Az Országos Széchényi Könyvtár

Mi a legfőbb feladata egy nemzeti könyvtárnak a 21. században?

– A nemzeti könyvtárak alapfeladata évszázadok óta változatlan szerte a világon, természetesen a technoló­giai változások figyelembevételével. Az Országos Széchényi Könyvtár feladatát már 250 évvel ezelőtt kijelölte későbbi alapítónk, Széchényi Ferenc. Ő saját könyv-, térkép- és kéziratgyűjteményét tudatosan az úgyneve­zett hungarikumokkal gyarapította. Négy kategóriát különített el: a területi hungarikumok a mindenkori Magyarország területén megjelent kiadványok; a nyelvi hungarikumok a bárhol magyar nyelven megjelent ki­adványok; a szerzői hungarikumok a bárhol magyar szerzőtől megjelent kiadványok; végül pedig a tartalmi hungarikumok a bárhol a magyarsággal kapcsolatban megjelent kiadványok. Ezek gyűjtése és megőrzése ma is az OSZK mint nemzeti könyvtár feladata.

Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója (Fotó: Vermes Tibor)

Miben változott az OSZK munkája az alapítás óta eltelt 224 évben?

– Amióta 1802-ben Széchényi Ferenc a magyar nemzetnek ajándékozta évtizedek alatt felépített gyűjteményét, az előbb megfogalmazott alapelveknek megfelelően végezzük a magyarság tudáskincsének gyűjtését és őrzé­sét. Ugyanakkor jelentős technikai változások történtek azóta. A 20. század közepén például megjelent a mikrofilm, a kilencvenes évek legelején a CD-ROM, aztán jó harminc évvel ezelőtt az internet. Ma már az online tartalmakkal is dolgunk van tehát. Öt éve jogszabályban rögzített felada­tunk a magyar vonatkozású webes tartalmak aratása, vagy­is archiválása. Ez nemcsak a .hu-s domén alá tartozó honlapokra, hanem a határon túliakra is vonatkozik. Sőt, kísérletezünk a közösségi médiás tartalmak archiválásával is.

Öt éve jogszabályban rögzített feladatunk a magyar vonatkozású webes tartalmak aratása, vagyis archiválása.

Vaspéldány

Az online archiválás csak módszereiben különbözik a könyvek megőrzésétől?

– A webarchiválás rendkívül érdekes és fontos tevékenység, hiszen a világhálót nem azzal a céllal hozták létre, hogy ilyen mérhetetlen mennyiségű szöveges és egyéb tartalmat tegyenek elérhetővé rajta. Arra meg pláne nem gondolt senki, hogy ezeket meg is kellene őrizni az örökkévalóságnak. A web folyamatos mozgásban van; elég, ha a hírportálokra és a közösségi médiára gondolunk. A tartalmak pedig csak addig elérhetők, amíg működik a szerver. Olyan beláthatatlan adatmennyiségről van szó, hogy a világ egyetlen nemzete, vállalata, nemzeti könyvtára sem képes arra, hogy a web minden egyes időpillanatát megőrizze. Ezért kompromisszumokat kell kötni. A mi gyakorlatunk szerint a robotunk évente két alkalommal „végigszántja” a magyar vonatkozású webteret, és bizonyos mélységig lement mindent, amit ott talál. Az eseményalapú aratás során pedig a kiemelt jelentőségű eseményekhez – például a nemzetközi eucharisztikus kongresszushoz, az olimpiához, az önkormányzati és az országgyűlési választáshoz – kapcsolódó összes tartalmat igyekszünk archiválni. Ezek döbbenetesen nagy adatmennyiséget, évente összesen 100 terabájt adatot jelentenek.

Mi a magyar tartalmak megőrzésének fő célja?

– Két alapvető feladatunk a hosszú távú megőrzés és a szolgáltatás, hiszen az általunk őrzött kultúrkincseket igyekszünk hozzáférhetővé tenni mindenki számára. Ennek a 21. században a legcélravezetőbb módja természete­sen az internet. Ahhoz azonban, hogy a papíralapú kiadványok online hozzáférhetővé váljanak, előbb digitalizálni kell őket. 

2022-ben avatták fel Közép-Európa legnagyobb digitalizálóközpontját, ahol 2025-ben már 14 millió oldalt digitalizáltak. Az évente közel egy petabájtnyi adattal az OSZK a nemzeti könyvtárak nagyon szűk európai élmezőnyéhez tartozik. A képen: robotszkenner az OSZK Digitalizáló Osztályán.

Kissé faramuci helyzetnek tűnik, de még az új kiadványokat is szkennelnünk kell; szerzői jogi okokból nem kaphatjuk meg a nyomdai pdf-ek túlnyomó többségét. 2022-ben felavattuk Közép-Európa legnagyobb digi­talizáló­központját, ahol így végre megindulhatott a könyvek és a folyóiratok tömeges digitalizálása. Míg 2020 előtt évente 1-1,5 millió oldalt, 2022-ben 6,5 millió, 2024-ben és 2025-ben pedig már 14-14 millió oldalt digitalizál­tunk. Más mértékegységgel: évente közel egy petabájtnyi (1024 terabájtnyi) adatot „termelünk”. Ezzel a nemzeti könyvtárak nagyon szűk európai élmezőnyéhez tarto­zunk, dobogósok vagyunk. Ebben benne vannak azok a hosszú távú megőrzésre szánt fájlok is, amelyeket a nemzetközi szabványok szerint archiválunk, hogy alkalmasak legyenek a jövőben megjelenő új formátumokra való konvertálásra.

Két alapvető feladatunk a hosszú távú megőrzés és a szolgáltatás.

Ezek mind elérhetők online?

– Hosszú távú célunk, hogy minden – szerzői jogi értelemben vett – közkincs online elérhetőségét biztosítsuk. Ezeket folyamatosan publikáljuk a Magyar Elektronikus Könyvtár felületén. A nem közkincsjellegű, azaz a szerzői jog által védett művek a MEK+-ra kerülnek, amelyhez a nyilvános könyvtárakban ingyenesen, zárt láncon, felhőalapú szolgáltatásként lehet hozzáférni.

Az OSZK minden kiadványt gyűjt, tartalmi vagy egyéb szempontoktól függetlenül?

– Röviden: mindent, aminek a magyarsághoz köze van. A mindenkori kötelespéldány-szabályozás – esetünkben a 2021. január 1-jén hatályba lépett kormányrendelet – részletesen előírja, mit és milyen mennyiségben kell beszolgáltatniuk a nyomdáknak. A könyvekből hét példány érkezik hozzánk: hármat kap az OSZK, a további négyen a jogszabályban rögzített módon osztoznak a nagy intézmények, hogy a magyar tudáskincset területileg is szétosztva őrizhessük. A mi három példányunk egyike az úgynevezett vas- vagy archivális példány, amely a piliscsabai raktárba kerül, és sosem kerül olvasói kézbe. A második példányt forgathatják az olvasók, egyelőre csak helyben, mert úgynevezett prézens könyvtárként – még – nem kölcsönzünk. Tervezzük, hogy ezen változtatunk az 1952-től kiadott, legalább két példányban meglévő művek esetében. Ez bevett gyakorlat számos európai nemzeti könyvtárban. A harmadik példány pedig digitalizálási célokat szolgál.

Petőfi-fond

Mennyire változnak a könyvtárhasználati szokások? Ugyanolyan igény mutatkozik az OSZK és általában a könyvtárak iránt, mint régen?

– A kérdést kétfelé bontanám, hiszen az OSZK – prézens nemzeti könyvtárként – különleges helyzetben van, és más olvasói elvárásoknak kell megfelelnie, mint a kölcsönző könyvtáraknak. Aki az ezredforduló előtt volt egyetemista, még emlékezhet arra, hogy a vizsgaidőszakban hallgatók tömegei „szállták meg” az OSZK-t, ugyanis a vizsgákhoz sokszor olyan könyveket kellett elolvasniuk, amelyek csak nálunk voltak meg. Ilyenkor előfordult, hogy akkora volt a sokadalom, hogy még a lépcsőkön is ültek. Ez a helyzet évtizedek óta nem jellemző, részben a digitális szolgáltatásainknak köszönhetően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az OSZK már nem tölt be ugyanolyan fontos funkciót, mint korábban. Mi jellegünkből fakadóan kutatókönyvtár vagyunk: évente stabilan ötezer fő körül van azoknak a száma, akik a kutatómunkájukhoz rendszeresen nálunk keresik a forrásokat. Az online térben kínált szolgáltatásaink látogatószáma pedig évről évre rekordokat dönt.

Mi jellegünkből fakadóan kutatókönyvtár vagyunk.

Mennyire népszerűek ezek?

– Magyarországon egyértelműen a MEK a legnépszerűbb és leglátogatottabb online könyvtári szolgáltatás, amelyre hamarosan felkerül a harmincezredik könyv is. A MEK-et még kisipari módszerekkel indították el az internet hajnalán, a kilencvenes évek első felében. A MEK mára valóságos univerzummá terebélyesedett, és évi látogatottsága meghaladja a harmincmilliót. Mi üzemeltetjük a legnagyobb magyar digitális kézirattárat, a Copiát is. Ezen tesszük hozzáférhetővé a Kölcsey- és a Petőfi-fondot (a fond valamilyen szempontból együvé tartozó levéltári vagy kézirattári egység, az ott őrzött dokumentumok egy csoportja – a szerk.), de elérhető nálunk Babits Mihály hétezer tételt számláló levelezése, illetve Ady és Léda levelezése is. Ezek olyan nemzeti kincsek, amelyeket mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni. A Copián olvashatók a Haydneummal közösen digitalizált Esterházy-kottatár Haydn-művei, Liszt Ferenc darabjai, Erkel Ferenc István király című operájának tízezer oldalas anyaga is. Hamarosan közzétesszük Liszt Ferenc levelezését, amely tele lesz nemcsak a nagyközönség, hanem a kutatók számára is ismeretlen szövegekkel.

Az OSZK üzemelteti a legnagyobb magyar digitális kézirattárat, a Copiát is. Ezen olvashatók a többi között a Haydneummal közösen digitalizált Esterházy-kottatár Haydn-művei, Liszt Ferenc darabjai és Erkel Ferenc István király című operájának tízezer oldalas anyaga is.

A nem kutatók mennyire használják a könyvtára­kat? Nem csábítják el őket a digitális tartalmak – a vi­deók, podcastek, e-könyvek meg a hangoskönyvek – a könyv­tárakból kölcsönözhető papírkönyvektől?

– A könyvtárak kihasználtságának trendjei általában párhuzamosan haladnak a könyvpiaci folyamatokkal. A globális könyvpiac értéke 90 és 100 milliárd dollár közé tehető. A legnagyobb piacokon, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban elsöprő a hagyományos könyvek részesedése, míg az elektronikus könyvek alárendelt szerepet játszanak. Az Európai Unióban Németország az egyetlen ország, ahol számottevő részesedésük van az elektronikus könyveknek, de általánosságban el­mondható, hogy a nyugati világban az emberek továbbra is kézbe fogható könyveket vásárolnak. A harmadik nagy könyvpiacon, Kínában, az elektronikus könyvek nép­szerűsége már meghaladta a hagyományos kötetekét.

Harmadik helyek

Vajon mi az oka annak, hogy az emberek, a korábbi előrejelzésekre rácáfolva, ragaszkodnak a papírkönyvekhez?

– A kézbe fogható szöveghordozónak, legyen szó agyagtábláról, papiruszról, pergamenről vagy papírról, van egyfajta szelekciós feladata. Az emberek elvárása szerint az igazán maradandó és megőrzendő gondolatokat fizikai hordozóra kell rögzíteni, hogy ezek hosszú évezredeken keresztül fennmaradhassanak. Hogy valóban mennyi ideig maradnak fenn, arról a papirusz és a pergamen esetében több ezer, a nyomtatott könyv esetében pedig közel hatszáz évnyi tapasztalattal rendelkezünk. De még a mikrofilmekkel kapcsolatban is tudjuk, hogy több mint száz évig biztosan meg lehet őrizni őket. Ezzel szemben a digitális és az online tartalmak fennmaradásával kapcsolatos tudásunk történelmi léptékben csupán pillanatnyinak nevezhető. A maradandó tudományos eredmények és szépirodalmi művek ezért jelennek meg még ma is papíron, és ezért van igény továbbra is ezekre a kiadványokra. Mindennapjain­kat áthatja az információs zaj és túltelítettség; ádáz verseny zajlik a figyelmünkért és az időnkért. Az emberek ezért kénytelenek keresni a nyugalmas pillanatokat vagy akár órákat. Ezt kínálja számukra a könyv. A könyv nem fogja őket folyton üzenetekkel és értesítésekkel bombázni; nem kell állandóan online lenniük, miközben könyvet olvasnak.

Márciusban nyílt meg az OSZK-ban a Wass Albert hagyatékát bemutató, Üzenet haza című kiállítás, amely első alkalommal ad bepillantást az író Magyarországra visszatért örökségébe. A tárlat május 31-éig, a könyvtár nyitvatartási idejében látogatható.

És ezért járnak könyvtárba is?

– Részben igen: az utóbbi évtizedekben a könyvtárak közösségi terekké váltak, ahol nyugalomra és a minőségi időtöltés lehetőségére találhatnak az oda betérők. 

Jókai Mór A jövő század regénye című művében saját korának kérdéseit vetítette előre, egy akkor még elképzelt évszázadba. Az OSZK – ahol a regény kézirata is látható – március végén nyílt új kiállításán különböző korszakok tárgyai és szövegei hívnak közös gondolkodásra. Egy játékra, ahol a múlt tükrében tehetünk fel kérdéseket saját jövőnkről.

Globális törekvés, hogy a könyvtárak úgynevezett „harmadik helyekké” váljanak, ahol munkahelyük és otthonuk mellett sokan a legtöbb időt töltik. A könyvtárak ma már nem csak könyveket kínálnak kölcsönzésre és helyben olvasásra; szolgáltatási körük egészen komplex lett. Feladatuk abból a szempontból változatlan, hogy most is a minőségi kultúrát terjesztik, és népszerűsítik az olvasás kultúráját, de mindezek mellett elférnek a különböző szakkörök, klubok, baba-mama és kézműves-foglalkozások. Sok könyvtárban kiválóan felszerelt stúdiót használhatnak az emberek, és akár saját podcastet is rögzíthetnek. Ma már vannak olyan egyetemi könyvtárak is, ahová a levelező hallgatók be tudják vinni a kisgyermekeiket.

Az utóbbi évtizedekben a könyvtárak közösségi terekké váltak, ahol nyugalomra és a minőségi időtöltés lehetőségére találhatnak az oda betérők.

Hallani ugyanakkor olyan cinikus véleményeket, amelyek szerint ezekkel a nem hagyományos könyvtári szolgáltatásokkal a könyvtárak önnön csökkenő létjogosultságukat igyekeznek elfedni, mivel az eredeti funkciójuk népszerűségvesztése már nem indokolja a fenntartásukat.

– Valóban hallani ilyen véleményeket, csakhogy a valóságban e vélelmezett népszerűségvesztés ma már nem létezik. Hadd ugorjak vissza egy korábbi kérdéshez, és mondjak néhány magyarországi adatot. A covid után nem egyszerűen visszacsaptak a könyvtárhasználati adatok, hanem a korábbi évek stabil csökkenése után egyértelműen növekedésnek indultak. Napjainkban már töb­ben járnak könyvtárba, mint a pandémia előtt. A kölcsön­zött könyvek száma is dinamikusan nő, vagyis az embe­rek egyre inkább használják a könyvtárak klasszikus funk­cióit is. Ma úgy 1,8 millió magyar ember jár kisebb-nagyobb rendszerességgel könyvtárba (ebbe a számba beleértendők a könyvtári programok látogatói is, nem csak az olvasók). A könyvet kölcsönző használók száma eléri az 1,4-1,5 milliót, a kölcsönzött könyvek száma pe­dig a 17 milliót. Vagyis egy átlagos olvasó évente több mint tíz könyvet kölcsönöz ki. Ennek a 17 millió kikölcsön­zött könyvnek több mint tíz százalékát az 5000 alatti lélek­­számú településeken veszik ki. Tehát a magyar könyvtárhasználat trendjei egyértelműen növekvők, ahogy a magyar könyvpiac értéke is folyamatosan növekszik.

Ma nagyjából 1,8 millió magyar ember jár kisebb-nagyobb rendszerességgel könyvtárba.

E két jelenség nem feltétlenül független egymástól. Ön lát összefüggést a könyvtárak népszerűsége és a könyvek árának emelkedése között? Én tizenöt éve, az első gyermekem születése után azért szoktam vissza a könyvtárba, mert a világ pénze nem lett volna elég az újabb és újabb mesekönyvekre.

– A statisztikákból az tűnik ki, hogy nagyon hasonló a könyvtárból könyvet kölcsönzők és a könyvet vásárlók száma: mindkettő másfél millió körül alakul. Nyilvánvaló, hogy jelentős az átfedés a két tábor között, bár ennek pontos méretéről nincsenek információink. Eközben a magyar könyvpiac értéke is folyamatosan emelkedik: ma már a 70 milliárd forintot is meghaladja az éves könyvforgalom. A megjelenő könyvek átlagos példányszáma kétezer felett van, miközben évente 16-17 ezer cím jele­nik meg. Erről pontos információink vannak, hiszen mi osztjuk az ISBN-számokat, és hozzánk futnak be a kötelespéldányok. Tehát annak ellenére, vagy inkább azzal együtt, hogy nő a könyvtárhasználat, a könyvpiac sem hanyatlik, az is gyarapszik. Vagyis szó sincs arról, hogy a könyvtárak és a könyvesboltok egymás versenytársai lennének. Ahogy az sem igaz, hogy egymás riválisai lennének a hagyományos, falak között működő és az online könyvtárak. Ahol egészséges a könyv- és olvasás­kultúra, ott ezek a szolgáltatások és szektorok nem gyengítik, hanem erősítik egymást.

Milyennek látja a könyvtárak jövőjét? Fognak még száz év múlva is könyvtárba járni az emberek?

– Írásbeliség, könyvek és az ezeket őrző könyvtárak nélkül elképzelhetetlen a kultúra és a műveltség. Hogy kapcsolódjam a 2026. március 31-én megnyílt Jókai-kiállításunkhoz: könyvtárak nélkül megírhatatlan a jövő század regénye.•

Címlapkép: OSZK