A kutatói kíváncsiság folyamatosan ontja az újdonságokat. A fizikusok, mérnökök, vegyészek és a többiek kérdéseket tesznek fel, amelyekre hol választ kapnak, hol nem. A zsákutca is tanulságos, de az eredmény olykor rémisztő, beláthatatlan következményekkel jár. A mobiltelefon az életünket könnyíti meg, ám a belépakolt megannyi funkció az időnket emészti fel, személyes kapcsolatainkat emeli át a virtuális térbe. A vegyszerekkel nemcsak a növényi kártevőket pusztítjuk el, hanem a beporzásban alapvető szerepet játszó méheket is. A következmény: Kína egyes pontjain már emberek kézi erővel porozzák be a gyümölcsfákat.
A hasonló példákat sorolhatnánk, de a listázásból nem következhet az, hogy – tartva az ártó következményektől – ne akarjunk minél többet megtudni a természetről, hogy hagyjunk fel a kutatással, mert az eredményeknek káros hatásai is lehetnek.
A bolygónkért és az egymásért érzett felelősséget kellene magasabb szintre emelni.•
