<
2020. szeptember 9.

Szerző:
Beregszászi Patrícia szabadalmi ügyvivőjelölt, molekuláris bionikus mérnök, okl. orvosi biotechnológus

Mesterséges intelligencián alapuló találmányok szabadalmaztatása (3. rész)

Sorozatunk második részében (Innotéka, 2020. május) a mesterséges intelligencián alapuló találmányok oltal­maz­ható­sá­gának kér­dés­­körét te­kin­tettük át az Euró­pai Szabadalmi Hivatal, valamint az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala joggyakorlatában. Sorozatunk záró részében bemutatjuk az Egye­sült Királyság Szellemi Tulajdon Hivatala, az Euró-pai Szabadalmi Hivatal és az USA Sza­ba­dal­mi és Védjegy Hivatala Dabus-ügyben hozott döntését.


A mesterséges intelligencia (MI) alapú találmányok szabadalmaztatásának megítélésekor az jelenti a nehézséget, hogy ezek a találmányok jellemzően matematikai módszereket alkalmaznak, melyek önmagukban ki vannak zárva az oltalmazhatóság köréből. Azonban az egyes szabadalmi hivatalok által alkalmazott jogszabályok – lépést tartva a technika fejlődésével – nem zárják ki teljesen az ilyen szellemi alkotások szabadalmaz­hatóságát, ha a matematikai módszer számítógéppel való megvalósítása megfelel bizonyos kritériumoknak.

A Dabus elnevezésű mesterséges intelligencia az Egyesült Királyság Szellemi Tulajdon Hivatalát (UKIPO), az Európai Szabadalmi Hivatalt (EPO), továbbá az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatalát (USPTO) egészen más kihívások elé állította, mivel azt nem a találmány alapgondolataként, hanem feltalálóként jelölték meg az egyes benyújtott szabadalmi bejelentésekben. A Dabus egy mesterséges neurális hálók sorozatából felépülő, mesterséges intelligencia alapú rendszer, amely nagy mennyiségű, multidiszciplináris bemeneti adattal történő előzetes tanítást követően képes arra, hogy önállóan, új, komplex ötleteket, adott esetben találmányokat hozzon létre.

Dr. Stephen Thaler, a Dabus fejlesztője, az Artificial In­ventor Project keretében 2018 végén az UKIPO-hoz és az EPO-hoz, majd 2019 júliusában az USPTO-hoz nyújtott be két szabadalmi bejelentést, melyek közül az egyik egy olyan élelmiszertartályra vonatkozott, amely fraktál geometriai alakzatokkal teszi lehetővé a tartályok könnyebb egymáshoz illesztését, míg a másik bejelentés egy fokozott figyelmet keltő eszközre és ahhoz tartozó eljárásra vonatkozott. Dr. Thaler 2019 szeptemberében a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty; PCT) keretében nemzetközi szabadalmi bejelentést is tett a két találmányra vonatkozóan. Mivel a Dabus mesterséges intelligencia – emberi közreműködéssel végrehajtott előzetes tanítási folyamat után – mindkét találmányt már teljesen önállóan, emberi be­avatkozás nélkül alkotta meg, a szabadalmi bejelentésekben a Dabus MI-t jelölték meg feltalálóként, míg dr. Thalert be­jelentőként nevezték meg.

A bejelentések alaki vizsgálata során az Egyesült Királyság Szellemi Tulajdon Hivatala, az Európai Szabadalmi Hivatal, valamint az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala egyaránt megvizsgálta annak lehetőségét, hogy az adott jogszabályi keretek között megengedhető-e, hogy a feltaláló ne természetes személy, hanem egy mesterséges intelligencia alapú rendszer legyen.

Az Egyesült Királyságban 2019 decemberében tették közzé a Dabus-találmányokkal kapcsolatos döntést, melyben el­utasították a két szabadalmi bejelentést arra hivatkozva, hogy az Egyesült Királyság 1977. évi szabadalmi törvényének 7. és 13. cikkelye értelmében csak „személy” lehet feltaláló. Személyen minden esetben természetes személyt kell érteni, így egy mesterséges intelligencia alapú rendszer nem lehet feltaláló. Ennek értelmében, a Dabus rendszer feltalálóként való megnevezésével a bejelentések nem feleltek meg az alaki előírásoknak. A döntésben kiemelték, hogy a szabadalmi rendszer alapvető funkciója az innováció ösztönzése azáltal, hogy meghatározott időre monopoljogokat biztosítanak a találmány feltalálójának. Azonban a mesterséges intelligencia alapú rendszereket nem lehet innovációra ösztönözni, hiszen a működésük a MI alapú rendszerek fejlesztőjétől vagy tulajdonosától függ.

Az EPO 2020 januárjában közzétett döntésének értelmében a szabadalmi bejelentések nem teljesítik az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE) 81. cikkelyében és 19 (1) szabályában foglaltakat, melyek a feltaláló megnevezésének formai követelményeit tartalmazzák, és megkövetelik a feltaláló vezetéknevének, keresztnevének és lakcímének megadását. Habár a fenti rendelkezések explicit módon nem írják elő, hogy a feltaláló csak természetes személy lehet, az ESZE jogi keretének értelmezéséből azonban levezethető, hogy nem emberi entitások nem rendelkezhetnek olyan névvel, ami lehetővé tenné a feltalálóként való megnevezésüket. A Dabus rendszer nem teljesíti ezeket a feltételeket, így nem azonosítható a bejelentésekben benyújtott találmányok feltalálójaként. Az EPO a döntésében kifejtette, hogy a természetes személy neve nemcsak a személy azonosítását biztosítja, hanem lehetővé teszi számukra a feltalálói státusszal kapcsolatos jogok gyakorlását is. A mester­séges intelligencia alapú rendszerek vagy gépek az ESZE szerződő államaiban jelenleg nem rendelkeznek jogokkal, különösen személyiségi jogokkal, és nem tekinthetők jogi személyek­nek sem. Megjegyezzük, hogy egyelőre sem az UKIPO, sem az EPO elutasító döntése nem jogerős.

Az USA Szabadalmi és Védjegy Hivatala a 2020 áprili­sában kihirdetett döntésében – a fentiekhez hasonló indoklással – szintén elutasította a bejelentéseket. Az USA Szabadalmi Törvényének 35. cikkelye „egyén”, illetve „személy” megnevezéssel utal a feltalálóra, és ebből egyértelműen következik, hogy feltalálóként csak természetes személyről lehet szó. Ez az értelmezés összhangban áll az Egyesült Államok bíróságainak a feltalálói státusszal kapcsolatos korábbi eseti döntéseivel is.

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2020. április 23-án tette közzé a Dabus-találmányokkal kapcsolatos PCT-bejelentést. A feltaláló megnevezését illetően a WIPO állásfoglalására még várni kell, ami hatással lehet az EPO, az UKIPO és az USPTO döntésének felülvizsgálatára, hiszen a bejelentések elutasítása minden esetben formai okokból történt meg. Az UKIPO, illetve az EPO – megvizsgálva a szabadalmi bejelentésekben ismertetett találmányokat – ugyanis arra jutott, hogy azok egyébként megfelelnek a szabadalmaztatás kritériumainak, azaz az újdonság, feltalálói tevékenység és ipari alkalmazhatóság követelményének.

Érdekesség, hogy a dr. Thaler nevéhez fűződő Artificial Inventor Project honlapján olyan olvasói javaslat is megjelent, hogy ne a MI birtokolja az általa létrehozott találmányok szabadalmait, hanem a MI-alapú rendszer tulajdonosa rendelkezzen ezekkel a jogokkal. A szabadalmi bejelentések benyújtásával a bejelentő pusztán a Dabus – mint mesterséges intelligencia – feltalálói minőségben való elismerését szeretné elérni, de a szabadalmakkal megszerzett monopoljogok tulajdonosa maga a MI-rendszer tulajdonosa lenne.

Kijelenthető, hogy az igény már megszületett a mesterséges intelligencia alapú találmányok szabadalmazhatóságának rendezésére. Várha­tóan a fent ismertetett döntések, valamint az esetleges, hasonló kérdéseket boncolgató jövőbeni döntések tükrében nemzetközi szinten dolgozzák majd ki a mesterséges intelligencia alapú rendszerek – szabadalmi kérdéseken is túlmu­tató – jogi szabályozását.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020
Címkék

Innotéka