, egyáltalán az operatív szervezet és koncepció jövőjével kapcsolatban.

A vízi társulatokat is érinti majd az átalakulás?
– Ez még nem dőlt el, később térjünk vissza erre a kérdésre.

Az ágazati kutatás-fejlesztési koncepció már megvan?
– Azt szeretném, hogy az agrárkutatás minél nagyobb részét a vidékfejlesztési tárca felügyelete alatt szervezzük újjá, hogy a magyar agrárkutatás, erdészeti, halászati, vízügyi, környezet- és természetvédelmi kutatási műhelyek egy helyen legyenek, és visszanyerjék régi rangjukat, ehhez persze a megfelelő költségvetési forrásokat is mellé kell tenni.

Az Európai Duna Stratégiát (EDS) a magyar uniós elnökség alatt hagyták jóvá. Elkezdték már a stratégia nemzetközi vízügyi céljainak a megvalósítását?
– Részt veszünk a Duna-védelmi Nemzetközi Bizottságban, és elindult a Tisza-völgyi program is. A vízügyi stratégiai részt, amely Magyarországra hárul, azt visszük. Az EDS gyenge pontja azonban, hogy nincs a stratégiára külön pénzügyi alapja az uniónak. Azokat az uniós forrásokat, amelyeket amúgy is a Dunára fordítanak, például a közlekedésre, a vízminőség javítására, az árvízvédelemre, azt viszont célirányosabban és az érintett tagországokkal, például a szlovákokkal, románokkal együttműködve kell majd felhasználni.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka