Magyarországon a tüdődaganat az egyik vezető halálok, legfőképp a férfiak körében. Ennek okai lehetnek genetikai hibák és a dohányzás mellett olyan külső tényezők, mint a környezet-, és ipari szennyezés, átlagosnál magasabb légszennyezettség, azbeszttel szigetelt lakókörnyezet, illetve a szűrőprogramokon való alacsony részvétel. A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (Hungarian Centre of Excellence for Molecular Medicine, röviden HCEMM) Kutatócsoportja épp ezért megkülönböztető figyelmet és jelentős erőforrásokat fordít olyan új diagnosztikai módszer kifejlesztésére, amely csökkentheti a tüdődaganatok halálozási rátáját, és kíméletesebb vizsgálatokat tesz lehetővé a páciensek számára. Dr. Pankotai Tiborral készítettünk interjút, a HCEMM Genom Integritás és DNS Hibajavítás Kutatócsoport vezetőjével.

Dr. Pankotai Tibor

A magyar lakosság általános egészségi állapota rosszabb az Uniós átlagnál. A megbetegedések közt a tüdődaganatban szenvedők aránya pedig magas. Mi lehet ennek az oka?

– A helyzet az, hogy a megbetegedések száma magas, míg a gyógyulási arány alacsony. A kialakulásnak számos oka lehet, ami ránk, magyarokra, illetve Kelet-Közép-Európában élőkre sajnos különösen igaz. A tüdődaganat nagyobb arányban érinti a férfiakat. Kétségkívül a legfőbb kiváltó ok a dohányzás. De vannak nagyszámban olyan páciensek is, akik sosem szívtak el egyetlen szál cigarettát sem, mégis megbetegszenek. Náluk a kiváltó ok lehet genetikai eredetű, vagy olyan externális hatások, mint a légszennyezettség, ipari tevékenységből fakadó egészségkárosodások, vagy épp az évtizedeken át tartó városi életmód.

Az alacsony gyógyulási arány mire vezethető vissza?

– A magas arány – legfőképp a férfiak esetében – az egészségtudatos szemlélet hiánya, illetve a szűrőprogramokon való alacsony részvétel, így sokszor a diagnózis már későinek bizonyul. A késői felismerés ugyanis nagyban csökkenti a gyógyulási esélyt. A rossz gyógyulási arányok legfőbb okai nem a diagnosztikai eljárásokban keresendők. Ha még korai időszakban sikerül felfedezni és eltávolítani a tüdődaganatot, még akkor is 50 százalék az esélye annak, hogy a daganat kiújulhat. Ez azért nagyon kritikus, mert a kezelőorvosok jelenleg egy adott páciens esetében nem tudják pontosan meghatározni, melyik csoportba fog tartozni – a véglegesen meggyógyultak, vagy a kiújulók halmazába.

Ez pedig alapvetően befolyásolja a páciens kezelésének következő lépését?

– Így van. Ha a páciensnél nem fog kiújulni a tüdődaganat, akkor nem szükséges számára a műtétet követő kemoterápiás kezelés. Ez azért lényeges, mert maga a kemoterápiás kezelés is számos másodlagos mellékhatással járhat, sőt, akár újabb daganatos megbetegedés is kialakulhat általa. Ha viszont a kiújuló halmazba kerül a páciens, akkor elengedhetetlen a kemoterápiás kezelés, így, ha az elmaradna, veszélyeztetné a műtét és kezelés sikerességét. Ezért jött az ötlet, hogyan lehetne jelentősen pontosítani adott páciens műtétet követő kezelésének hatékonyságát.

Ez vezetett a HCEMM új diagnosztikai eljárásához? 

– A bioinformatikát és a mesterséges intelligenciát hívtuk segítségül – szerencsére a HCEMM óriási szerverparkkal és számítási kapacitással rendelkezik. Az új diagnosztikai eljárás lényege, hogy a pácienstől levett biopsziára rávetítünk egy nagyobb populáció mintáját, ami alapján 98 százalék fölötti pontossággal megjósolható, hogy melyik halmazba fog tartozni az adott beteg. Az új eljárást távol-keleti, európai, és végül magyar populáción is teszteltük, és hasonló eredménnyel működött mindhárom esetben. Ez óriási előrelépés diagnosztika tekintetében, aminek köszönhetően a páciensek műtét utáni hatékony kezelési protokollja pontosabban meghatározható.

Honnan van ez a rengeteg vizsgálati minta?

– A bioinformatika és a mesterséges intelligencia abban forradalmasítja a diagnosztikát, hogy a rendelkezésre álló több terrabájtnyi adatot összehasonlítsa olyan paraméterek szerint, ami számunkra épp adott vizsgálat esetében fontos. Eddig sem az volt a szűk keresztmetszet, van-e elegendő adat, hanem az, hogy nincs megfelelő mennyiségű erőforrás azok kielemzéséhez. Ami még egyedivé tette a fejlesztést, hogy minden szkriptet, mikroprogramot mi magunk írtunk meg. Ettől is forradalmi a HCEMM új eljárása.

Kik vettek részt az eljárás kifejlesztésében?

– A sikerhez a HCEMM kutatócsoport tagjai, köztük posztdoktorok, Ph.D. hallgatók és a Szent-Györgyi Hallgató Ösztöndíj program egyetemi hallgatói is kellettek.

Szabadalmaztatni is kívánják az új eljárást?

– Már meg is tettük a lépéseket, amerikai és európai szabadalmi védettséget kértünk a fejlesztésünkre, amely már benyújtásra került. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy a HCEMM nagy társadalmi haszonnal rendelkező világszabadalom kapujában áll.•

Címlapkép: HCEMM