A látleletek

Ha nem sajnáljuk az időt, tegyünk egy „szakmai” kirándulást, tekintsük meg közlekedési útjaink legújabb szakaszait. Tehát vegyük az irányt például az M15-ös, M85-ös vagy éppen az M3-as autópálya, esetleg a 62-es főút Seregélyes és Dunaújváros közötti, felújított szakasza felé. Ha nem suhanunk el nagy tempóban a telepített műtárgyak mellett, hanem szabályos módot találunk a megállásra, több esetben a mérnöki, sőt sokszor a laikus szemeket is bántó meglepetésekben lesz részünk. Előzetesen megjegyezzük, hogy az elmúlt húsz évben a korábbi, még alumíniumból készített táblatartó csöveket felváltották az olcsóbb és „lopásbiztosabb”, tűzihorganyzott acélcsövekkel. Ezeknek külső és belső felületén egyaránt átlagosan 70–120 mikrométer (µm) vastag horganyréteg van, ami legalább 40-50 év korrózió elleni védelmet biztosít. A védőréteg kompakt, mivel a kész csövet külön termékként horganyozták, így sehol sincsenek az acélanyagot veszélyeztető korróziós kockázatok (1. kép).

1. kép. Darabáru tűzihorganyzóban bevont táblatartók

Visszatérve közútjainkhoz, sajnos járványszerűen terjedő jelenségként említhetjük meg az „új típusú”, horganyzott táblatartó csöveket, bár ilyenekkel a településeken is egyre gyakrabban lehet találkozni. Az elmúlt években az árverseny miatt olyan termékek kerültek az útépítések piacára, melyek már középtávon sem állják meg a helyüket, mert gyártástechnoló­giájuk erre nem teszik őket alkalmassá. Ezeket az újabban terjedő csöveket és profilokat (általában jóval vékonyabb a falvastagságuk is) tűzihorganyzott szalagból hasított lemezcsíkokból hajlítják, majd hosszanti vonalhegesztéssel csővé egyesítik. Megjelenésük jellegzetes, apró, vagy nem is látható horganyvirágokkal, sötétebb hosszanti csíkokkal és hegesztési varrat nyomaival a felületükön.

2. kép. Szalaghorganyzással képzett bevonatos acélcső (vastagság: 16,3 µm)

A horganybevonat vastagsága a legtöbb esetben még a 20 µm-t sem éri el (2. kép), kültéri hatásoknál, néhány év után eltűnik a felületről, sőt már egy-két év múlva „kiütheti” a rozsda a talaj közelében levő részeken (3. kép).

3. kép. Két éve telepített, már rozsdásodó KRESZ-tábla oszlopa

Az egyszerű KRESZ-táblák csövei mellett – hogy még súlyosabb legyen a helyzet – ilyen anyagokból hegesztik össze a nagyméretű tájékoztató táblák tartóit is. Arról nem is beszélve, hogy az elvégzett munkák minőségét – sok esetben – kritizálni lehetne (utólagos darabolások, hegesztések, festések stb.). Ha tovább folytatjuk utunkat, feltűnhet, hogy bizonyos helyeken az acélszerkezeti elemeket már erősen rozsdásodó kötőelemek tartják össze (4. kép).

4. kép. Tábla, idejekorán rozsdásodó csavarokkal

Figyelmesen nézelődve újabb és újabb „betegekre” bukkanunk. A vadvédő kerítés oszlopait ugyancsak tűzihorganyzott szalagból előállított anyagokból készítették, melyeken a mért horganyréteg vastagsága nagyon-nagyon kicsi (<10 µm). A piaci verseny, a „minél olcsóbb – annál jobb”, sokszor hamis elv érvényesül sajnos más területeken is. Példaként említhetjük meg több helyen a napkollektortelepeket. Ugyan a berendezéseket tartó acélszerkezetek és kapcsolóelemeik szintén horganyzott kivitelben készültek, azonban nagy meglepetés érheti a tulajdonosát néhány év múlva, amikor a drágán kivitelezett energiatermelő blokk tartószerkezete egyre gyorsabban rozsdásodik, mert túl vékony (10–15 µm) volt rajta a védőbevonat. A példákat tovább lehetne sorolni, a helyzet egyértelmű, relatíve olcsón vásárolt tűzihorganyzott lemezből gyártott termékek kerültek rendeltetésüknek nem megfelelő helyekre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az anyagok nem használhatók, csupán azt állítjuk, hogy kültéri igénybevételhez – hosszabb távra (>15-20 év) – nem alkalmasak.

Milyen következmények várhatók?

Nem kell különösebb műszaki felkészültség sem hozzá, hogy meg tudjuk jósolni az alulméretezett vastagságú horganyréteggel bevont acélszerkezetek jövőbeni „sorsát”. Ugyanis előttünk zajlanak az események, méghozzá meglehetősen gyorsan.

Műszaki és gazdasági következmények

Mint az előzőekben tárgyaltuk, legtöbbször olcsóbban megvásárolhatók az ilyen horganyzott termékek, de – mint tudjuk, „nincsen ingyenebéd” – a beszerzéskor megspórolt pénzt majd többszörösen ki kell fizetni (ábra).

Különféle horgany­zott csövek bevonatai tönkremenetelé­nek ciklusai (Korróziós kategória: C3; ISO 9224 : 2012; Korróziós ráta 10 évre: 1,36 µm/év)

Ugyanis az objektumok fenntartóinak folyamatosan problémát jelentenek majd az egyre rozsdásodó csövek, szerkezetek, melyek 8-10 év múlva cserére szorulnak. A korrózió nemcsak hogy nem esztétikus, hanem a rozsdásodás veszélyezteti a szerkezet statikai állékonyságát is (3. kép), melynek költségeit a fenntartónak kell kigazdálkodni, nem beszélve a bosszantó szervezési problémákról.

Kié lesz a felelősség?

Egy korrózió ellen védő bevonat élettartamának tervezésénél minden esetben az adott objektum létesítésekor becsült élettartamából célszerű kiindulni. A cél, hogy a projekt teljes működési idejére a korrózióvédelemre fordítandó összes költséget minimalizálják (első beruházás+fenntartás költségei) úgy, hogy közben az objektum maradéktalanul el tudja látni feladatait. Megjegyezzük, hogy a horgany hosszú távú korróziós fogyása időben nem egyenletes, de a jobb tervezhetőség érdekében lineáris mutatókat használhatunk, melyek megfelelően közelítik a valóságot (ISO 9224:2012). A kritizált acélszerkezetek esetében léteztek műszaki specifikációk és gazdasági költségbecslések, ezekben bizonyára számoltak egy-egy acélszerkezet műszaki-technikai avulásának időintervallumával.

A bemutatott negatív példák esetében feltételezhetően nem 8-10 éves tervezett élettartammal kalkuláltak, hanem ennél jóval többel. Így azok a személyek lehet, hogy hibát követtek el, akik ugyan helyesen döntöttek a horganybevonat mellett, de nem vették figyelembe, hogy elő kellett volna írni a szükséges legkisebb rétegvastagságot (követelményként meg kellett volna adni az MSZ EN ISO 1461:2009 szabvány számát). Ezzel el lehetett volna kerülni az említett anomáliákat. Ugyanez a probléma jelentkezik akkor is, amikor a tűzihorganyzott csavarok, alátétek és anyák helyett galvanikusan bevont kötőelemeket alkalmaznak. A kivitelezési előírásokon szerepeltetni kellett volna a hatályos MSZ EN ISO 10684 szabvány számát, mellyel egyszerűen meghatározhatták volna a szükséges korrózióvédelmet. Ennek értelmében a túl vékony (5–10 µm) horganyréteg helyett, tűzi úton legalább 50 µm vastag védőréteget vittek volna fel a csavarokra.

Fordítsunk kellő figyelmet a kötőelemekre is

A „horganyzott” csavar szó nem egyféle bevonatot jelent. A kötőelemeket nagy tömegben gyártják, és ezek legnagyobb részét galvanizálják. A galvanikusan tűzihorganyzott kötőelemeken mért értékek néhány mikrontól a 10–15 µm-es rétegvastagságig terjednek. Emiatt kültéren már egy-két év után eltűnik a horganyréteg, és megkezdődik a vas korróziója. M8–M64 méretek között végzik a kötőelemek fémolvadékban történő bevonását (MSZ EN ISO 10684:2005). A védőréteg legkisebb vastagsága 50 µm, az ilyen kötőelemek színe általában nem fényes, hanem matt vagy sötétebb szürke. Mivel itt a horganybevonat vastagsága többszöröse a galvanikusan bevont csavarokénak, várható élettartama azonos megítélés alá esik a tűzihorganyzott acélszerkezetével. Darabáru (acélszerkezeti) tűzihorganyzóban bevont termékekhez mindenképpen ugyanilyen technológiával védett kötőelemeket kell használni.

Összefoglalás

A fentiekben igyekeztük felhívni a figyelmet arra, hogy rossz „gyakorlat” terjed a magyar építőipari kivitelezéseknél, emiatt néhány éven belül korróziós károk jelennek majd meg. Ennek oka lehet, hogy egyes szakemberek nem kellő körültekintéssel látták-látják el feladatukat. Megjegyezzük még, hogy hasonló problémák jelentek meg az újabban terjedő cink-alumínium-magnézium típusú, vékonybevonatos (pl. Stroncoat, Magnelis, ZMg Eco Protect) acéltermékeknél is, melyek valóságos körülmények közötti korrózióállósága ma már bizonyítottan nem jobb, mint a darabáru horganyzással kialakított bevonatoké [1], [2], sőt vékonyságukból adódóan éppenséggel hátrányt jelentenek.•

Felhasznált irodalom
[1] Murray Cook: Statistics, technical standardisation and other market issues, EGGA (European General Galvanizers Association), October 2013.
[2] www.stahl-verzinken.de/Bandverzinkung (Legierungsüberzüge)