<
2011. szeptember – Vízgazdálkodási különszám: vízgazdálkodás
2011. szeptember 13.

Szerző:
Bod Péter

Körösi Vízgazdálkodási Társulat
vgtgyula@tir.hu
66/463-322

Nagy lehetőséget lát a társulat az elindult közmunkaprogramban

A vízgazdálkodási társulatok jövőbeni munkájának újragondolása valóban sürgető feladat — fogalmazta meg lapunknak Juhászné Mári Anikó, a gyulai központtal működő Körösi Víz­gazdálkodási Társulat ügyvezetője. A szakember szerint ennek eredményeként hatékonyabb, átláthatóbb, profibb, a belvízvédekezésben eredményesebb szervezetekké válhatnának a vízgazdálkodási társulatok. Ennek előnyeit az egész ország érzékelné.


A több mint 175 ezer hektár érdekeltségi területtel rendelkező Körösi Vízgazdálkodási Társulat vezetője szerint valamennyi külterületi csatorna karbantartásának, üzemeltetésének és fejlesztésének feladatát a jövőben a vízgazdálkodási társulatoknak kellene megkapniuk. Ma a legnagyobb gond éppen az, hogy a belvizek elvezetésére szolgáló csatornák négyféle kezelési körbe tartoznak: a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokéba, az önkormányzatokéba, a magántulajdonosokéba, valamint a vízgazdálkodási társulatokéba. Úgy véli, hogy ezeknek a csatornáknak egy kézbe kellene kerülniük: a vízgazdálkodási társulatokhoz. Szerinte a vízgazdálkodási társulatok által kezelt belvízvédelmi csatornák műszaki állapota jobb, mint akár a vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok és a magánszemélyek kezelésében levőké. A helyzet megértéséhez ezt azért fontos tisztán látni, mert a csatornák műszaki állapota döntően befolyásolja a belvízi védekezés lehetőségeit és hatékonyságát. A szakember elmondta, hogy amennyiben a jó műszaki állapotban lévő csatornák feletti befogadók (csatornák és egyéb védművek) nincsenek jó állapotban, az rendkívül sokat ronthat a védekezés hatékonyságán. A tulajdonviszonyok változatlanul hagyása mellett volna megvalósítható a belvízvédelmi csatornák egységes működtetésének kialakítása. Ez praktikusan annyit jelentene, hogy a vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok és a magántulajdonosok kezelésében vagy tulajdonában lévő csatornák kezelői jogát, üzemeltetését kellene a vízgazdálkodási társulatoknak megkapniuk.
Ezzel egy régi probléma is megoldódhatna, ugyanis belvíz idején a gazdák (részben tájékozatlanságból) nem tudják, kihez kell fordulni, ha panaszuk vagy észrevételük van a védekezéssel kapcsolatban. Ha egy kézbe kerülne a külterületi csatornák kezelése, üzemeltetése, a mezőgazdasági termelőknek sem kellene „nyomozniuk”, hogy melyik csatorna kihez tartozik, és kinek volna ott tennivalója.

D-1 öntöző főcsatorna felújítása

A jelenleg nem a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő csatornák karbantartásának és fejlesztésének feladata nem választható el az állami finanszírozás részbeni újragondolásától – emelte ki a szakember. Most a működési területén 1200 kilométer csatorna karbantartásáért felelős a Körösi Vízgazdálkodási Társulat. Amennyiben valamennyi itt található külterületi csatorna állapotáért ők lennének a felelősek, a mostani csatornahossz több mint kétszeresének karbantartása válna feladatukká. Ilyen nagyságrendű munka elvégzése pedig pótlólagos állami finanszírozás nélkül elképzelhetetlen – véli Juhászné Mári Anikó.

Azt is tudni kell, hogy a helyi földtulajdonosok által fizetett éves érdekeltségi hozzájárulásból évenként a kezelésükben lévő csatornahossz 35-40 százalékát tudta a társulat korábban karbantartani. Ennél mindenképpen többre volna szükség. Az országgyűlés döntése nyomán az érdekeltségi hozzájárulást megszüntették, és 2011. január elseje óta a földtulajdonosok helyett a központi költségvetés fizeti állami hozzájárulás címén ezt az összeget. Valamennyi vízgazdálkodási társulatnál a 2009-es érdekeltségi hozzájárulás összegét vették alapul az állami hozzájárulás megállapításakor. Az inflációt és az üzemanyagárak azóta bekövetkezett növekedését figyelembe véve ez a keret ma már a csatornák egyre kisebb hányadának karbantartására elegendő.

D-1 öntöző főcsatorna burkolata

Juhászné Mári Anikó véleménye szerint az állam és a vízgazdálkodási társulatok viszonyában nagyon fontos volna annak a kérdésnek a megnyugtató tisztázása, ami a feladatellátás után járó állami hozzájárulás kifizetésének részleteit illeti. Az idei évre szóló állami hozzájárulást csak májusban kapták meg, ami a társulatnál pénzügyi nehézséget okozott. Azt szeretnék elérni, hogy rendszeres és ütemezett legyen a jövőben az állami hozzájárulás kifizetése, így elkerülhetővé válhatnának az ismétlődő likviditási gondok. Ilyen pénzügyi viszonyok közepette a szorgalmasan pályázó társulatok a fent leírtakon kívül azért is nehéz helyzetbe kerülnek, mert a pályázatok utólagos finanszírozásúak, és az elszámolást követően csak három-négy hónap múlva juthatnak az elvégzett kivitelezési munkák után a pályázati pénzhez.

Kiemelkedően jó és nagy lehetőséget lát az elindult közmunkaprogramban a Körösi Vízgazdálkodási Társulat vezetője. Az idén 148 közmunkást alkalmaznak 11 és fél hónapos időtartamra. Imponáló az is, hogy a társulat érdekeltségi területéhez tartozó 26 településből 13 érintett a közmunkaprogramban. Bőséggel tudnak feladatokat – csatorna-karbantartást, gazkaszálást, cserjeirtást – adni az embe­reknek. A vízgazdálkodási társulat szemszögéből nézve a köz­munkaprogram a hiányzó állami támogatás pótlásaképpen is felfogható, mert a közmunkások által elvégzett feladatok eredményeként javul a csatornák állapota, ami a társulatok szempontjából döntő – jelezte Juhászné Mári Anikó. Könnyítette a helyzetüket, hogy a közmunkaprogram keretén belül a feladatok elvégzéséhez szükséges eszközbeszerzés is lehetővé vált.

D-1 öntöző főcsatorna felújítás után

A közmunka kapcsán az is lényeges, hogy az eddig munka nélküli embereket munkához és jövedelemhez tudják juttatni. A közmunkások alkalmazásakor komoly segítséget kaptak a helyi önkormányzatoktól. Az igazgató kiemelte, hogy a közmunkások – rugalmas alkalmazásuknak köszönhetően – bevethetőek a belvízi védekezésben is, amire idén januárban és februárban szükség is volt. Ide tartozik, hogy hamarosan indul a roma közmunkaprogram, és elkezdődött a roma vállalkozók alkalmazását segítő program is. Ez utóbbiban roma vállalkozókkal olyan csatornaszakaszok fenntartási munkáira szerződtek, amelyek elvégzésére a társulatnak már nem volt szabad kapacitása.

Maczózug Siratói-csatorna 3-as jelű műtárgy felújítása

A magyarországi vízgazdálkodási társulatok életében neuralgikus kérdés a gépparkjuk elöregedése – világított rá egy súlyos gondra a szakember. Nézete szerint meg kell a jövőben teremteni annak a pályázati feltételeit, hogy az uniós gépbeszerzési pályázatokon a társulatok is részt vehessenek és erőgépeket vásárolhassanak. Eddig ugyanis erre nem volt pályázati lehetőség. A hazai vízgazdálkodási társulatok jelentős része saját bevételeiből képtelen kigazdálkodni az ilyen típusú beszerzésekhez szükséges pénzt, miközben a csatorna­rekonstrukciós és -építési munkák egyre nehezebben végezhetők el a meglévő gépparkkal.
A Körösi Vízgazdálkodási Társulat működési területe belvíz által fokozottan veszélyeztetett, ezt bizonyította a 2010-es esztendő is. Mint Juhászné Mári Anikó elmondta: a természet okozta károk megelőzése és enyhítése érdekében vízi létesítményeik rendszeres karbantartása mellett a művek felújítása és fejlesztése érdekében 2008 óta folyamatosan pályázik a társulat uniós támogatásra. 2009-ben 400 millió 255 ezer forint, 2010-ben 330 millió 374 ezer forint értékű vízkár-elhárítási és öntözésfejlesztési beruházás megvalósítására 70 százalékos támogatást nyertek, ehhez 30 százalékos önerővel járultak hozzá. A pályázatos munkák kivitelezése 2009 óta ütemezetten folyamatos, ebben az évben 279 millió 136 ezer forint értékű beruházás megvalósításán dolgoznak.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka