Egy kivitelező véleménye a vasúti beruházások környezetéről
E feltételek mellett célunk a hazai műszaki színvonal folyamatos emelése és fejlesztése, a külföldi tapasztalatok és hazai innovációk összehangolásával. Ennek eredményeként olyan technológiai eszközök és folyamatok kerültek a magyar vasútépítési gyakorlatban alkalmazásra, melyek európai színvonalon biztosítják a kivitelezés minőségét és felgyorsítják a feladat megvalósítását.
A Swietelsky Vasúttechnika Kft. ma már közismert technológiaként alkalmazza a gyorsátépítő szerelvényeket mind felépítménybontási és -építési feladatokhoz vagy együtemű átépítés végrehajtásához (SUZ és SMD gépcsalád). Folyamatos munkavégzést biztosító szalagsoros szállítószerelvényeinkkel kiegészített rostagépek a pályaüzemeltetés szakemberei előtt is ismertté és elfogadottá váltak. Ugyancsak elfogadottá és az akadályoztatások csökkenése miatt még a vasútüzem szempontjából is kedvelt az önjáró vasúti daruval végzett kitérőbeépítés.

Hasonló okokból kedvező fogadtatásra találtak a nagy teljesítményű vágány- és kitérőszabályozó géptípusok, melyek akár 3-4 keresztalj szabályozását és 2-3 munkafolyamat párhuzamos elvégzését is biztosítják.

Az elmúlt években alkalmazott nagygépi alépítmény-javítási munkáink minősége és hatékonysága is azt bizonyítja, hogy a folyamatos innovációra a hazai vasútépítésben is szükség van, és megismerése megteremti annak támogatottságát.

A technológiai fejlődéssel sajnos nem változnak, fejlődnek párhuzamosan azok a szabályozási rendszerek, melyek a vasútépítési tevékenységet meghatározzák. Az alkalmazott műszaki utasítások, melyeknek közös feltételrendszert, azonos nyelvezetet kell teremteniük a „megvalósításban részt vevők” (hatóság, megbízó, mérnök, üzemeltető, tervező és kivitelező stb.) között, feladatukat nem tudják teljes körűen ellátni.
Ennek szemléltetéseként a Bükfürdőn idén áprilisban megrendezett XIV. Közlekedésfejlesztési és beruházási konferencián e témában megtartott előadásunkat a jelenlévők egyetértésükkel támogatták, és szélesebb körben történő megismertetését javasolták.
Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nem egyedi esetekről beszélünk, és az utóbbi évtizedben meghirdetett pályázatok szinte mindegyike tartalmaz rendezendő műszaki és szabályozási kérdéseket.
Ilyen például, hogy a vasúti beruházások pályázati dokumentációinak műszaki leírásai, melyek a későbbi szerződés részét képezik, a következőket írják elő: „Vállalkozónak általános értelemben be kell tartania minden hatályos szabványt (MSZ EN, MSZ ETS, MSZ ISO, MSZ IEC, MSZ ISO/IEC), előszabványt (MSZ ENV, MSZ I-ETS), előírást, műszaki irányelvet, utasítást. Minden felszerelés, berendezés, alkatrész és anyag tenderezése vagy beszerzése és minden munka teljesítése és vizsgálata úgy történjen, hogy megfeleljen a Dokumentáció előírásainak (3. kötet), a szabványoknak, a vonatkozó hivatalos rendelkezéseknek, műszaki irányelveknek és a MÁV-utasításoknak.”
A „megvalósításban részt vevők” igen nehéz helyzetben kénytelenek dolgozni a jelenlegi szabályozási környezetben, mivel az említett szabályozórendszerek harmonizációja még nem teljes. Gyakori a különböző szabályozási szintekben fellelhető ellentmondás. Ezeket az ellentmondásokat minden résztvevő a számára legkedvezőbb módon értelmezi, emiatt az érdemi munkát jogi értelmezések és csatározások akadályozzák.
További nehézséget okoznak az elavult előírások, melyek közül némelyik 1957-ből származik, azonban a jóval későbbi szabályozók (80-as 90-es években kiadottak) is sok buktatót rejtenek magukban. A meglévő előírások nagy része nem veszi figyelembe a jelen műszaki színvonalát, de hivatkozási alapként minden pályázati anyagban megjelennek.
A kiadásukkor korszerűnek mondható előírások felett jócskán eljárt az idő, felülvizsgálatukra és átdolgozásukra a „megvalósításban részt vevők” együttműködésére és közös gondolkodására van szükség. Véleményünk szerint nem jó megoldás olyan rendelkezések létrehozása, amelyek nem a teljes „megvalósításban részt vevők” együttműködésével jönnek létre. Az egyes technológiai folyamatokra, részegységekre vonatkozó előírások megalkotásakor, illetve felülvizsgálatakor egy jóval szélesebb tevékenységi kört képviselő „csapatnak” kellene együttdolgoznia, melyben az egyes résztvevők (tervező, hatóság, üzemeltető, kivitelező) közül a szakma legjobbjai teremthetnék meg a mindenki számára „élhető” szabályozókat.
Örömteli esemény, hogy az e-Vasút rendszer kidolgozása elkezdődött, azonban a szabályozók hierarchikus kiépítése nem elég, az egyes előírások tartalmi felülvizsgálata elengedhetetlen.
Minden komoly szereplő számára létfontosságú a hosszú távú, korrekt együttműködés zálogát biztosító átlátható jogi és szabályozási háttér, mely a vállalkozói oldalról a felvállalandó kockázatok mértékének csökkenésével a vállalkozási árra is kedvezően hat. A Mérnök és Üzemeltető szakembereire egyértelmű elvárási rendszert fogalmaz meg, amelyet ugyanúgy értelmeznek a „megvalósításban részt vevők”.
A jól megfogalmazott jogi környezet teremthet lehetőséget arra, hogy az adott feladathoz a legmegfelelőbb technológiát alkalmazzák, ne a technológiai korlátok határozzák meg a feladatot. A vasúti közlekedés elvárásai a kivitelezési idők szűkítését, és ezzel új eljárások bevezetését igénylik. Az európai szakmai kiállításokon jól körvonalazódik az a műszaki elmaradás (anyagok, gépek, technológiák, elvárások), melynek megszüntetésében minden szereplőnek ki kell vennie a részét. A Swietelsky Vasúttechnika Kft. a felvetett probléma megoldásában – a rendelkezésére álló szakmai tapasztalat, munkatársai tudása és jobbító szándéka mellett – cégcsoportja nemzetközi tapasztalata felhasználásával kész együttműködni egy összefogó szervezet létrehozásában és eredményes működtetésében.
Véleményünk szerint egy szakmai szervezetnek kell alapot teremtenie a magyar vasúti követelményrendszer megteremtésében és folyamatos korszerűsítésében.
A fentiekben vázolt együttműködés esetén van csak lehetőség a magyar vasútépítés műszaki és minőségi színvonalának folyamatos fejlesztésére és a magyar mérnöki társadalomban rejlő innovatív készségek kihasználására, fejlesztésére.•