Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) szerint rendszerszintű hiányosságok miatt termelünk és használunk fel egyre több műanyagot, amiből mind több kerül tengeri, szárazföldi és édesvízi élőhelyekre. Ha maradnak a jelenlegi üzleti eljárások és fogyasztási mintázatok, akkor 2060-ig a műanyaghulladék mennyisége globálisan majdnem a háromszorosára nő.
Hatékony eszköz a körforgásos gazdaságra való átállás, amikor minden műanyagot újrahasznosítunk és kezelünk. Ám a szabályozás legfontosabb eszköze a műanyagadó, amelynek jelentősnek kell lennie. A testület úgy véli, eljött az idő, hogy a szennyezők fizessenek a műanyagszemét miatt. Ha a Ne szemetelj! elv nem vezetett eredményre, a pénztárcájukon keresztül talán megfoghatók az emberek.
A modellszámítások szerint a kereslet 30 százalékos csökkentésével és az újrahasznosítás 20 százalékos növelésével a műanyagszennyezés 2040-ig 80 százalékkal csökkenthető. Ha ezt elérjük, már „csak” a maradék 20 százalékra kell megoldást találni.•
