„Minden egyes sikeresen megtervezett hazai célgép egy kis darab ipari önállóság, amely csökkenti az ország ki­szolgáltatottságát” – hangsúlyozta nyitó előadásában Sipos Sándor, az esemény ötletgazdája. Véleménye szerint a jövő gazdaságát ugyanis elsősorban azok az országok fogják alakítani, amelyek nemcsak „fogyasztják”, de gyártani is képesek a technológiát. Mint mondta, ez a fajta gyakorlatias kreativitás teszi a hazai kis- és középvállalkozásokat képessé arra, hogy mérnöki teljesítményben gyakran felülmúlják a náluk sokkal nagyobb külföldi versenytársakat. Így minden ezirányú fejlesztés olyan költség, amely a versenyképesség és a túlélés záloga. A rendezvény másik fontos üzenete az volt, hogy a célgép nem pusztán áru, hanem maga a megoldás, hiszen olyan egyedi vagy maximum kis sorozatban gyártott termék, mely egyetlen problémára fókuszál.

A Magyar Ipari Célgép Nagydíj 2026-os kategóriagyőztesei és különdíjasai

Az idei mezőny minden eddiginél erősebb volt: 115 pályázat közül választották ki azokat az innovációkat, amelyek a jövő gyártósorait és mindennapjait formálják. Szakmai zsűri döntötte el, hogy mely projektek, és a szakemberek közül kik vehették át az első díjakat és a rangos különdíjakat.

Kategóriaelsők

1. Anyagmozgatás, anyagtárolás gépei: Tengelytestforgató berendezés TT-FB 2000 3AX – Csepeli Szerszámgépgyár Kft. Tervezők: Baumgartner István, Juhász István
2. Kísérleti, laboratóriumi, tesztberendezések, mérőeszközök, teszt­padok: AOI-adaptív kamerás vizsgálóállomás – Omega Byte Kft. Tervező: Pataki Attila
3. Járműipari célgépek: Körasztalos érzékelő-összeszerelő célgép robotos komponens-beültetéssel, ellenállás-hegesztéssel és többszintű optikai ellenőrzéssel – Alprosys Kft. Tervezők: Pásztor Bence, Nagy István, Farkas Ferenc, Völgyi Péter, Rosta Szabolcs, Németh József, Kirschner Konrád, Szabó András, Kovács Roland
4. Termékkiadagolás, -beadagolás vagy csomagolás gépei: FSA csomagolósor-automatizálás – Robotizálunk Kft. Tervezők: Vörös Tibor, Takács Balázs, Kiss Gábor, Pusztai Olivér, Hegyi Márk, Németh Máté, Tóth Milán, Vecsera Zsolt, Mészáros Botond
5. Teljes gyártósorok, üzemi és kisüzemi technológiák: Kompakt Konténeres Szennyvízkezelő Rendszer – VI-TECQUA Kft. Tervező: Téglásy Kolos
6. Gyártógépek (rész- vagy készterméket előállító gépek): ZAC–10 Fémrúdvég-megmunkáló gép – NCT Ipari Elektronikai Zrt. Tervezők: Somogyi Dávid, Tóth József Gábor, Budai Mihály, Soós Attila, Páljános Tibor, Gyéresi Csaba, Bártfai Péter
7. Tisztatéri gépek: Kémcső-feliratozó és -tálcázó automata berendezés automata rackadagolóval – Innomotion Kft. Tervezők: Erdélyi Sándor, Pető Gergő, Horváth-Bors Dávid, Zámbó Zoltán
8. Mezőgazdasági gépek (Új kategória): Tó a tóban – Keviplast Bt. Tervező: Vad Róbert
   
   Különdíjak
   
   
9. Az Év Célgéptervezője 2026: Talabér László – Strigon Esztergomi Szerszámgépgyár Kft.
10. Az Év ÖKO célgépe 2026: Örvényáramú szeparátor – 3B Hungária Kft. Tervező: Kövesdi László
11. Az Év Ötlete 2026: eTimesheet Gesture – érintésmentes, gesztusalapú munkaidő-nyilvántartó rendszer – Accessium Ltd. Tervező: Berende Péter
12. Az Év Célgépe 2026 – a közönség szavazata alapján: AOI-adaptív kamerás vizsgálóállomás – Omega Byte Kft. Tervező: Pataki Attila

Európai kitekintés

Bárdos Krisztina, a Gépipari Tudományos Egyesület ügyvezető igazgatója előadásában komplex áttekintést nyújtott Európa gépiparának helyzetéről. Emlékeztetett: ez a szektor adja a kontinens ipari gerincét évtizedek óta, termelési értéke 1100 milliárd eurót ért el legutóbb, ami Hollandia teljes GDP-jének felel meg. „Európában mintegy hatmillióan dolgoznak gépipari vállalatoknál” – hívta fel a figyelmet az előadó, és hogy még kézzelfoghatóbbá tegye, hozzáfűzte: egész Dánia területén jelenleg nagyságrendileg ugyanannyi ember dolgozik. Mint folytatta, Európa teljes exportjának a 25 százaléka köthető a gépiparhoz, a világ gépipari termelésének pedig több mint 50 százaléka a kontinensen valósul meg. A rendkívül meggyőző számadatok ellenére a Gépipari Tudományos Egyesület ügyvezető igazgatója arra is kitért, hogy a szektorban egyfajta újrarendeződés zajlik, melynek legnagyobb vesztese éppen az öreg kontinens. „Míg Európában és Németországban is komoly vissza­esést tapasztaltunk az elmúlt években, addig az Egyesült Államok és Kína dinamikusan fejlődik. Ez a folyamat a célgépek szektorára is kihat” – tette hozzá. 

A szektorban egyfajta újrarendeződés zajlik, melynek legnagyobb vesztese éppen az öreg kontinens.

És hogy miért rajzolódik újra az iparági térkép? A változás részleteiről és a kiváltó okokról szólva elmondta, az elmúlt évek keserű tapasztalatot hoztak a globális gazdaság, és ezen belül a gépipar számára is. Az ellátási lán­cok sokkolódtak, az orosz–ukrán háború kirobbanásával pedig vége szakadt az olcsó energia korának a kontinen­sen. A gépipar ráadásul kifejezetten energiaintenzív szektor, és jelenleg az európai vállalatok kétszer-háromszor annyit fizetnek az energiahordozókért, mint a két rivális nagy­hatalom cégei. Ezzel párhuzamosan Kína versenytárs lett. Miután korábban Németország termelési kapacitásokat helyezett ki a nagy falon túlra, egyetlen generáció alatt szerepváltás történt, és ma már az ázsiai ország nem csupán gyártani kezdett, hanem kifejezetten fejlett műszaki tudással is rendelkezik. Az USA meg egyre inkább protekcionista politikát folytat, mindehhez tarifákkal nehezíti meg az európai vállalatok életét. „Ez a folyamat leginkább az autóiparban érhető tetten” – emelte ki Bárdos Krisztina, aki szerint az elektromos átállásban Kína előnye megkérdőjelezhetetlen. Mint folytatta, a koronavírus-járvány után egyre inkább felerősödött a reshoring és a nearshoring folyamata. Az előbbi során a vállalatok a korábban külföldre kiszervezett gyártási és termelési tevékenységeiket visszaköltöztetik a székhelyük szerinti országba, míg az utóbbi esetében a vállalatok a gyártási vagy szolgáltatói folyamataikat (például IT-fejlesztés, ügyfélszolgálat) a távoli, tengerentúli országokból át­helye­zik a székhelyükkel földrajzilag, kulturálisan és idő­zónában közelebbi országokba. „Ennek következménye­ként Euró­pán belül a termelési kapacitások újraelosz­tása zajlik” – mutatott rá Bárdos Krisztina, aki szerint Ma­gyar­országnak élnie kell ezzel a lehetőséggel, és minél haté­konyabban kell felhasználnia a meglévő termelési kapacitásait. Kitért arra is, hogy a gyártási képesség a nemzeti erőforrásunk, mely hozzáadott éréket teremt. Magas kvalitású mérnökeinknek köszönhetően ennek a munkafolyamatnak komoly multiplikátorhatása van.

A célgép nem pusztán áru, hanem maga a megoldás, hiszen olyan egyedi vagy maximum kis sorozatban gyártott termék, mely egyetlen problémára fókuszál.

Akiknek sikerült

Bárdos Krisztina előadásában olyan nemzetközi példá­kat hozott, ahol gépgyártó vállalatok kiemelkedő sike­re­ket tudtak elérni. Elsőként azt a szerszámgyártó Trumpf vállalatcsoportot említette, amelyet a szektor átfogó rendszerszintű szereplőjeként tartanak számon. Eredményei elsősorban a technológiai diverzifikációra, a fél­vezetőipari stratégiai partnerségekre, az intenzív kuta­tás-fejlesztési beruházásokra és a digitális gyármeg­oldásokra vezethetők vissza. „A Trumpf gépei már nem pusztán termékek, hanem folyamatos értéket képvisel­nek” – tette hozzá. A bajor családi tulajdonban lévő, spe­ciális ragasztók gyártására szakosodott Delo kapcsán pedig azt emelte ki, hogy a vállalat éves árbevételének mintegy 10 százalékát fordítja közvetlenül kutatás-fejlesztésre és a munkatársai képzésére, ami a többszöröse az iparági átlagnak. „Náluk a tehetség megtartása alapstratégia, vásárlóik éppen a stabil technikai szaktudásukért bíznak meg bennük” – jegyezte meg. A szintén német családi tulajdonban lévő Kärcher globális sikere mögött rendkívül tudatos piacbővítési stratégia, a folyamatos technológiai megújulás, valamint a fogyasztói és az ipari szegmensek közötti tökéletes egyensúly áll. A cég alapja az innováció. Alfred Kärcher 1950-ben találta fel Európa első meleg vizes, magasnyomású mosóját. A tisztítóberendezések globális piacvezetőjét már jó ideje a digitalizáció vezérli: saját autonóm takarítórobot-családot fejlesztettek. A korai nemzetközivé válásnak köszönhetően mintegy 85 országban rendelkeznek saját leányvállalattal és több mint 50 ezer szervizponttal. Bárdos Krisztina utolsóként a 2001-ben, egyetemi spin-offként indult va-Q-tec-ről beszélt. A szabadalmaztatott vákuumszigetelő panelek gyártására szakosodott német vállalat látványos előre­lépése az értékláncban elsősorban annak volt köszön­hető, hogy az alapvető anyaggyártástól elmozdultak a komplett mérnöki rendszerek, majd a globális, szolgáltatásalapú logisztikai hálózatok irányába. A világjárvány idején a va-Q-tec lett az egyik kulcsszereplő az ultra­alacsony hőmérsékletet igénylő mRNS-vakcinák világméretű szállításában.

A Gépipari Tudományos Egyesület ügyvezető igazgató­ja szerint a vállalatok eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy az európai gépgyártók számára a legszűkebb keresztmetszet nem a tőke, a technológia vagy éppen a piac mérete, hanem a humán erőforrás. „Folyamatos képzésekbe és termékfejlesztésbe kell fordítani a tőkét és az energiát, mert a tehetségeket ez nemcsak vonzza, de meg is tartja őket hosszú távon is” – fűzte hozzá. 

Az európai gépgyártók számára a legszűkebb keresztmetszet nem a tőke, a technológia vagy éppen a piac mérete, hanem a humán erőforrás.

A rendezvényen több beszélgetésre is sor került gép­gyártó vállalatok vezetőivel, akik korábbi kudarcaik vagy éppen sikereik alapján mutatták be, hogyan érdemes reagálni kritikus helyzetekre. Sipos Sándor, a Chemplex Kft. tulajdonosa szerint gyakran a termelő és a gépgyár­tó közötti rossz kommunikáció okozhatja a felek elége­det­lenségét. Saját tapasztalatai szerint, ha a felada­tot nem fogalmazzák meg jól, akkor a késztermék sem fog­ja hatékonyan támogatni a munkát a jövőben. Ezért szük­ség lenne időben tisztázni ezeket a félreértéseket. Tóth Péter, a Tometh Kft. vezetője a fluktuáció okozta nehéz­ségek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy válla­la­tuknál a felhalmozott tudást folyamatosan archivál­ják, így személyektől függetlenül is működni tud a vállalat. A korosztálybeli problémákról elmondta, hogy érdemes a fiatal és az idős kollégákat közös projektekre beosz­tani, így a tapasztalat és a modern technológiák haszná­lata egyszerre valósul meg. Fodor Zoltán, a Capsulate Europe Innovation Zrt. tulajdonosa az alulskálázás buktatóira hívta fel a figyelmet. Ez abban az esetben követ­kezhet be, ha olyan megrendelés érkezik, melyre kapaci­tás szempontjából a cég nincsen felkészülve, vezetője mégis ragaszkodik az eredeti ötletéhez. Véleménye szerint a rendszer átgondolása nélkül nem lehet sikeresen venni ezt az akadályt. A technológia fejlődésének ütemével kapcsolatban pedig arról beszélt, hogy egy berendezés akár rövid időn belül elavulhat. „Sok esetben olcsóbb újat venni, mint a régit felokosítani” – tette hozzá.

A jövő gazdaságát elsősorban azok az országok fogják alakítani, amelyek nemcsak „fogyasztják”, de gyártani is képesek a technológiát. Ez a fajta gyakorlatias kreativitás teszi a hazai kis- és középvállalkozásokat képessé arra, hogy mérnöki teljesítményben gyakran felülmúlják a náluk sokkal nagyobb külföldi versenytársakat.

Hol tart a magyar gépgyártás?

Nem csak az európai, a magyar gépgyártás sem a legszebb időszakát éli. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján annak ellenére, hogy a szektor termelési értéke egy évtized alatt mintegy 1000 milliárd forinttal, közel 3000 milliárd forintra emelkedett, a teljes nemzetgazdasági hozzáadott értéke azonban a 2014-es 3 százalékos szintről 2024-re keve­sebb mint a felére, 1,2 százalékra zu­hant vissza. Természetesen a hazai gyártók is zömmel külföldre gyártanak: a kivitelből származó árbevétel súlya a teljes árbevételben az elmúlt tíz évben 80 százalék körül, de inkább felette alakult. A gépgyártó vállalatok exportja pedig a teljes magyar export 3,8 százalékát érte el tavaly. Ami pedig az anyagi részét illeti: a tavalyi évben a szektorban regisztrált bruttó átlagkereset (764 487 forint/fő/hó) 9,5 százalékkal nőtt 2024-hez képest.

A foglalkoztatottak számában ta­pasztalható volt fejlődés, azon­ban a csúcspont értékétől napjainkra már messze került a szektor. A KSH adatai szerint 2014-ben közel 59 ezren dolgoztak gépgyártó vállalatoknál, ez a szám 2018-ra 70 ezer fölé emelke­­dett, majd folyamatos hullámzás mel­lett 2025-re 63 400 főre apadt. A szek­torban foglalkoztatottak létszáma tavaly a teljes nemzetgazdasági foglalkoztatottság 1,4 százalékát tette ki. Összehasonlításul: az uniós átlag 1,5, míg Csehországban 2,3, Szlová­kiá­ban pedig 2,0 százalék. A visegrá­di négyek közül egyedül Lengyelor­szágban találunk a magyarnál rosszabb adatot, ott mindössze 1 százalék. A foglalkoztatottak számai mel­lett a korfa is problémát jelez egész Európában. A kölni IW gazdaság­kutató intézet felmérése szerint a német gépiparban az elkövetkező tíz évben várhatóan közel 300 ezer fő, az összes munkavállaló mintegy negyede vonul nyugdíjba, és ezzel szemben alig 120 ezer fő utánpótlással lehet számolni. A kieső 180 ezer emberre egyelőre nincs megoldás. 

A foglalkoztatottak számai mellett a korfa is problémát jelez egész Európában.

Az IW szakértője, Oliver Stettes a helyzetről korábban úgy fogalmazott, hogy a német kormánynak vonzóvá kell tennie a nyugdíjkorhatáron túli munkavégzést, amelyre nem kényszerként, hanem lehetőségként kellene tekinteni. Bárdos Krisztina az Innotéka felvetésére reagálva megerősítette, hogy ez a tendencia Magyarországon is tapasztalható. Azt is hozzátette, hogy nemcsak kevesebben választják a műszaki pályát, de a képzés sem olyan erős, mint volt korábban. Véleménye szerint az is nehezítette a mérnökszakma népszerűségét, hogy a rendszerváltás óta kevés vállalat telepítette Magyarországra kutatás-fejlesztési bázisait. Kérdésünkre elmondta azt is, hogy a hazai célgépgyártás az élelmiszeriparban, a vegyiparban, továbbá olyan magas hozzáadott értékű területeken erős, mint például az orvostechnológia és az űripar.

Forradalmi változások

Nem csak ezen a rendezvényen foglalkoztak a szektor jövőjével. A Kopint Tárki Konjuktúrakutató Intézet tavaly készítette el a „Felkészülés a mesterséges intelligencia munkaerőpiaci kihívásaira a kereskedelemben és a gépiparban” című jelentését, melyben egyebek között azt állapították meg, hogy a szektorban a mesterséges intelligencia (MI) forradalmi változásokat hoz a tervezéstől a gyártásig és a karbantartásig. A kutatás szerint a technológia fejlődése jelentősen javítja a tervezési fázist azáltal, hogy segíti a mérnököket innovatív koncepciók létrehozásában, meglévő mechanizmusok elemzésében, komplex számítások elvégzésében és az alternatív technológiák összehasonlításában.

A mesterséges intelligencia a robotikában a gépek számára komplex feladatok autonóm végrehajtását és a környezetükből való tanulást tesz lehetővé.

A jelentés kitér arra is, hogy az MI bizonyítottan al­kal­mas az innovációs lehetőségek kiszélesítésére, meg­határozott korlátok és teljesítménykritériumok mel­lett, optimalizálva a paramétereket anélkül, hogy a biztonságot veszélyeztetné. A gépi tanulás egyszerűsíti a tervezési folyamatokat, automatizálja az ismétlődő módosításo­kat, és segíti az analitikai folyamatokat. Például egyes MI-vezérelt algoritmusok valós időben elemzik a gépek szenzoradatait, előre jelezve a lehetséges meghibásodá­so­kat, még mielőtt azok bekövetkezné­nek. Ez számot­tevően csökkenti az állásidőt és a karbantartási költségeket, és jellemzően a szerszámgép­gyártók napjaink­ban már „szériafelszerelésként” beépítik a modern gépekbe. A robotikában a gépek számára komplex feladatok autonóm végrehajtását és a környezetükből való tanulást tesz lehetővé. Az MI-vezérelt robotrendszerek pedig növelik a gyári automatizálást, javítva az összeszerelő­sorok hatékonyságát, továbbá csökkentve az emberi munka­erőre támaszkodást az ismétlődő és veszélyes feladatoknál.•

Címlapkép: Gépész Szalon