Az Ipar 4.0 a jelenlegi ipari fejlesztések talán legtöbbet használt hívószava. Sokaktól hallani, és sokféle innovációt, megközelítést értenek rajta. Érdemes ezért elöljáróban kissé konkré­tabban definiálnunk, hogy miről is szól ez a paradigma, amely nagy valószínűséggel meg fogja határozni a gyártástechnológia következő évtizedeit.

Vicze Gábor, az Innomine Group Kft. ügyvezetője, az Ipar 4.0 Nem­zeti Technoló­giai Platform Innováció és Üzleti Modell Munka­csoportjának vezetője szerint a fogalmat három részre érdemes bontani: 1. intelligens termékek gyártása; 2. új üzleti modellek, innovatív gyártási szolgáltatások, valamint 3. az intelligens gyár. Nem minden régióra jellemzőek azonban e területek azonos súllyal.

„Magyarországon az Ipar 4.0 napjainkban alapvetően a gyártási folyamatok digitalizációjáról szól. De ez önmagában még nem mond semmit, ezért tovább kell lépnünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy a digitalizációnak mi a kontextusa a jelenlegi ipari környezetben – mondja Vicze Gábor. – Én úgy látom, hogy a jelenleg érezhető legfontosabb, és az utóbbi néhány évben nagyon felgyorsult trend az, hogy a hosszú távú nagy szerződések, hatal­mas terméksorozatok ideje lejárt. Az üzleti környezet is sokkal hektikusabbá vált, másrészt pedig az ügyféligények is egyedivé kezdenek válni. Erre a változásra kell választ találni, és ebben lesz hatalmas szerepe a digitalizációnak.”

Ipar 4.0 „dimenziók” (Forrás: PwC alapján, Innomine)

A megváltozott igényre adott leghatékonyabb ipari válaszok egyike az úgynevezett mass customization (személyre szabott tömeggyártás), amelynek alapjai az informatikából szár­maznak. A nevéből is sejthető, hogy ez a gyártási filozófia egyesíti magában a személyre­­szabható­sá­got és a meg­rendelői igények dinamikus változásához való flexibilis alkalmaz­ko­dás képességét. Eközben őrzi a tömeg­gyártás költség­takarékossá­gát és nagy kapacitását.

Digitalizációs lehetőségek

Az informatikai kifejezések begyűrűzése más iparterületekre koránt­sem meglepő, hiszen az Ipar 4.0 elválaszthatatlan a számí­tástechnikától és az elektronika térhódításától. Ugyan­csak az in­­formatikában honosodott meg először, majd onnan kezdett át­terjedni az ipari gyártási szektor szinte minden szegmensére egy másik kifejezés, amelyet ugyan­csak meg kell tanulnunk: ez a manu­facturing as a service, vagyis a gyártás mint szolgáltatás.

Ez együtt jár a termékek egyedi testre­szabhatóságá­val, az eseti meg­bízásokkal és a termék­­para­méterek gyors, akár rendszeres változtatásával, valamint a gyártási folyamat teljes digitalizációjá­val. Ezáltal sokkal jobban mérhetővé, kontrollálhatóvá és könnyen módosíthatóvá válnak a folyamatok. Hazánkban ez az átalakulás a legtöbb cég esetében még csak a kezdeti stádiumban jár.

„A magyar gyártóvállalatok elkezdtek azon gondolkodni, hogy milyen digitalizációs lehetőségek állnak előttük, és legfőképpen hogyan tudnák digitalizálni a teljes gyártási folyamatot” – folytatja Vicze Gábor.

De vajon ez mennyire reális kép a magyar gazdaságról? Hiszen általánosnak tekinthetők azok a laikus vélekedések, melyek szerint az ipar­fejlesztés­nél nem azokat a megoldásokat kell szem előtt tartani, amelyek még a nyugat-európai, távol-keleti vagy észak-amerikai versenytársak üzemeiben is high-endnek számítanak, hanem a szűkös anyagi lehetőségek miatt az alapvető hiányosságokat kell először orvosolni. A modernizáció sokak gondol­ko­dá­­sá­ban össze­kapcsolódik a megnövekedett költségekkel – a beruházásokat illetően mindenképpen –, és sokan nincsenek meg­győződve, hogy ezek a ráfordítások belátható időn belül megtérülnek. Az Ipar 4.0 összefoglaló névvel illetett fejlesztések támogatói azonban ugyan­csak üzleti kényszerekkel indokolják a reformok szükségességét. Az ő érvelésük szerint egyszerűen nincs B opció azoknak a cégeknek, amelyek a 21. században továbbra is fenn akarnak maradni.

Vicze Gábor arra hívja fel a figyelmet, hogy – éppen az ehhez hasonló vélekedések megváltoztatása érdekében – az elmúlt időszakban számos érzékenyítő projekt zajlott le, amelyben az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) élen jár. E projektek segítségé­vel a magyar cégvezetők közül már igen sokan eljutottak odáig, hogy felismerték: az Ipar 4.0 megoldások fontosak és szükségesek számukra, sőt gyors üzleti megtérülést hoznak. Ezek után a vállalatok egy részénél már inkább azon gondol­kodnak, hogy ez náluk milyen fejlesztéseket jelent, és milyen intézkedéseket tesz szükségessé.

Viszont ez az a fázis (vagyis a költségkeret és a fejlesztések beruházásigényeinek össze­egyezte­tése), ahol a legtöbb cég elakad. A tovább­lépéshez komoly szemlélet­váltásra van szükség, ami magában foglalja a cégek közötti tudás­megosztást. Ez utóbbi nem minden cég megszokott gyakorlatá­nak a szerves része. A para­digma­váltások viszont óhatatlanul is ellen­érzéseket fognak kelteni némely szereplőkben. Részben amiatt, hogy sokan érdekeltek a korábbi technológiák megőrzésében, részben pedig nem biztosak benne, hogy a digita­lizáció világában jelentkező új típusú kihívá­soknak meg tudnak majd felelni a régi világban szerzett ismereteikkel.

„A technológiai fejlődés olyan sebességgel halad, hogy az új technológiákkal szinte össze­hasonlíthatat­lanul hatékonyabbá és kontrollálhatóbbá válik a gyártás folyamata. Ez a globá­lis trend előbb-utóbb minden gyártót nyomás alá fog helyezni, akár tudomást akar venni róla, akár nem – magya­rázza Vicze Gábor. – A cégek többsége nem úgy fog szembe­­sülni az Ipar 4.0 irányú fejlesztésekkel, hogy valaki explicite tájékoztatja és meg­győzi őket erről a lehetőségről, hanem azt fogják tapasztalni, hogy a vevői igények többé már nem maradnak állandók éveken keresztül, hanem akár néhány hetente is meg­változ­hatnak. A folyamatosan megjelenő új – és az ezzel párhuzamosan eltűnő régi – igények miatt pedig arra fognak kényszerülni, hogy folyamatosan újraszervezzék a gyártási mechanizmusokat, a gyártási tervet.”

Nincs általános érvényű recept

Számos cég máig nem digitalizálta a gyártási tervezést. Az analóg megoldások jól működhetnek a megszokott stabil környezetben, de a változó feltételek közepette hatalmas versenyelőnyre tesz szert az, akinek a gyártási tervei eleve rugalmas, könnyen átalakítható platformokon készültek. A digitális megoldások egyszerűvé teszik például a különböző forgatókönyvek (megváltozott körülmények esetén várható szcenáriók) futtatását. E tudás birtokában szinte azonnal tudnak reagálni a váratlanul beérkező ügyféligényekre is, és gyorsan pontos információval tudnak szolgálni például arról, hogy mennyi időre van szüksége a cégnek a megrendelt terméksorozat legyártásához.

A gördülékeny átalakítást alapos tervezésnek kell megelőznie. Ehhez a cégvezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az ő vállalatuk esetében melyek azok a területek, technológiai lépések, amelyek fejlesztésével a legtöbb, a nyereségben is realizálható haszon. Vicze Gábor véleménye szerint a digitális fejlesztések akkor lehetnek sikeresek, ha azokat a piaci igények motiválják. Tehát nem az a végső cél, hogy a cég Ipar 4.0 (vagyis digitális) megoldásokat használjon, hanem az, hogy a működése hatékonyabbá váljon.

„Minden cégnek egyedileg kell áttekintenie azt, hogy melyek azok a területek, ahol az adott gyáron belül növelni lehet a hatékonyságot – mondja Vicze Gábor. – Tehát például melyek azok az üzleti potenciálok, ahol a jelenlegi gyártás átalakításával költségmegtakarítás érhető el.”

A jelen arról szól, és ez már az utóbbi évtizedekben is jellemző volt, hogy az élet minden területén megjelent-megjelenik a számítástechnika. Komputerek üzemelnek a telefon­jaink­ban, a tévékben, az autókban. Teljesen természetes – gondolhatják a laikusok –, hogy ez a digitális átalakulás már a gyárakban is rég végbement. Jogos tehát a kérdés, hogy az Ipar 4.0 miben hoz alapvető paradigmaváltást a „számítógépeket használó gyárakhoz” képest, ami már évtizedek óta nem újdonság senki számára.

A szakértő szerint az Ipar 4.0-t igazán befogadó cégeket az különbözteti meg alapvetően a ma általánosnak számító vállalatoktól, hogy előbbiek azonnal digitalizálják a gyártás során keletkező adatokat. Ezt az információt aztán automatikusan továbbítják a folyamatokat felügyelő szak­ember­nek, illetve a gyártást irányító számítógépnek, amely a mechanizmus magától értetődő eleme­ként automatizált döntéseket hoz a termelés hatásfoka javítása (vagy szinten tartása) érdekében. Az adatok azonnali di­gi­tali­zá­ciójával akár a teljes gyártási folyamat elérhetővé válik a cégvezető számító­gépén, mobiltelefonján. Ő pedig szüntelenül információt kaphat arról, hogy éppen hol tart egy megrendelés teljesítése.

Vagyis a működés ellenőrizhetővé válik valós időben, így a vezetők igen hatékony eszközt kapnak a kezükbe a folyamatok racionalizálása érdeké­ben. Az Ipar 4.0 tehát egy eszköz, és az ezt használók rátermettségén, ismeretein múlik, hogy milyen eredményesen használ­ják fel a benne rejlő lehetőségeket. Önmagában a technológia nem jelent meg­oldást az összes problémára. Fontos például, hogy a dolgozók számára hogyan ismerteti a cég­vezetés a digitalizációs fejlesztéseket. Nem kizárható, hogy a munkavállalók egy része a digitális folyamatkövetésben újabb ellenőrző eszközt fog látni, amely esetleg hátrányosan érintheti őt, illetve az állását. Viszont a rátermett, szorgalmas dolgozóknak az új rendszer előnyöket tartogathat.

Ha a munkavállaló többféle eszközhöz ért, és a munkája hatékonyabb, gyorsabb, pontosabb, mint az átlagé, akkor a digitalizált folyamatirányítási megoldások révén e tény azonnal transzparenssé válik a vezetőség számára is (miközben a hagyományos gyári struktúrában talán nem figyeltek volna fel soha a kivételes képességeire). A munkahelyi vezetők kezébe ezáltal objektív értékelési eszköz kerül, amelynek révén a teljesítményalapú bérezés a való­ságos viszonyokat fogja tükrözni. Ez valóban versenyhelyzetet teremthet a dolgozók között, ugyanakkor a cégnek az az érdeke, hogy az igazán elhivatott és tehetséges munkavállalókat díjazza kiemelten, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy sikeresebbé váljon a termelés és az egész vállalat.

Számszerűsíthető előnyök

„Szinte minden cégnél problémát szokott okozni a rendelések és a rendelkezésre álló erőforrások (munkavállalók, gépek) összehangolása, így ez egy olyan kérdés, amelyen szinte minden vállalat esetén lehet javítani a digitalizáció segítségével – érvel Vicze Gábor. – Az igények és a kapacitá­sok összehangolásából áll elő a termelési terv, amelyet a legtöbb cég jelenleg egy Excel-táblában vezet. Pedig erre már remek automatizált meg­oldások vannak, amelyek azonnali hatékonyságnövekedést eredményezhetnek.”

Nagy kihívás az is, hogy e befektetések megtérülése nem olyan könnyen megbecsülhető, mint például a gyártási infrastruktúra fejlesztésének hozadéka. A szakértő példája szerint, ha a vezetők a fejlesztésekre elkülönített pénzt egy új gépre költik, akkor nagyon egysze­rűen tudják kalkulálni, hogy mekkora lesz a meg­takarítás, vagyis mennyivel fog csökkenni a költség, és mennyivel fog nőni a kapacitás. A digitális megoldások hatása nem ennyire magától értetődő. Számos előny szolgálhatja a hatékonyságot, például a gyártási folyamat átláthatóságának növekedése, a kontroll­képessé­gek fejlődése, az adminiszt­rá­cióra fordítandó erőforrások csökkenése, és ezzel együtt az alap­tevékeny­ségre fordítható erőforrások bővülése. Ezeket átgondolva mindenki érzi, hogy itt alapvető hatékonyság­növeke­dési potenciál van, de ezt nehéz megfogni, és még nehezebb számszerűsíteni.

Az Ipar 4.0 szemléletű fejlesztések indoklásához azonban mégis számszerűsíteni kell a várható előnyöket, hiszen egy megfontolt cégvezetőt csak a korrekt és matematikailag is értelmezhető előrejelzések győzhetik meg arról, hogy a digitális fejlesztésekre költsön el meglehetősen komoly össze­get. Természetesen számos kutatócég végzett az elmúlt években és végez folyamatosan felméréseket a digitalizáció pénzben (illetve egyéb módo­kon, például a környezeti terhelés, a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésében) kifejezhető hatásáról. Vicze Gábor szerint a felmérések általános eredménye az, hogy e fejlesztések beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Nem lehet ugyanakkor általánosan ítélkezni (és ezáltal általános érvényű receptet adni) az Ipar 4.0-ról. Minden ipari szektort, sőt minden céget és minden digitalizációs megoldást külön-külön kell értékelni, az összes ható tényező számbavételével.

Fontos tényező az is, hogy valós félelem él az alkalmazottak egy részében azzal kapcso­latban, hogy az automatizálás munka­helyek megszűnésével fog járni. Márpedig az alkal­mazotti elége­dettség, biztonságérzet lényeges eleme a termelékenységnek. Vajon hogyan lehet összeegyeztetni az alkal­ma­zot­tak létbiztonságát az Ipar 4.0 következtében átalakuló munkaigényekkel, illetve a bérköltségek csökkentésének megnyíló lehetősé­geivel?

„Magyarország esetében teljesen alaptalan az a félelem, hogy az ipari termelés automati­zálása munkahelyek megszűnésével fog járni – vélekedik Vicze Gábor. – Az első dolog, amit egyértelműsítenünk kell, hogy ez a folyamat, az Ipar 4.0 térnyerése így is, úgy is megtörténik. Az egyetlen kérdés, hogy csak máshol történik meg, vagy nálunk is. Az csak illúzió, hogy ha a magyar cégek kimaradnak belőle, akkor az ott dolgozók megtarthatják az állásukat, hiszen ha a hazai vállalatok kimaradnak e globális trendből, akkor képtelenek lesznek megőrizni vagy fejleszteni a verseny­képességü­ket. Emiatt teljesen biztos, hogy munkahelyek fognak megszűnni.”

Lehetőség és kényszer

Vagyis a digitalizáció és az automatizáció nemcsak lehetőség, ha­nem a jelenlegi világpiaci környezetben kényszer is. Ez lehet a túlélés – és ezáltal az alkalmazottak foglalkoz­ta­tá­sá­nak – záloga. Eközben azt sem szabad elhallgatni, hogy azoknál a cégeknél, amelyek elindulnak ebbe az irányba, nyilvánvalóan át fog alakulni a foglalkoztatási struktúra. Ugyanakkor a szakértő szerint való­színű, hogy több munkahely jön majd létre a cégeknél, mint amennyi megszűnik, mert a vállalatok által nyújtott gyártási szolgáltatások hozzáadott értéke növekedni fog.

Az Ipar 4.0 a globális gazdaságon végigsöprő változások gyűjtőneve, és az elemzők szerint az ehhez való alkalmazkodási képesség fogja nagymértékben meghatározni, hogy a követ­kező évtizedekben mely cégek, és rajtuk keresztül mely régiók lesznek sikeresek a világ­piacon. Az államoknak ezért érdekük segíteni a hazai cégeket, hogy azok minél nagyobb eséllyel indulhassanak ebben az új világversenyben. De vajon Magyarország hogyan áll e tekintetben? Vicze Gábor szerint erről sem lehet általánosságban beszélni, hiszen a digitali­záció összefoglaló kifejezés számos, egymással csak távolról összefüggő jelen­sé­get, infra­strukturális tulajdonságot takar. Emiatt igen különböző fejlettséget érhetnek el egyazon régióban, illetve egyazon országban is.

„Magyarország az internet­infra­struktúra kiépített­sége tekintetében nagyon jó helyen áll világ­viszonylatban is. Ugyanakkor a vállalatirányítási rendszerek használatának szem­pontjából még európai össze­hasonlí­tásban sem tartozik a vezető országok közé – hoz példát Vicze Gábor a fejlettségbeli ellent­mondásokra. – Az elmúlt években ígéretes fejlődési folyamat indult el. Ennek leglátványosabb eleme, hogy megszületett Magyar­országon az Ipar 4.0 stratégia. Az IVSZ és az Ipar 4.0 Platform is népszerűsíti a digitalizációs megoldásokat, és igyekszik a szereplőket érzékenyíteni, a tudatukat formálni. De az is biztos, hogy még sokkal több eszközre lenne szükség a szemléletváltás térnyeréséhez. Fontos a 2021–2027 közötti európai uniós fejlesztési tervekbe integrálni az Ipar 4.0 projekteket, a digitalizációt. Ez minden magyarországi cég érdeke.”

Az Európai Uniónak van ipari digitalizációs stratégiája, azonban a szakértők a hiányossá­gokat is megfogalmazzák. Miközben elismerik, hogy a kontinensen is meg­valósul­nak fejlesztések, arra hívják fel a figyelmet, hogy az EU csak akkor lesz képes az Egyesült Államokkal és Kínával felvenni a versenyt az ipari termelésben, ha célzott kormányzati támogatások történnek. A fejlesztések gyorsasága részben pénzkérdés, de hasonlóan fontos feltétele ennek a technológiák és a szolgáltatások elérhetősége. Az Ipar 4.0 meghonosítása azért sem egyszerű, mert inter­diszcipliná­ris tudás szükségel­tetik hozzá. Szükség van a gyártáshoz, a menedzsmenthez, az informatikához értő szakemberekre is. „E három szakterületnek kell összekapcsolódnia ahhoz, hogy az Ipar 4.0 megoldások egyáltalán elindulhassanak, és megvalósulásuk esetén sikeresek legyenek” – szögezi le Vicze Gábor.•