2011. május 5.

Szerző:
Szabó C. Szilárd

Mindenki egy Rubik Ernőt remél

Innováció és együttműködés – A kapcsolathálózatok innovációra gyakorolt hatása címmel rendeztek nemrégiben konferenciát Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. A rendezvény levezető elnöke az MTA Regionális Tudományos Bizottságának elnöke, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kara Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetének vezetője volt. Lengyel Imre professzorral a konferencia tapasztalatairól beszélgettünk.


Mi volt a konferencia apropója?
– Az MTA Regionális Tudományos Bizottsága azért szervezte meg az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézettel együttműködve a konferenciát, mert az intézet elnyert egy kutatási projektet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól. Ez a konferencia a kutatás záróeseménye is volt. Úgy ítéltük meg azonban, hogy az eredmények jóval túlmutatnak Nyugat-Magyarországon, azok az egész országra érvényesek, hiszen két év alatt közel 2000 hazai céget kérdeztek meg szerte az országban az innovációs magatartásukról.

Az előadók között kormányzati szereplők is voltak. Tudtak-e újat mondani a szakmának?
– A plenáris ülés előadói közül ketten képviselték a kormányt. Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára a hazai innovációs rendszerről beszélt. Elhangzott, hogy Magyarországon az elmúlt 8-10 évben az innovációs képesség nagyon elmaradt az uniós átlagtól. Nem működött, működik ugyanis megfelelően az intézményrendszer, s a pénzek elosztásával és ellenőrzésével is probléma volt, van. Kiemelte, hogy nagyon fals az emberek és a politikusok elképzelése az innovációról, mert mindenki egy Rubik Ernőt remél, egy garázsötlet kipattanását várja, amiből majd világszenzáció lesz, holott az innováció 90 százalékban a vállalatok által megrendelt kutatás, ami az eredményességüket, hatékonyságukat növeli. Az államtitkár által felvázolt problémákkal egyetért a szakma. De hogy mi a kiút? Arra a mostani kormány még nem adott választ. Cséfalvay Zoltán szerint azonban júniusra elkészül az új, a 2020-as uniós tervekhez igazodó hazai innovációs stratégia, amelyet utána társadalmi vitára lehet bocsátani. E stratégiát már nagyon hiányolták a cégek és a szakma is. Imre József, a Nemzeti Innovációs Hivatal főosztályvezetője a nemzeti innovációs rendszerről adott tájékoztatást. Ismertette, kinek mi a feladata az új felállásban, majd szólt a Nemzeti Innovációs Hivatal küldetéséről.

Miről beszélt Varga Attila és Rechnitzer János, akik szakmájuk kiemelkedő képviselői?
– Varga Attila elismert regionalista, a Pécsi Tudományegyetem tanára – aki az Egyesült Államokban nyolc, Ausztriában pedig három évig volt vendégkutató –, jelenleg egyedüli magyarként vesz részt Brüsszelben az új kohéziós politikát előkészítő szakmai bizottságban. Varga Attila ökonometriai modelleket állított fel a csapatával, és azokat teszteli. Így például azt, hogy ha az unió pénzt ad egy régiónak, akkor mit várjon el tőle. Modellezték, hogy az elmúlt évtizedekben az innovációs pénzek elköltése mennyire volt hatékony. A modellvizsgálatok szerint az agglomerációs, a nagyvárosi előnyök válnak egyre fontosabbá a kutatás-fejlesztésben. Szerintük Magyarországon a csak Budapest-központú kutatás-fejlesztés jobban fellendítené az ország gazdaságát, mintha ez decentralizált lenne. Mert a magyar kutatók háromnegyede Budapesten dolgozik, vidéken csupán néhány egyetemi városban van kutatói kapacitás, így például Szegeden.

A csak Budapest-központú kutatás-fejlesztéssel személy szerint nem értek egyet, már csak azért sem, mert mást mutat a modellvizsgálat és mást a gyakorlat. Varga Attila megállapította: a kutatás-fejlesztési kapcsolatok az alapkutatásokban nem, az alkalmazott, fejlesztő kutatásokban viszont kötődnek a földrajzi környezethez. Utóbbi esetben a vállalat a környezetében lévő egyetemekkel, kutatóintézetekkel működik együtt. Magyarországon a vidéki centrumokban minimális a kötődés a helyi gazdasággal, mert itt csak alapkutatások folynak. Budapesten van egyedül jelentősebb alkalmazott kutatás. Rechnitzer János, a Széchenyi István Egyetem rektorhelyettese, a Nyugat-dunántúli Régió Innovációs Ügynökségének elnöke a magyar gyakorlatot mutatta be. Áttekintette, hogy mi az egyetemek, kutatóközpontok szerepe a magyar innovációs rendszerben. A vizsgálatok azt jelzik, vannak lehetőségek, elindultak folyamatok, létrejöttek innovációs ügynökségek, amelyek pénzekkel rendelkeztek, rendelkeznek, s már nem csupán Budapestre áramlanak a források. A folyamat tehát beindult, de még nagy a bizalmatlanság, meg kell ugyanis ismerniük egymást a helyi szereplőknek. Az Audinak köszönhetően ezek már megfigyelhetők Győrben, ahol a helyi egyetemen végeznek kutatásokat, fejlesztéseket az autógyár számára, az autógyár megbízásából. Ezt lehet várni Kecskeméten is a Mercedes-gyár elkészültével, persze nem azonnal, hiszen ez hosszabb ideig tartó tanulási folyamat.

Milyen tanulságokat, következtetéseket vont le az MTA Regionális Tudományos Bizottságának elnökeként?
– A konferencia levezető elnökeként rö­viden összegeztem az elhangzottakat. Meg­állapítottam: a magyar gazdaság egyik prob­lémája, hogy azért nem tud kilépni a nemzetközi piacokra, mert nagyon gyenge az együttműködés a cégek között. Kicsik a cégek, amelyek csak hálózatokban, klaszterekben tudnak megjelenni a külpiacokon, legyen szó magyar élelmiszerről vagy borról. Az is probléma, hogy csak kis mennyiséget tudnak exportálni a kis cégek. A tranzakciós költségek miatt nagy a harc a globális versenyben. A termék-előállításhoz kapcsolódó transzformációs költségek hasonlóak az egyes országokban, míg a termék eladásához kapcsolódó tranzakciós költségek (szerződéskötés, piacfigyelés, marketing, reklám stb.) már nagyon eltérőek. Amíg az 1970-es években a tranzakciós költség a vállalatok büdzséjének 15-20 százaléka volt, addig ma már 50 százaléka. Tudjuk, nem elég a magyar bort előállítani, el is kell tudni adni megfelelő marketinggel, reklámmal. A kisebb cégek nem tudják kitermelni a több száz millió forintos tranzakciós költséget. Ezért van, hogy a hálózatok, klaszterek érik el azt a kritikus tömeget, hogy a cégek között szét lehet osztani ezt a típusú költséget. Ehhez azonban bizalom kell. Nem csupán formális bizalom, hogy a szerződést betartja és időben utalja a pénzt a partner, hanem annál több. Ez viszont időigényes folyamat. Az egyik következtetés az volt, ahogy azt már említettem, amit az MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete által végzett felmérés is igazolt: a magyar vállalatok közötti erős bizalmatlanság miatt gyenge a gazdasági társaságok közötti együttműködési készség. Emiatt nem tudnak kilépni a magyar vállalatok a nemzetközi piacra. A másik fontos következtetés, hogy hazánk közepesen fejlett ország, a cégek a túlélésre koncentrálnak, nincs forrásuk az alap- és az alkalmazott kutatásokra. A vállalat örül, hogy piacon tud maradni, s nem jut arra fedezet, hogy nagy kockázatú kutatást végezzen. A magyar vállalatok nem azért nem innoválnak, mert nem tudják, hogy az kell, az fontos a számukra. Mindenki tisztában van vele, hogy szükség lenne rá, ám az ehhez szükséges pénzt nem tudja kitermelni. Egy másik megfigyelés, hogy nálunk a legnagyobbak a területi különbségek az Európai Unión belül – ha a megyéket nézzük. A legalább 11 megyével rendelkező uniós tagállamoknál a GDP megyék közötti súlyozott szórását vizsgálva egyértelműen látszik, hogy 2000 óta hazánkban a legnagyobbak a megyék közötti különbségek. Bulgária utolért minket, de Romániában vagy Szlovákiában jóval kisebbek ezek a különbségek. Ez kihat arra, hogy a kutatás-fejlesztés Budapest-orientált, a magyar településrendszer egypólusú, a főváros és vonzáskörzete hárommilliós lakosságot jelent munkaerőforrásként és fogyasztói rétegként, míg a vidéki nagyvárosok körülbelül 200 ezret. Nemzetközileg a félmillió alatti lakosságszámú munkaerő-vonzáskörzetek kicsinek számítanak. További eredmény volt, hogy a megkérdezett magyar vállalatoknak alig van közvetlen külföldi kapcsolatuk. Közülük több nagykereskedőkön keresztül szállít külföldre, aminek az a nagy hátránya, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk a vevőkkel, holott tőlük fontos információkhoz juthatnának. Probléma az is, hogy a megkérdezett cégeknek nincs vagy csak elenyésző a kapcsolatuk az egyetemekkel, kutatóintézetekkel.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka