2022. szeptember 7.

Szerző:
Szegedi Imre

Fotó:
Reviczky Zsolt

Esélyt adni a hosszabb és egészségesebb életre

„Orvosként azt vallom, nem az a kérdés, hogy a privát szféránk megtartható-e a digitális korban. Az a jó kérdés, hogy én személyesen mennyit áldozok fel a privát szférámból a hosszabb és egészségesebb élet reményében?” – nyilatkozta magazinunknak Meskó Bertalan orvos. Az orvosi jövőkutatónak – akit Maurovich-Horvat Pál ajánlott – cikke jelent meg a jövő orvoslásáról a CNN főoldalán, írtak róla a New York Timesban, a Time magazinban, a Forbesban és a BBC-ben is.


Hogy egyesíthesse az orvosi és technológiai szemléletét, új szakmát alkotott „orvosi jövőkutató” (The Medical Futurist) néven, melyben küldetése, hogy a hasznos technológiai újításokat behozza a mindennapi klinikai gyakorlatba. Mi indí­totta be a fantáziáját?

– Amióta az eszemet tudom, technológiákkal élek. Számítógépekkel, ha lehet, robotokkal. Gyerekkorom óta minden érdekel, a mesterséges intelligenciától a science fictionon keresztül. Csak olyan játékokat választottam, amelyek technológiákhoz kötődtek. Hatéves koromtól az hajtott, hogy ha valamit nem értek, azt meg kell értenem.

Orvosi diplomával újabb problémával álltam szemben: hol van a régi álmom, a technológia? Ha ez nincs benne minden egyes napomban, a kutatást sem élvezem. Olyan tudományos munkára vágytam, aminek köszönhetően az egyik nap egy adott területre koncentrálhatok, majd másnap egy attól eltérőre. Konkrét példa: milyen etikai aggályok merülhetnek fel a 2020-ban kémiai Nobel-díjjal elismert CRISPR/Cas9 genomszerkesztő rendszerrel kapcsolatban, illetve miként változtatják meg az új eszközök a beteg-orvos kapcsolatot? Nem volt skatulya, amibe beleillettem volna, ezért megalkottam a sajátomat.

Mivel foglalkozik az orvosi jövőkutató?

– Ugyanazzal, mint az archeológus, csak a másik irányban. Az archeológus ásatásokat végez újabb fosszíliák reményében, hogy összeállítson egy sztorit arról, milyen lehetett az élet régen. Én adatok, trendek ismeretében arra keresem a választ, hogy mi vár ránk a nem túl távoli jövőben. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam, pontosan mi történik 2025-ben. Akkor leszek hasznos, ha megmutatjuk az egészségügyben fontos víziókat, amelyek nem veszélyesek a többségre, amelyek a lehető legtöbb embernek hoznak jobb minőségű életet. Arra keresem a választ, hogy mit kell ahhoz tennünk, hogy ezek a víziók megvalósuljanak. Évek óta mondom, hogy a beteg egyenrangú partnerként kezelése az egészségügy legnagyobb mérföldköve. A páciens eddig kihasználatlan erőforrás volt. Az orvos próbált minden kérdésre választ adni az érintettek bevonása nélkül. Most azt látom, hogy egyre inkább bevonják őket a döntésekbe.

Ettől függetlenül mégis kiszolgáltatott, hiszen az adatok értelmezése, feldolgozása a szakember feladata.

– Nem erre utaltam.

Adatai, információi alapján nyugodtan kérheti bárki, hogy a róla szóló döntések során vegyék figyelembe a véleményét. Nem arról lesz szó, hogy az orvos megmondja, hogy mi jó nekem, hanem közösen hozunk döntést. Nincs szó a felelősség átadásáról. Ez a változás előnyös az orvosnak is, mert segíti a munkáját. Nem mondom, hogy ez könnyen megy. Nekem, az orvosnak, a harmadik háziorvosnál sikerült elérni a partneri viszonyt – az első kettő nem így gon­dol­kodott kettőnk kapcsolatáról. A jövő azonban ez. Az orvosok rákényszerülnek erre, mert a betegek ilyen kérdésekkel, kérésekkel érkeznek hozzájuk. Jobb, ha az orvos segíti a pácienseket a digitális információk tengerében, mert ha nem, a beteg saját magát kezeli. Az nem érv, hogy a háziorvosok harmada hatvan éven felüli és őket már nem lehet megtanítani a legújabb digitális eszközök használatára. Arra esküdtünk fel, hogy egész életen át tanulunk. Öt éve majd meglincseltek orvosi konferenciákon, amikor az előbbi témákról beszéltem, ma már inkább segítséget kérnek. Azaz, jó irányba változik a világ. Most már azt hallom, hogy ők nyitnának ebbe az irányba, de nem tudják, hogyan tegyék ezt. Rákényszerülnek, mert a beteg hozzáfér a legújabb technológiákhoz.

Az emberek negyede nem hisz abban, hogy a vírus okozza a Covid-betegséget. A pesszimistákat, a tudományban ellenséget látókat hogyan nyerhetik meg partnernek?

– A tudománykommunikáció ezen a téren rosszul működött. A digitális egészségügy csak azokat szolgálja, akik rájönnek, hogy van választásuk. Éppen a koronavírus-járvány bizonyította be sokaknak, hogy létezik megbízható, otthoni felhasználású vírusteszt, amely ugyanolyan eredményt ad, mint a laboratóriumi vérvétel. Akkor miért menjen az ember betegek közé? Akik megtapasztalják a választás lehetőségét, azok többsége nem él a régi módszerrel. Én nem azért küzdök, hogy mindenkit áttoljak az új világba, nem is kell, hanem azért, hogy akik ebben az új digitális világban akarnak élni, azok élhessenek ezzel. Azért harcolok, hogy esélyt adjak egy hosszabb és egészségesebb életre.

Az új út keresése családi hagyomány vagy saját termék?

– A családban orvosként biztosan, diplomásként valószínűleg én voltam az első. A sport és a számítógépek iránti szeretetemet otthonról kaptam. Kérdezik, hogy Kisvárda hogyan segítette az álmaim kiteljesedését? Azt hiszem, mindegy lett volna, hol élek. Nem igényeltem külső inspirációt. Világéletemben ezerféle dologgal foglaltam le és el magam. Sohasem estem kétségbe, ha valami nem volt meg. Addig küzdöttem, amíg megszereztem azt.

Miért választotta az orvosi pályát?

– Érdekelt a csillagászat, a kozmológia, a vegyészet és a fizika, de ahogy említettem, legmélyebben a genetika varázsolt el. Megtudhatjuk, hogy milyen az ember genetikai háttere, milyen kórképekre van hajlama. Lenyűgözött, hogy a szekvenálással személyre szabottan tudnánk gyógyítani. Ugyanakkor nem akartam gyakorló orvos lenni, mert tudtam, hogy nem ezzel szolgálnám a legjobban a társadalmat.

A Semmelweis Egyetemen idén tavasszal tartott előadásában arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia az orvosokat a döntéshozatalban, a pácienseket az adataik elemzésében, az egészségügy vezetőit pedig a folyamatok finomhangolásában fogja segíteni, de csak akkor, ha megfelel a technológia a bizonyítékokon alapuló orvoslás fel­tételeinek. Ezen mit értsünk?

– Akkor használhatok egy eljárást, ha klinikai vizsgálatokon ala­puló tanulmányok bizonyítják a hatásosságát.

Az ön generációjának felelőssége, hogy megtanulja a mesterséges intelligenciát (angolul: Artificial Intelligence; AI – a szerk.) oly módon használni, hogy előnyeit kiélvezzük, de közben ne veszítsük el a kontrollt. Egyik veszélyként említette a „fekete doboz problémát”, ami azt jelenti, hogy annyira bonyolulttá kezdenek válni ezek az AI-algoritmusok, hogy, bár többnyire programozók írják a programjaikat, egy ponton túl részleteiben már ők sem értik, hogyan működik az algoritmus. A másik probléma a privát szférával kapcsolatos: nincsen AI-forradalom az adataink nélkül, de sok idő és energia kell ahhoz, hogy a megfelelő szintű bizalmat kiépíthessük az AI-val. A vírusvakcinákkal kapcsolatos tömeges ellenérzés azt mutatja, hogy az emberek jelentős része nem nyitott az újdonságokra. A mesterséges intelligenciának megnyílnának?

– Az AI bevonása mindannyiunk érdeke. A világ legjobb radiológusa életében átnéz, mondjuk, százezer leletet. A mesterséges intelligencia óránként egymillió felvétel áttekintésére alkalmas. Az AI nem cseréli le az orvosokat, de az AI-t alkalmazó orvosok lecserélik azokat, akik nem használnak ilyet. A jövő gyógyászatában az AI a minőségi ellátás meghatározó eleme lesz. Megnézi a leleteket és megjelöli azokat, amelyeket a radiológusnak is látnia kell. Az orvos kevesebb leletet lát, de azokat alaposan áttanulmányozhatja. Az igazi előrelépés az lesz, amikor az AI előáll egy gyógymóddal, amire az ember több évszázad alatt sem volt képes. Ennek meg­értésére, elfogadására is készülni kell.

Léteznek technológiák, amelyek lehetővé teszik, hogy távolról is lehessen egészségügyi ellátást nyújtani. Ilyenek a telemedicina-platformok és -alkalmazások, az otthon is elvégezhető labortesztek, olyan alkalmazások, amelyek segítenek elemezni a bőrelváltozásokat és azok a szolgáltatások, amelyek segíthetnek az orvosoknak megtalálni azokat a betegeket, akik hamarabb igényelnek ellátást. Nyitottak ezekre a megoldásokra az orvosok?

– Egyre csökken az ellenállás. A koronavírus-járvány bebizonyította, hogy adott betegség kezeléséhez nem feltétlenül szükséges a személyes jelenlét. Luxus mindenért találkozni az orvossal. Ahhoz kevés orvost képeznek a világon, hogy minden egyes náthával felkeressük őket.

Az ellátás első vonala a jövőben nem a személyes ellátáson alapul. Akkor kell orvoshoz menni, ha az indokolt. Eddig is betegek voltak az emberek, de nem tudtak róla. Ezt eddig is sejtették a háziorvosok, de nem volt olyan technikai hátterük, amellyel a sejtéseket igazolhatták volna. Ma még az az általános, hogy tünetre várunk, de én arra törekszem, hogy ha valami rajtam múlik, ne múljon rajtam. Ha megelőzhető egy betegség, akkor éljek az ezt jelző eszközökkel.

Rengeteg páciens és orvos használja a telemedicina technológiáit, de megőrizhető-e a privát szféránk, miközben ezek a technológiák csak az adatainkkal tudnak fejlődni?

– Az emberek titkolják az egészségügyi adataikat, miközben a közösségi médiában megannyi olyan információt tesznek közzé, amelyek valóban a magánszférába tartoznak. Orvosként azt vallom, nem az a kérdés, hogy a privát szféránk megtartható-e a digitális korban. Az a jó kérdés, hogy én személyesen mennyit áldozok fel a privát szférámból a hosszabb és egészségesebb élet reményében? Amíg a kereteket én határozom meg, minden rendben van. Ha a kormányok, gyógyszercégek akarnak erről dönteni, akkor baj van. Az egyének genetikai információit elvileg titkosítják, de mivel egyedi a géntérképünk, teljesen nem anonimizálhatók. Én ezt elfogadtam, cserébe azért, hogy genetikai vizsgálatokkal például kiderült, hogy nyolcszoros eséllyel alakul ki nálam bőrrák. Két éve tudom ezt, azóta kerülöm a veszélyes helyzeteket. Ezért az információért fizettem, elvesztettem a privát szférám egy szeletét, de cserébe olyan információt kaptam, ami számomra nagyon fontos.

Milyen lenne az optimális betegellátás?

– Nem betegnek, hanem páciensnek hívnák az érintetteket. Nem ellátnák, azaz passzív résztvevőként kezelnék őket, hanem proaktív szereplők lennének. Az egészségükért tenni akaró, motivált pácienseket látok.

Tíz éve kezdődött el a szemléletváltás, és legalább tíz évbe telik, mire általános lesz.

Több mint ötszáz előadást tartott a jövő orvoslásáról a Yale, a Stanford és a Harvard Egyetemtől egészen az Egészségügyi Világszervezet központjáig. A Singularity University által a NASA központjában szervezett exkluzív Futuremed kurzus előadója is volt. Egyedüli magyarként a jövő egészségügyét meghatározó innovátorok nemzetközi Future Health 100 listájára került fel, 2016-ban pedig a digitális egészségügy legnagyobb hatású szakértőjének választották. Állandóan magas hőfokú az érdeklődése? Vannak követői?

– A The Medical Futurist csatornáin egymillió követőnk van. Angolul terjesztjük a tudományos ismeretet, hiszen a céljaink globálisak. Kormányokkal, döntéshozókkal próbáljuk megértetni, hogy a technológiai fejlődés mit jelent a mindennapokban. A híreket a nem szakmabeliek számára is érthetően lefordítjuk, megmagyarázzuk, kontextusba helyezzük. Munkánk másik eleme saját kutatási eredmények publikálása a világ legfontosabb lapjaiban. Ilyenkor szokták megkérdezni, hogy ez mind szép, de miből élek? A válaszom: a megszerzett tudást és figyelmet a lehető legrövidebb idő alatt, speciális csomagokban gyógyszercégeknek adjuk el.

Meskó Bertalan orvosi jövőkutató 1984-ben, Debrecenben született. 2002-ben a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett, orvosként 2009-ben a Debreceni Egyetemen Weszprémi-díjasként végzett. PhD-fokozatot 2012-ben szerzett a klinikai genomika területén. A The Medical Futurist Institute alapítója és vezetője. Az Egyesült Államokban 2014-ben megjelent, The Guide to the Future of Medicine című könyve az Amazon globális top 100-as listájára is felkerült. A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottságának tagja.
Cikke jelent meg a jövő orvoslásáról a CNN főoldalán, megemlítették a nevét a New York Timesban, a Time magazinban, a Forbesban és a BBC-ben. Itthon mégis kevéssé ismert. Az Ön esetében is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?

– Ahogy az imént említettem, mi kizárólag angolul tartjuk a kapcsolatot a nagyvilággal. Meggyőződésem ugyanis, hogy két nyelven nem lehet ugyanolyan hatékonysággal dolgozni. A hazai médiában valóban elvétve fordulok elő, ami nem zavar. Ha valaki kíváncsi a véleményemre, örömmel elmondom. A szakma tud rólam, valamennyi tanulmányunk szabadon elérhető. A következő orvosgeneráció szintén ismer, hiszen kurzust tartok a Semmelweis Egyetemen. Globális céljaim eléréséhez azt és úgy kell tennem, ahogy az eddig történt.

Mi a következő lépés a személyes fejlődésében?

– Az AI nyelvét az eddiginél mélyebben szeretném megismerni – a sakkon keresztül, ezért négy éve sakkedzőhöz járok. Azért a sakkon keresztül, mert a sakkozó és az AI is előre gondolkodik, hogy mi történik, ha ezt lépjük vagy azt. Ugyancsak célom, hogy digitális intézetemet és az orvosi jövőkutatást tudományosan még attraktívabbá tegyem, hogy minél több kollégával dolgozhassak együtt. Tudományt szeretnék művelni a magam szabta keretek között. A legfontosabb: ne függjek mások kereteitől. A baseballozást olyan szintre szeretném fejleszteni, hogy NB II-es csapatban játszhassak. Ezt a sportot egykoron a szteroidok által uralt izom határozta meg, manapság a technika a legfontosabb.

A koronavírus-járvány előtt elképesztően sokat utazott, az elmúlt két év visszaesést hozott, vagy új perspektívákat nyitott?

– 2020 előtt előfordult, hogy egy év alatt száz helyre utaztam. Azóta kiderült, hogy az internet segítségével is hatékonyan lehet dolgozni. Virtuálisan veszek részt konferenciákon: ugyanazon a napon előadtam tízezer gyógyszerésznek Brazíliában, egyeztettem egy gyógyszercéggel, majd előadást tartottam az Egyesült Államokban. Miközben itt ültem a budai stúdiómban.

Ötéves kislánya milyennek látja az édesapja életét?

– Meggyőződéssel mondja, hogy ő is kutató lesz.

Kivel folytassuk az interjúsorozatot?

Szekanecz Zoltánt, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát ajánlom. Szekanecz professzor az általam ismert, tudományosan legtermékenyebb, egyben legkíváncsibb kutató, aki közben megmaradt dedikált, törődő klinikusnak is.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka