2012. január 3.

Szerző:
Szegedi Imre

Gyógyszerkutatás: összefogás van, pénz lesz?

Jóllehet Magyarország erős gyógyszerkutatási és -fejlesztési tradíciókkal rendelkezik, jelenlegi hazai és nemzetközi pozíciója messze elmarad lehetőségeitől. Pedig az ágazatban rejlő képességeket kiaknázva az Európai Unió olyan vezető országaihoz is felzárkózhatnánk, mint Németország vagy Anglia — éppen ennek érdekében jött létre 2010 közepén négy nemzeti technológiai platform összefogásával az Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló Nemzeti Technológiai Platform. Az eltelt egy év lehetőséget nyújt annak felmérésére, hol tart a magyar gyógyszerkutatás versenyképességét támogató program, és merre tovább?


A gyógyszeripar a világ egyik meg­ha­tározó innovatív iparága, amely a magyar gazdaság fejlődése szempontjából is stratégiai jelentőségű. Az ágazat azonban hiába büszkélkedik több mint százéves múlttal és szakmakultúrával itthon, versenyképessége az utóbbi években sokat romlott. A kedvezőtlen tendencia megállítása, illetve egy új, fejlődő pályára állítás érdekében összefogott négy, a gyógyszer­­ku­ta­tásban és -fejlesztésben közvetlenül, illetve közvetve érintett nemzeti technoló­giai platform (NTP). A cél természetesen az, hogy az­ ágazat – a múlt hagyományait követve –­ továbbra is prosperáló maradjon. Ennek ér­de­kében a platformok együttes erővel igyekeznek megszüntetni a fejlődés útjában álló gátakat, egymással összhangban dolgoznak, közösen lépnek fel a hazai és nemzetközi, kormányzati, szakmai fórumokon, valamint pályázati munkájukat is összehangolják. A 2010. július 6-án aláírt közös nyilatko­zatot a szervezetek vezetői: Vas Ádám (Innovatív Gyógyszerek Kutatására Irányuló NTP, MAGYOSZ), ifj. Duda Ernő (Biotechnoló­giai NTP), Nagy László (Genomikai NTP), illetve Bársony István (Integrált Mikro/Nanotechnológiai Rendszerek Platformja) jegyzik. A platformok irányítói már 2010 nyarán világossá tették, hogy a közös fel­lé­­­pés csak akkor járhat sikerrel, ha az inno­vációfinanszírozásban tapasztalt kormányzati megszorítás miatt zárolt állami kutatás-fejlesztési kifizetések nem teszik kockára az eddigi eredményeket, nem okozzák a résztvevők fejlesztéseinek ellehetetlenülését. A kifizetések blokkolását azóta is csak részben oldották fel.

„A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ) által vezetett platformhoz tartoznak a többi között a MAGYOSZ tagvállalatai, a hazai nagy tudományegyetemek, az Akadémia, kis- és középvállalatok, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány és az Országos Gyógyszerészeti Intézet. A társplatformok természetesen élik saját életüket, de állandó kapcsolatban állunk egymással” – tájékoztatta magazinunkat Vas Ádám, a MAGYOSZ Tudományos és Műszaki Bizottságának elnöke.

Az együttműködés eredményei között kell említeni, hogy az Orvosi Nano­tech­nológiai Bizottság 2010 végén, a Gyógyszer-biztonságossági Bizottság pedig 2011 tavaszán rendezett nemzetközi részvétellel sikeres munkaértekezleteket. Az Oktatás-, Képzés- és Tudásmenedzsment Bizottság kiemelkedően aktív a gyógyszerkutatásban, gyógyszeriparban használható tudást ajánló képzésben, továbbá a Magyarországi Klinikai Vizsgálattervezők Társaságával (mely szintén platformtag) együtt a klinikai vizsgálók képzésében. 2012 elejére terveznek egy „összplatform” értekezletet, ahol beszámolnak a bizottságok eddigi tevékenységéről, és megpróbálnak előretekinteni, meg­vitatni a továbblépés lehetőségeit.

Az eredmények tagadhatatlanok, ugyanakkor Vas Ádám szerint a platformnak újra át kell gondolnia a lehetőségeit. Stratégiai Kutatási Tervükben és az ehhez csatlakozó Megvalósítási Tervben számos elképzelést vázoltak fel az induláskor. Ezek között szerepel hazai gyógyszer-biztonságossági adatbázis létrehozása, a teranosztika (terápia és diagnosztikai eljárások összekötése) fejlesztése, a klinikai gyógyszervizsgálatokat végző egységek akkreditációs körének kiterjesztése, a szakirányú képzés – köztük a nanomedicina – fejlesztése. Az egyes programpontokhoz, tervekhez a szükséges pénzt is betervezték. Ugyanakkor a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (jelenleg Nemzeti Innovációs Hivatal, NIH) kifizetéseinek 2010. évi befagyasztása, az Innovációs Alap egy részének zárolása, a gyógyszeripart érintő pluszelvonások alapvetően új helyzetet teremtettek. A társplatformok is jelezték, hogy saját tagságuk jó része gyakorlatilag a fennmaradásért küzdött az elmúlt időszakban, és ez hátráltatta az érdemi együttműködést. 2012 sem látszik könnyűnek, elég csak arra gondolni, hogy a tervek szerint megszűnik a kutatás-fejlesztési ráfordításoknak az Innovációs Alap befizetésből való leírhatósága.

Gyógyszeripari vonalon nem jó hír a Chinoin kutatás-fejlesztési tevékenységének az anyavállalat (Sanofi-Aventis) által elhatározott felszámolása, illetve az Astra-Zeneca kivonulása a hazai klinikai vizsgálatokból. Vas Ádám tudomása szerint az Országos Gyógyszerészeti Intézet évente átlag 300 klinikai vizsgálatot engedélyez. Ez, figyelembe véve az ebben az „iparágban” is létező erős keleti konkurenciát, szép szám. Csökkenése komolyan kihatna a nemzetgazdaságra is. A MAGYOSZ Tudományos és Műszaki Bizottságának elnöke szerint – kormányzati szinten is – mindent meg kell tenniük azért, hogy a platformtagok merjenek, és eséllyel tudjanak pályázni az elkövetkezendő uniós (Innovative Medicines Initiative, IMI) felhívásokra is, hiszen a 2013-ig tartó pályázati felhívások mögött összesen kétmilliárd eurós pénzügyi keret áll. Egy-egy program négy-öt évre ad értelmes munkát, ráadásul már jelentkeznek a 2009-ben megkezdett projektek eredményei. Kár lenne ebből kimaradni.

„Annak köszönhetően, hogy a hazai biotechnológia rendkívül alaposan kidolgozott, részletes stratégiával rendelkezik – amelyben törvényalkotási kérdések, finanszírozási, technológiatranszferhez kapcsolódó, adózási, képzési és infrastrukturális szempontok is szerepelnek –, a hazai biotechnológiai ipar 2004-2005 óta évről évre 40-50 százalékos növekedést produkált” – tájékoztatta az Innotékát ifj. Duda Ernő, a Biotechnológiai Nemzeti Technológiai Platform vezetője, a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke. Ez a fejlődés nemcsak a meglévő vállalkozásoknak, hanem az újonnan induló cégeknek is az érdeme. A dinamikus növekedés azt mutatja, hogy ezt az ágazatot kevéssé érintette a gazdasági világválság.

A még dinamikusabb fejlődést azonban akadályozta, hogy az innovációs alap forrásait az új kormányzat zárolta. Duda Ernő szerint a pénzek befagyasztásának katasztrofális hatása volt. Sok induló vállalkozás arra építette stratégiáját, hogy nyugaton dolgozó magyar kutatókat csábít haza. Ezek a szakemberek a biztos magyarországi jövő reményében felszámolták kinti egzisztenciájukat, majd néhány hónappal hazaköltözésük után azzal szembesültek, hogy a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségét a magyar állam nem teljesítette. A nagyobb cégek túlélték a pénzhiányt, ám az újonnan alakult kisebb vállalkozások közül sok bedőlt. Fájó, hogy az utóbbiak között több egyetemi spin-off cég is volt. A veszélyeztetett cégek egy része nem tűnt el, mert leleményes vállalkozók részben vagy egészben felvásárolták azokat. Csakhogy ennek az lett a következménye, hogy a korábban többségi tulajdonosként dolgozó egyetemi oktató kisebbségbe került, vagy alkalmazott lett az általa megálmodott, felépített vállalkozásban. Duda Ernő szerint egyébként a Jeremie alapoknak köszönhetően tőke formájában jelenleg van elég szabad pénzügyi forrás a piacon, de sok – elsősorban újonnan alakult cég – még nem tud megfelelni a pályázati elvárásoknak, így nem tud hozzájutni ezekhez a forrásokhoz.

A szövetség elnöke problémásnak tartja, hogy miközben számos hazai biotechnológiai vállalkozás világszínvonalú gyógyszeripari kutatások elvégzésére is alkalmas, a magyar gyógyszergyárak nem tartanak igényt a munkájukra. Így fordulhat elő az a különös helyzet, hogy míg a magyar biotechnológiai vállalkozások döntően külföldi – japán, amerikai, francia, svájci, német – megbízásokat teljesítenek, addig a magyar gyógyszercégek sokszor külföldi cégeket bíznak meg. Duda Ernő szerint léteznek olyan munkák, amelyekre itthon is megvan a szellemi kapacitás, szakértelem és tapasztalat. Szintén problémát jelent, hogy nincs elegendő megfelelő tapasztalatú szakember. A továbbra is jelentős agyelszívás miatt Duda Ernő cége, a szegedi központú Solvo Biotechnológiai Zrt. is egy­re-másra vesz fel külföldi munkatársakat. Valószínűleg némileg enyhít a szakemberhiányon a Sanofi kutatás-fejlesztési részlegének bezárása, de ezt a megoldást senki sem kívánta. Duda Ernő a nehézségek ellenére biztatónak látja a jövőt.

A Genomikai Nemzeti Technológiai Platform (GNTP) alulról szerveződő hazai kezdeményezés, amelynek létét egy EU-s pályázat alapozta meg. A Debreceni Egyetem által irányított kezdeményezés sikerét mutatja, hogy átfogja a teljes hazai akadémiai és ipari szférát, így az általa készített stratégiai tervek konszenzuson alapuló, széles körű támogatást élveznek. A platformot vezető Nagy László professzor szerint szinte minden országban, ahol felismerték a genomika jövőbeni gazdasági és társadalmi jelentőségét, elsőként a genomikai infrastruktúrát fejlesztették. Annak ellenére, hogy a genomika térhódítása szerte a világban rohamos, hazánk nem rendelkezik az ilyen jellegű kutatások támogatását és gyakorlati alkalmazásának előmozdítását szolgáló stratégiával. Ebből következik, hogy a genomikai infrastruktúra kialakulása, szerveződése és fejlődése koordinálatlan. Magyarországon a genomikai technológiák alkalmazása döntően az egészségügyhöz, a gyógyszeriparhoz és a biotechnológiához köthető. A genomikai kutatások elsősorban állami fenntartású egyetemeken és kutatóintézetekben folynak, ugyanakkor a hazai kutatások nagyrészt egymástól függetlenek, egymás igényeit és lehetőségeit nem veszik figyelembe; többnyire külföldi megrendelők „beszállítóiként” vagy nagyobb nemzetközi konzorcium részeként dolgoznak a magyar kutatók. Ez önmagában nem lenne gond, ha itthonról is indulnának kezdeményezések, amelyekhez külföldi csoportok is csatlakozhatnának. Ilyenek azonban Nagy László szerint eddig nem születtek.

Ma már Magyarországon három új generációs szekvenátor, azaz a génkészletet leolvasó berendezés működik, és a közeljövőben továbbiak üzembe helyezése várható. Ezeknek az adatait azonban fel kell dolgozni, illetve jelentős számítástechnikai, bioinformatikai kihívást jelent a mind nagyobb mennyiségben elérhető publikus szekvenálási adat is, amit érdemes letölteni és elemezni. Ehhez megfelelő bioinformatikai infrastruktúra és szakembergárda szükséges. Az utóbbi évek paradigmaváltásának következményeként (az MTA által is deklaráltan) a magyar molekuláris biológiai kutatásokban egyre inkább a genomika lesz a legfőbb hajtóerő. Amennyiben ezt nem hátráltatja a bioinformatikai infrastruktúra hiánya, a honi genomikai kutatások jelentős eredményeket hozhatnak már a közeljövőben az orvostudományban, a mezőgazdasági biotechnológiában, a mikrobiológiában és az ezekhez kapcsolódó alapkutatásokban is. A platform szerint a fejlődés érdekében szükség van egy magyar bioinformatikai intézet létrehozására, illetve genomikai bioinformatikai pályázatok kiírására legalább egymilliárd forintos kerettel.

Nagy László úgy látja, a hazai genomika számára hatalmas lehetőséget jelent, hogy a BGI kínai biotechnológiai kutatócég Budapesten hozza létre regionális központját. Ugyanakkor a genomikai platform vezetői azt is szeretnék, hogy a kormányzat – mielőtt állami forrást ad erre a célra – kérje ki a platform ezzel kapcsolatos véleményét. Sajtóinformációk szerint a BGI 180 darab következő generációs, az emberi örökítő anyag, a DNS információjának kiolvasására szolgáló úgynevezett génszekvenáló berendezéssel rendelkezik, ami óriási mennyiség ahhoz képest, hogy Európában összesen körülbelül 600, az Egyesült Államokban úgy 1000 ilyen eszköz működik. A cég négyezer kutatót foglalkoztat (átlagéletkoruk 26 év), s a következő tíz esztendőben másfél milliárd dollárt költhet el kutatásokra az egyik kínai bank hitele jóvoltából. A debreceniek azt remélik, hogy eredményeik láttán a kínaiak a cívisvárosban folyó kutatásokban is látnak fantáziát. Volna mire építeni, hiszen a Debreceni Egyetemen folyó nagyszabású fejlesztések részeként a közelmúltban átadták a személyre szabott orvoslási központot, ahol világszínvonalú laborokban folynak genomikai kutatások; az itt működő DNS-szekvenáló berendezéssel két nap alatt három ember génkészletét határozhatják meg.

A négy platform által elkészített kutatási anyag a debreceni professzor szerint eddig nem keltette fel a kormányzat tudománnyal, innovációval foglalkozó illetékeseinek érdeklődését. A négy platform minden alkalommal megerősíti, bizonyítja az együttműködés fontosságát, de az üzenet nem jut el a megfelelő helyekre. Az érdeklődés hiányának – illetve a pénzszűkének – következménye, hogy a kormányváltás óta nem írtak ki olyan pályázatot, amelyből a versenyképes gyógyszerek fejlesztését felvállaló platform támogatáshoz juthatott volna. Ezért a korábban elnyert pályázati pénzekből próbálnak gazdálkodni. Az elmúlt egy évben Nagy László professzor szerint nem sokkal jutottak előbbre, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének kutatási eredményeik. Legújabb kutatási programjukban az egyik allergiára való hajlamot szeretnék megjósolni genetikai módszerrel. A pénzhiány viszont azt jelenti, hogy nő a lemaradásunk a nálunk sokkal jobb anyagi körülmények között dolgozó versenytársakhoz képest.

Hasonlóan látja a helyzetet az Integrált Mikro/Nanotechnológiai Rendszerek Platformot vezető Bársony István professzor, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatója is. A másfél éves küzdelem árán létrehozott platformok lendülete megakadt, sőt túlzás nélkül állítható, hogy megfeneklett az ügy. A platformok megszervezése mindenképpen előremutató lépés volt, hiszen ezzel csatlakoztunk az európai folyamatokhoz. A nyugati államokban ugyanis már korábban rájöttek arra, hogy az erők koncentrálásával hatékonyabb munka végezhető. Ezek a platformok időközben saját pályázati rendszert is létrehoztak, amelyeket állami, ipari és uniós források egyaránt „táplálnak”. A magyar platformok is részben azért jöttek létre, hogy ezekből a forrásokból fejlesztési pénzekhez jussanak. A négy platform pedig azért egyesült, hogy nagyobb súlyából adódóan komolyabb eséllyel pályázzon. Igaz, hogy a nyugati pályázati rendszerek alapvetően a nyugati vállalatok fejlesztési céljait szolgálják, ezért az ebbe való bekapcsolódás egyfajta kiszolgáltatottságot jelent a máshonnan érkezők számára. Erre a kiszolgáltatottságra azonban nem az a megfelelő válasz, hogy hagyják megszűnni a magyar platformokat, hanem hogy hozzásegítik őket ahhoz, hogy megrendelések, együttműködések révén minél többet profitálhassanak.

A négy platform együttműködésétől Bársony István professzor is jóval többet várt, de ismerve az utóbbi évek gazdasági és politikai fejleményeit, így sem elégedetlenek. Az Integrált Mikro/Nanotechnológiai Rendszerek Platformja jelenleg is több olyan alaptechnológián dolgozik, amelyet akár a gyógyszeripar is haszonnal alkalmazhat a jövőben. Ilyen fejlesztés az úgynevezett mikrofluidikai eljárások és rendszerek kidolgozása vagy agyi elektródák fejlesztése. Ez utóbbiak iránt cégek is érdeklődnek, ám a platform munkatársai remélik, hogy a gyógyszeriparnak is megtetszik az ötlet. Különösen sokat várnak a vérből enzimeket detektáló eljárásuktól. Szívinfarktusgyanú esetén lényeges, hogy a vérből gyorsan meghatározzák egyes enzimek jelenlétét. Bársony István és munkatársai nyugati partnereikkel együtt egy ilyen gyorsteszt kifejlesztésén dolgoznak. Az intézetvezető szerint ezek a példák is azt mutatják, hogy a platformok a nehézségek ellenére működnek, és figyelemre méltó eredményeket érnek el. Értéket jelentenek, éppen ezért meg kell őket tartani!•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka