Wilhelm Imola (Kép: Krizbai István)

Marosvásárhelyen végzett orvosként, ám az egyetem első évétől a kutatói pálya vonzotta. Az er­délyi városból Szegedre került. Miért jött a Tisza-parti városba?

– Abban az időben az SZBK-ban már évek óta működött egy tíz hónapos predoktori program International Training Course néven, amely elméleti és gyakorlati képzést is nyújtott, illetve betekintést a kutatói minden­napokba. Az egyetem elvégzése után erre a programra jelentkeztem, majd bekapcsolódtam a Szegedi Tudomány­egyetem doktori képzésébe úgy, hogy a kísérletes munkát tovább­ra is az SZBK-ban végeztem. A PhD-fokozat megszerzése után is sikerült az SZBK-ban maradnom, a Biofizikai In­tézet Neurovaszkuláris Egység Kutatócsoportjában. Tíz éve lett biztos állásom főmunkatársként, majd az MTA doktori cím meg­szerzé­sét követően, tavaly novembertől neveztek ki tudományos tanácsadónak. Végül szerencsésen alakult a pályafutásom, amely végig az SZBK-hoz kötődött, és remélem, ez továbbra is így lesz.

Tudományos érdeklődésének középpontjában az agyi keringés és a vér-agy gát áll. Miért érdekesek ezek a problémák?

– A vér-agy gátnak, amely az agyi hajszálereket bélelő sejtek specifikus tulajdonságai révén jön létre, az a fő szerepe, hogy megakadályoz­za a káros anyagok és sejtek bejutá­sát az agyba. Ha ez a védelmi vonal sérül, az elősegíti vagy tovább súlyosbítja az olyan patológiás folyamato­kat, mint a stroke, a neurodegeneratív megbetegedések vagy az agyi daganatok. Az agyi erek ugyanakkor az életkor előrehaladtával is megváltoznak, nem véletlenül gondoljuk azt, hogy egy ember olyan öreg, mint amilyen idősek a hajszálerei. Munka­társaimmal azt is kutatjuk, hogy hogyan lehet megfiatalítani az agyi ér­­hálózatot, de ami engem a legjob­­ban érdekel, az az, hogy hogyan járulnak hozzá a vér-agy gát sejtjei az agyi át­tétes daganatok kialakulásához.

Mellráksejtek tenyésztőcsészében. A kísérleteink során használt egér eredetű tumorsejtek, amelyek egy piros fluoreszcens fehérjét fejeznek ki. (Kép: Fazakas Csilla)

Melyik eredményére a legbüszkébb?

– Az agyi metasztázisok (áttétek – a szerk.) nagyon súlyos kórképek, ugyanis a betegek túlélése a diagnó­zis felállításától számítva csupán néhány hónapot tesz ki. Ennek a nagyon rossz kimenetelnek részben maga a vér-agy gát az oka, hiszen ez a rendszer a legtöbb gyógyszermo­le­kula agyi bejutását is megakadá­lyoz­za. A másik ok pedig az, hogy igen keve­­set tudunk azokról a mechanizmusokról, amelyek a metasztázisok kialakulá­sához vezetnek az agyban. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy néhány puzzledarabkával mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy megértsük, hogyan kommunikálnak a daganatsejtek az agyi sejtekkel, hogyan bírják rá a tumorsejtek a vér-agy gátat alkotó sejteket arra, hogy segítsék őket. Leírtuk például, hogy az endotélsejtek, amelyek a hajszálereket bé­lelik, izolálják a daganatsejteket a keringéstől, mielőtt azok át tudnak ván­dorolni az érfalon. Azt is mi vettük észre elsőként, hogy a periciták, amelyek az erek falához kapcsolódó sejtek, egy specifikus növekedési faktort ter­melnek, amellyel segítik a mellráksejtek szaporodását az agyban. Jelen­leg a tumorsejtek által kibocsá­tott úgynevezett extracelluláris veziku­lák hatását vizsgáljuk a vér-agy gátra.

Betekintés az áttétképzés folyamatába. Az élő egér agyából készült kétfoton mikroszkópos felvételen zöldessárga jelöléssel a hajszálereket bélelő endotélsejteket látjuk, piros színben pedig egy mellráksejtet, amely éppen kivándorol az érből az agyszövetbe. Az endotélsejtek mindkét irányba izolálják a tumorsejtet a keringő vértől. (Kép: Haskó János)

Díjainak indoklásakor gyakran elhangzik, hogy kutatása áttörést hozhat az áttétes, agyi daganatos megbetegedések kimenetelének ja­vításában. Hol tart az agyi sejtek és a daganatos sejtek közötti kommunikáció megismerése? Mikorra várható, hogy terápiásan is be lehet avatkozni, s így magasabb lehet a gyógyulás aránya?

– Az igazság az, hogy közeledünk, de még mindig távol vagyunk a mechanizmusok megértésétől és főleg a terápiától. A mi adataink, amelyek elsősorban a mellrák agyi metasz­tá­zi­saira terjednek ki, csupán az első lé­pést jelentik a folyamatban, a mechanizmusok azonosítását. Az ezen alapuló gyógyszerfejlesztés egy költ­ség- és infrastruktúraigényes szak­terület, amely meghaladja a mi lehetőségeinket. Maga a folyamat is meg­lehetősen hosszadalmas, rá­adá­sul az agyat érintő kórképek eseté­ben különösen nehéz, hiszen nem­­csak azt kell elérni, hogy a terá­piás szer hatásos legyen és kevés mel­lékha­tással rendelkezzen, hanem azt is, hogy átjusson a vér-agy gáton.

Agyi metasztázisok egérben. A pirossal jelölt mellráksejtek körbeveszik a zöld­ben látszó ereket, amelyek oxigénnel és tápanyagokkal látják el a növekvő tumort, valamint védelmet is biztosí­tanak neki. (Kép: Haskó János)

Szívügyének tartja, hogy mindenki számára érthetően fogalmazza meg kutatásainak lényegét, és ezáltal közelebb hozza az emberekhez a tudományos gondolkodást. Miként javítható a tudomány és a laikus nagyközönség közötti párbeszéd?

– Bármennyire is nehéz közérthe­tő­en megfogalmazni a kutatásainkat, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a vizsgálatok csakis az emberek adóforintjaiból valósulhatnak meg. Éppen ezért fontos tájékoztatnunk a nyilvánosságot nem csupán arról, hogy hol tartunk, mi­lyen új ered­ményeink vannak, hanem arról is, hogy hogyan zajlanak a kutatók min­dennapjai, mennyi munka áll egy-egy eredmény hátterében. Erre több fórum is rendelkezésünkre áll, pél­dául a Kutatók Éjszakája vagy az Agykutatás Hete, amikor megnyíl­nak a kutatóhelyek kapui az érdeklődők előtt. A diákjaimat is igyekszem bevonni ezekbe a tevékenységekbe, hogy átérezzék: ezek a kutatá­sok és az ismeretterjesztés is az em­berek javát hivatottak szolgálni.

2013-ban Akadémiai Ifjúsági Díjban, 2012-ben és 2016-ban Bolyai János kutatói ösztöndíjban részesült. A 2021–2026-os időszakra a Fiatal Kutatók Akadémiája tagjá­vá választották. A L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért elismerést 2021-ben nyerte el. Idén az SZBK Straub-plakettjét érdemelte ki. Csupa fény és derű minden, vagy lenne min változtatni?

– A kutatói munka nagyon sok ku­darc­cal jár, és kitartás nélkül nem le­­het ezen a pályán megmaradni. Rengeteg a sikertelen kísérlet, a negatív eredmény, a visszautasított pályázat és kézirat, azonban meg kell ta­nul­­nunk továbbmenni és megküzdeni a jó eredményekért és az el­ismerésért is. Erre próbáltam rá­világítani a Fiatal Kutatói Szemi­ná­rium­­so­rozat­ban is, amelyet egy éve szer­vezek az SZBK-ban, mert fontosnak tartom, hogy a kezdő kutatók megértsék, hogy mennyi munka, izzad­ság és vissza­utasítás áll min­den si­ker mögött. Rá­adásul az utóbbi évek­­­ben a kezdő kutatók­nak egyre ne­hezeb­bé vált a pályán való megmaradás, így a Fiatal Kuta­tók Aka­­dé­­miá­ja ko­rábbi társ­­el­nö­­ke­­ként az érdekképviselet terü­le­tén is sok te­en­dőm akadt. Bízunk benne, hogy a magyar­országi tudomány szebb jövő előtt áll.•

Támogatta az MTA NAP 3.0 Nemzeti Program.

Címlapkép: Krizbai István