Kintses Bálint

Az ELTE-n 2005-ben biológus diplomát vett át, ugyanitt 2009-ben biokémiából PhD-fokozatot szerzett. 2009 és 2012 között posztdoktori kutató volt a University of Cambridge-en. 2013-ban már az SZBK Biokémiai Intézet posztdoktora, 2016-tól tudományos munkatársa, majd 2019-től tudományos főmunkatársa, illetve csoportvezetője. Mivel foglalkozott a szegedi évek kezdetén?

– Pál Csaba laboratóriumában az antibiotikum-rezisztenciával kapcsolatos kutatásokba kapcsolódtam be. Pál Csabának több olyan munkatársa van, aki nála kezdte kutatói pályáját, később éveket dolgozott külföldön – Európában, az Egyesült Államokban vagy Izraelben –, majd hazatérve labort alapított Szegeden. Én ebből a szempontból kivétel vagyok, hiszen nem itt indult a szakmai karrierem, de a külföldi évek után idejöttem. Pál Csaba és Papp Balázs komoly tudományos műhelyt hozott létre, ha úgy tetszik, iskolateremtő munkát folytat. Napjainkban több mint ötven kutató foglalkozik az SZBK-ban antibiotikum-rezisztenciával kapcsola­tos kérdésekkel.

Egyre többször hallani az antibiotikum-rezisztenciáról. Miért veszélyes ez a jelenség?

– Nagyon komoly egészségügyi problémáról van szó, hiszen az anti­biotikumoknak ellenálló kórokozók okozta fertőzésekkel összefüggő megbetegedések 2050-re vezető halálokká válhatnak. Hogy ez ne történjen meg, abban segítségünkre lehetnek a baktériumokat megtá­madó különféle vírusok. Ezek az emberek számára ártalmatlan, csak a baktériumokban szaporodó víru­sok azokat a kórokozókat is elpusztítják, amelyek ellen az elmúlt évtize­dekben kifejlesztett antibiotikumok már hatástalanok.

Az Innovációs és Technológiai Mi­nisztérium kezde­mé­nyezésére 2020-­ban tizennyolc Nemzeti La­bo­­ra­tórium alakult mintegy 14 mil­liárd forint felhasználásával. Az egészség témájú Biotechnológiai Nemzeti Laboratórium az SZBK-ban működik, és öt év alatt ötmilliárd forint támogatást kapott. Hogyan segítette ez a program a munkáját?

– Ennek köszönhetően kezdtük el a fágterápiás kísérleteket. A nulláról indulva jutottunk el pár év alatt a világ élvonalába. Korábbi ismeretein­ket és metodikáinkat kombináltuk a fágterápiás kutatásokkal. E két terület felhasználásával hoztunk létre egy új eljárást, amelyet azonban például az influenzavakcina fejlesztésénél régóta alkalmaznak. Az utóbbival kap­csolatban közismert, hogy minden szezonban új influenzavakcinára van szükség. Azt azonban meg kell jósolni, hogy a következő szezonban melyek lesznek a fertőzéseket okozó domináns influenzatörzsek. Ehhez mintákat kell venni a világ különböző pontjain, majd megnézni, hogy mely törzs domináns az adott térségben. Azt is elemzik, hogy mely törzsekre nem hatottak az előző évi vakcinák. Ezeknek az információknak az integrálásával készítik el az új hatóanyagot.

Hivatkozás: DOI:10.1016/j.cell.2024.09.009

A baktériumok esetében hasonló a probléma, hiszen mind kevesebb a hatásos antibiotikum. Egyre inkább az a helyzet, hogy egy-egy népegészségügyi problémát jelentő bakté­rium ellen külön gyógyszerre van szükség. Mi arra vállalkoztunk, hogy elkészítjük a kórházi fertőzéseket okozó egyik baktérium, a multirezisztens Acinetobacter baumannii (MACI) térképét. A WHO (Egészségügyi Világszerve­zet – a szerk.) szerint a MACI az egyik legkritikusabb antibiotikum-rezisztens kórokozó. A kutatás során öt or­­szág több mint negyven kór­há­zából gyűjtöttünk mintákat együttműködő partnereinkkel, mint például a Nem­zeti Népegészségügyi és Gyógysze­részeti Központ. A kórokozók gene­tikai vizsgálatával „leszármazási fát” hoztunk létre, hogy megtudjuk, honnan és milyen gyorsan terjed egy vál­tozat. Az eredmények alapján Magyarországon, Romániában és Szerbiában az egyik változat okozza a fertőzések harmadát. Megállapítottuk, hogy egy-egy törzs adott föld­rajzi kör­nyezethez kötődik, és nem a beteghez. Arra a következtetésre jutottunk, hogy előre meg lehetne mondani, hogy mi­lyen célzott terápiás eljárásra lehet szük­ség egy adott föld­rajzi régióban. Tervezzük, hogy más régiókban – Ázsiá­ban, illetve Afrikában – is kipróbáljuk az eljárást. Sőt, a vizsgálatokat a jövőben más kór­házi fertőzéseket okozó baktériumfajokra is kiterjesztenénk.

Ez az eredmény a Cell folyóiratban jelent meg, amelyet a világ három legfontosabb tudományos lapja között emlegetnek. Milyen gyakran közöl a Cell magyar vonatkozású eredményt?

– Tudomásom szerint Magyaror­szágon dolgozó, levelező szerző státuszú kutatótól előttünk mindössze négy publikáció jelent meg ebben a folyóiratban. Azaz, a miénk az ötödik. Ez a 2024-es közlemény szerintem nagy szerepet játszott abban, hogy a Straub-plakettet nekem ítélték.

Ez kizárólag elméleti eredmény, vagy gyakorlati haszna is volt a kutatásnak?

– A személyre szabott terápia nagyon drága, viszont, ha globálisan gon­dol­kozunk, és megtaláljuk a világ kü­lönböző pontjain azokat a bete­ge­ket, akik­nek ugyanarra a személyre sza­bott terápiára van szükségük, akkor na­gyobb tételben gyárthatnánk a ható­anya­got. Meglátjuk, hogy erre lesz-e nyitott­ság. Konkrét példa az eredményünk gyakorlati hasznosítására: egy ausztrál gyermek 400 napon át volt intenzív osztályon, az antibiotikumok már nem hatot­tak. Az ausztrál kollégák által megküldött baktériumizolátum alapján – a kísérleteket Apjok Gábor kollé­gám végezte – megtaláltuk azt a bakteriofágot, amely megállította a fertőzést, és megmen­tette a gyermek életét. Ez is azt mutatja, hogy a Cellben megjelent cikkünkben felvázolt modell működhet.

Hol tart a Kintses-laboratórium építése?

– A nemzeti laboratóriumok indításának egyik célja volt, hogy segítse hazánkban a nemzetközi szintű innovációt. Jelentős kihívásként éltem meg, hogy a kiemelt támogatásért cserébe kiemelkedő eredménnyel álljak elő. Ez sikerült. Minden rendel­kezésre állt ehhez, minden feltétel adott volt a minőségi munkához. Ha nem tudjuk megcsinálni, akkor igazából bennünk lett volna a hiba. Fantasztikus a csapat, támogató a környezet. Most a további építkezés zajlik. Ennek a folyamatnak a közepén vagyunk.•

Címlapkép: Kintses Bálint