A nemzetgazdaság, az emberek jólléte, illetve a környezet védelme és biztonsága szem­pontjá­ból kiemelt jelentőségű téma­területeket kutató, 2020 végén alakult 18 nemzeti laborató­rium egyike az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem kezdeményezésére és koordinálá­sával létrejött Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium, amelyben az ELTE-n kívül a Miskolci Egyetem és a Pannon Egyetem, illetve a Hárfa Alapítvány vesz részt konzorciumi partnerként.

A Tinlab feladata, hogy meghatározza, mely kutatások és fejlesztések tartoznak a társadalmi innovációk csoportjába.

Ezek rendkívül sokféle témát felölelhetnek, a közöttük lévő összekötő kapocs, hogy az emberek jóllétét szolgálják, akár a kereskedelem és a fogyasztói társadalom, akár az egészségügy, akár a helyi életközösségek fejlesztése révén, újszerű látásmódot alkalmazva. Így a közösségi alapú társadalmi innováció teljes körű hatást gyakorolhat számos ember életére, munkájára, közösségeikre.
A Tinlab a minap tartotta zártkörű kutatói online workshop­ját, amelyen a konzorciumban részt vevő kutatócsoportok ismer­tették, hogy milyen kutatásokat folytatnak, és hol tartanak a vál­lalt feladatok elvégzésében. Cél volt, hogy az egyes kutatócsoportok kapcsolódási pontokat azonosítsanak egymással. A bemuta­tott előadások sokszínűsége igen jól bizonyítja a Tinlab (és a társadalmi inno­váció teljes témájának) multidiszciplináris jellegét, hiszen a társadalomtudományok minden ága képviseltette magát. Cikkünk­ben – terjedelmi korlátok miatt – csupán néhány fontos Tinlab-kutatást mutatunk be.

Tájékozódás a digitális világban

Darázs Lénárd, az ELTE egyetemi tanára, rektorhelyettese munkatársaival az új európai uniós fogyasztóvédelmi alapelvek meg­valósításából fakadó, kis- és közepes vállalkozá­so­kat érintő kihívásokat kutatja. Az új uniós fogyasztóügyi stratégia egy sor olyan kérdésben, mint például a zöld átállás, a digitális transzformáció, a fogyasztói jogok érvényesítése és a nemzetközi együttműködés terén teremt új szabályozási környeze­tet, amelyek mindegyike nehézséget okozhat némely hazai kis­vállalkozá­soknak. Olyan szabályozási formák léptek és lépnek érvénybe, amelyekről keveset lehet tudni, hiszen teljesen újak, eseten­ként előzmé­nyük sem igazán volt, és még nem kutatta őket senki.
Nincs olyan üzleti gyakorlat velük kapcsolatban, amelyből tapasztala­tokat meríthetnének a vállalkozók, vagy akár a gazdaság és a fogyasztói környezet irányítói. Vannak olyan új szabályozások, amelyek nem illeszked­nek a magyar jogba, például még nem történt meg a technológiai fogalmi rendszer jogi adaptációja. Ezért aztán kiemelt jelentősége van e terület kutatásának, amelynek eredményei közvetlenül is segíthetik a magyar vállalkozá­sokat. A kutató­csoport kidolgozott a kis- és közepes vállalko­zá­sok számára egy olyan praktikus meg­felelőségi szempont­rendszert, amely nagy segítséget nyújt majd az új szabályokhoz igazodó szerződési rendszerük kiépítéséhez.

A Tinlab multidiszciplinaritását jól mutatja, hogy a gazdasági, digitalizációs és közösség­fejlesztési projektek mellett fontos például a narratív készségek, vagyis a történetmesélési képességek vizsgálata is.

Murányi Sarolta, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékének tanársegédje és munkatársai a narratív készségeket fejlesztő tananyagok fejlesztését és ezek hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Több kutatás megerősítette, hogy a történetmeséléshez számos kognitív részképességre van szükség, így a nyelvi készségre és az információk összegyűjtésére, rendszerezésére is, és a narratív képességek hatással vannak a szociális kapcsolatokra, a sikerességre, illetve az iskolai teljesítményre is. A gyerekek narratív képességei óvodáskorban fejlődnek ugrásszerűen, ám később is fejleszthetők. És kell is fejleszteni, ehhez azonban nagyon kevés a szülők számára magyarul hozzáférhető oktatási anyag. A kutatók ezért online letölthető tananyagot és a teszteléshez szükséges eszközöket fejlesztenek.

A történetmeséléshez számos kognitív részképességre van szükség, így a nyelvi készségre és az információk összegyűjtésére, rend­szerezésére is, és a narratív képességek hatással vannak a szociális kapcsolatokra, a sikerességre, illetve az iskolai teljesítményre is.

A minket körülvevő digitális világban való tájékozódást ugyanúgy meg kell tanulni, mint a hagyományos tananyagot, ezért felettébb fontos a modern kihívásokhoz illeszkedő tananyag fejlesztése és annak folyamatos frissítése. Ám ez csak akkor valósulhat meg, ha a kialakítása a célcsoportok bevonásával történik. Ezt tűzte ki céljául a Lénárd András ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (TÓK) Digitális Pedagógia Tanszék docense által vezetett kutató­csoport. Olyan tananya­got fejlesztenek, amely meg­ismerteti a gyerekekkel az őket körülvevő digitális környezet sajátosságait. Ha megismerik a szabályokat, hatékonyan tudnak működni ebben az új és meg­kerülhetetlen környezetben. Ennek fő eszközét a szituációs játékok eljátszása, meg­beszélése jelenti. A tudatos internet­használat­nak és tájékozódásnak része az is, hogy a gyerekek ismerjék fel a veszélyt, és rögtön értesítsék is a környezetüket.

A diszkalkulia fejleszthető

Kevés technológiai újítás hatja át annyira a mindennapi életünket, mint a digitalizáció, illetve az info­kommuniká­ciós technológiák térnyerése. Ugyanakkor számos olyan társadalmi feladat van, amelyek végzésekor korántsem használjuk ki kellő mértékben az informatika és az internetes technológiák adta lehetőségeket. Ilyen terület például a pszichológia diagnosz­ti­kus módszere, illetve a mentális fejlesztéshez hozzájáruló eszközök fejlesztése. Ebben a kérdésben igyekszik továbblépni a Mohai Katalin, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógy­pedagógiai Kar (BGGYK) Gyógy­pedagógiai Pszichológiai Intézet adjunktusa vezette kutató­csoport. Vizsgálataik célja, hogy erősítsék a korszerű, innovatív technológiai eszközök tér­nyerését az oktatásban, és ez szervesen illeszkedik az Európai Unió szakma­politikai törekvéseihez.
Kutatásaik eredményeként olyan diagnosztikai és fejlesztőmódszereket (például online kitölthető teszteket) dolgoznak ki, amelyek messzemenően figyelembe veszik az alanyok mentális igényeit, illetve neuronális fejlettségüket és preferenciáikat. Hiszen a digitális technológiában rejlő oktatási potenciál, amely a szükségletekhez igazodik, egyszerre túl is mutat az aktuális körülménye­ken, és így lehetőséget teremt a fejlődésre. A digitalizációnak meg kell jelennie a fejlesztésben és a felmérésekben is. Utóbbi célt szolgálja a kutató­csoport (amelyben az ELTE Informatikai Kar Mesterséges Intelligencia Tan­székének kutatói is részt vállalnak) által kifejlesztett online keret­rendszer, illetve tesztek is.

Az iskolásoknak talán a matematika megértése, elsajátítása okozza a legnagyobb problémát, ennek felmérése, kezelése rendkívül fontos. Vannak gyerekek, akik disz­kalkuliá­juk miatt küzdenek matematika­tanulási nehézsé­gekkel, és e zavar azonosítá­sára fejlesztet­ték ki a diszkalkulia pedagógiai vizsgálatot. A Svraka Bernadett, az ELTE TÓK Nevelés­tudományi Tanszék tanár­segédje által vezetett kutatás ezt a vizsgálatot alkalmazza 5–6. osztályos tanulókon. A vizsgálat számos tekintetben újszerű, hiszen gyógy­pedagógiai szemléletű, dinamikus teszt­felvételt és értékelést alkalmaz, kérdésekkel segíti a tanulók tovább­haladását, és meta­kommunika­tív elemeket is tartalmaz. A vizsgálat megelőző és fejlesztő szemléletű, a terápia szempontjából releváns, és nyomon követi a gyerekek fejlődését.

A társadalmi innovációk csak akkor lehetnek sikeresek, és akkor lehet kiaknázni azokat a lehető legteljesebb mértékben, ha jól illeszkednek a társadalmi, illetve munkaerőpiaci igényekhez.

Csakhogy jelenleg kompetenciaszakadék húzódik a munkáltatói igények és az egyetemet végzettek készségei között. Bogdány Eszter, a Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Intézeti Tanszékének docense és munkatársainak hosszú távú célja, hogy felülvizsgálják a változó környezet következtében kialakult kompetencia­igényeket, mind munkáltatói, mind munkavállalói, illetve egyetemi oldalról, vagyis kompetencia­tükröt készítenek. Az így szerzett ismeretek alapján igyekeznek megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a képzési tervek adaptív módon tudnak reagálni a dinamikusan változó elvárásokra. Így lehetőség nyílik nemcsak a minőségi munkaerő képzésére, de minőségi munkahelyek teremtésére is.

A technológiai fejlődés és a hírközlés digitalizációja összetett folyamatokat indított el a társadalomban. Bár az információs források sok­színűbbek lettek, és lényegesen többen hozzáférnek a médiához tartalom­készítői oldalon is, ezzel együtt a közölt információk megbízhatósága is megkérdőjeleződött. Ezért fontos megtanítani a felnövekvő nemzedé­ke­ket arra, hogy forráskritikával illessék a feléjük áramló információkat. A minőségi hír­fogyasztást és a kritikai attitűdöt igyekszik erősíteni a konzorcium egy másik kutatása, amelyet Lehmann Miklós, az ELTE TÓK Társadalom­­tudományi Tanszékének docense vezet.

A technológiai fejlődéssel az informá­ciós források sok­színűbbek lettek, ám a közölt információk megbízható­sága megkérdőjele­ződött. Ezért fontos a fel­növekvő nemzedé­kek információs tudatossá­gának erősítése, és annak meg­tanítása, hogy forrás­kritikával tekintsenek a feléjük áramló információkra.

Ezt a célt az általános iskolások információs tudatosságának erősítésével szeretnék elérni. Ennek érdekében fejlesztő­programokkal akarják kialakítani a diákokban az információ ellenőrzésének igényét. A kutatók fókusz­csoportos és online felméréseket végeznek, hogy így határozzák meg a központi jelentőségű témákat, amelyeken keresztül feltárható, hogy milyen beavatkozá­sokkal lehet a leg­hatékonyabban tudatosságra nevelni a gyerekeket. A kutatások ed­digi eredményei szerint a 9–14 évesek nem bíznak meg minden információ­ban, és ha kétségeik támadnak, elsősorban a szüleik segít­ségét kérik, mert az iskola kevéssé foglalkozik ezzel a problémával.

Játékosan könnyebb a határérték-számítás

A kultúra generációk közötti átadása az egyik legfontosabb társadalmi funkció, amelyet már kisgyermekkorban meg kell tanítani.

Erre a célra talán a múzeumok a legmegfelelőbb helyszínek, de kevés múzeumpedagógus képes a megfelelő pszichológiai, szociológiai ismeretek birtokában az óvodásokkal úgy foglalkozni, hogy kialakítsák bennük az élethosszig tartó tanulás igényét. Kolosai Nedda, az ELTE TÓK Nevelés­tudományi Tanszékének docense és munkatársai ezért innovatív múzeumpedagógiai programokat fejlesztenek, amelyekben a személyes jelenléttel zajló, játszótéri játékra emlékeztető és annak motívumait ötvöző foglalkozások mellett az online kommuniká­ciónak is fontos szerepe van. Ezek a „kulturális játszóterek” társadalmi szükség­lete­ket elégítenek ki, hiszen alkalmat teremtenek a generációk közötti párbeszédre, illetve erősítik a gyerekek, a szülők és a pedagógusok lokális kötődéseit.

Ugyancsak a generációs tudás­transzfer a témája Süveges Gábor, a Miskolci Egyetem adjunktusa és munkatársai kutatásának, ám ők már a felső­oktatásban tanulókat célozzák fejlesztéseikkel. Elméletük szerint a játékos tanulás, a gamifikáció igen hasznos az oktatás­ban. A most egyetemista korú Z generáció figyelmének fenntartásához és motiválásához ugyanis a klasszikus oktatási megközelítéstől eltérő módszerekre van szükség. A különböző játékokba foglalt oktatási anyagok jobban hasonlítanak azokhoz a digitális és offline ingerekhez, amelyekhez ezek a hallgatók hozzá vannak szokva, és így jobban érdeklődnek irántuk. Ilyen játékalapú oktatási lehetőségeket kutatnak, a vizsgált modelljük pedig egy matematikusok által kifejlesztett kártyajáték, amely az Uno szabályaira épül, de a kártyalapokon szereplő számok helyett határérték-feladatok szerepelnek, amelyek eredményei jelentik a lap értékét. Az eddigi eredmények szerint a játék hatására a kísérletekben a résztvevők harmadának határérték-számítási készségei szignifikánsan javultak.

Az egyetemista korú Z generáció figyelmének fenntartásához és motiválásához a klasszikus oktatási megközelítéshez képest eltérő módszerekre van szükség, számukra a játékos tanulás, a gamifikáció igen hasznos az oktatásban.

A digitalizáció egyik legnagyobb előnye, hogy segítségével le lehet bontani a társadalmi kommunikációban meglévő akadályokat, és minden ember számára, legyen akár fogyatékkal élő, egyenlő esélyeket lehet biztosítani az informálódáshoz, illetve a közügyekben való részvételhez.

Emellett szemléletformáló programokat is lehet tervezni, amelyek révén a többségi társadalom fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteit csökkenthetjük. Egy ilyen szemléletformáló program alkalmazását vizsgálja Dukic Monika, az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézet tanársegédje.
A fogyatékos emberekkel szemben megnyilvánuló nemritkán negatív attitűd hátráltatja részvételüket az élet megannyi területén, így az egészségügyben, az oktatásban és a munkaerőpiacon is. A kutatók olyan szemléletformáló programot terveznek, amelynek része az ismeretek gyakorlatias (workshop jellegű) átadása, illetve egy kooperatív, akadálymentesítést célzó projekt megvaló­sítása is. A programot már két multinacionális vállalat alkalmazottjain tesztelték, a további vizsgálatok pedig még folyamatban vannak. A kutatás végén egy sokféle szituációban alkalmazható, moduláris felépítésű szemléletformáló programrendszer jön létre, amelynek jóvoltából hatékonyan lehet befolyásolni a többségi társadalom gyakran negatív attitűdjét.

A városi mikrokörnyezet közösségteremtő ereje

Jóllehet az általános vélekedés szerint a legmodernebb, „okosnak” nevezett eszközök csak a fiatal korosztály számára lehetnek érdekesek, hiszen ők fogékonyak az újdonságokra, illetve ők rendelkeznek azokkal a technikai alapismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új készülékek hatékony használatát gyorsan elsajátíthassák, ezek az eszközök hasznosak lehetnek az időseknek is, főként az egészségük nyomon követésében és az életminőségük fenntartásában. A technikai akadályok mellett azonban az okoseszközök időskori használatát legalább annyira hátráltatja a velük szembeni idegenkedés és a társadalmi elfogadottság hiánya. Ezt a problémát kutatja Székely Klára, az ELTE Savaria Egyetemi Központ adjunktusa a munkatársaival, akik egy számos eszközzel felszerelt, időseknek szánt „okosszobával” kapcsolatos attitűdöket vizsgálnak. Azt kutatják célcsoportok bevonásával és kérdőíves felméréssel, hogy az alanyoknak milyen fogalmaik vannak az okoskészülékekről, ezeket mennyire képesek vagy akarják használni, és mennyire tudják kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket.

Az autizmus kialakulásának okairól mind a mai napig keveset tudunk, az viszont tény, hogy különböző mértékben hátráltathatja az érintettek szociális viselkedését, kapcsolatait, kommunikációját, sikerességét. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalomban jóval több az autizmus­spektrum-zavar által érintett ember, mint korábban sejtettük. Vannak közöttük úgynevezett magasan funkcionáló személyek is, akikről gyermek­korban nehéz megállapítani, hogy érintettek, és ezért rendszerint későn kezdődik el a fejlesztésük. A kisgyermekek autizmus­szűrését kívánja elősegíteni a Győri Miklós, az ELTE BGGYK Gyógy­pedagógiai Pszichológiai Intézetének igazgatója által vezetett SHAKES-kutató­csoport, méghozzá az úgynevezett „társas komoly játék” segítségével.

A társadalomban sokkal több az autizmus­spektrum-zavar által érintett ember, közülük a magasan funkcionáló gyermekekről nehéz megállapítani az érintettséget, ezért rendszerint későn kezdődik el a fejlesztésük. A kisgyermekek autizmusszűrése támogatandó cél.

A kutatócsoport által fejlesztett számító­gépes rendszer vizsgálja az óvodás korú gyermekek érzelem­kifejezését, viselkedését, sőt szemmozgását is, majd az adat­feldolgozás során egy intelligens döntés­hozó komponens megbecsüli, hogy az adott gyermek milyen kockázati csoportba tartozik az autizmus­spektrum-zavar szempontjából. A vizsgálatok jelenleg is folynak, és ha sikerül olyan rendszert kifejleszteni, amellyel ki lehet szűrni az autizmus szempontjából magas kockázatú gyerekeket, akkor az ő fejlesztésük minél előbb elkezdődhet.

Az ember mentális jóllétére a lakó­környezete is igen erősen hat.

Éppen ezért rendkívül fontos megtalálni azokat a mód­szereket, amelyek segítségével erősíteni lehet az ember és lakhelye közötti érzelmi kötődést.

Ezzel a lakosok identitásának részévé válik a lakóhelyük, ez pedig hatékonyabbá teheti például a város­fejlesztést, és a város­üzemeltetési kihívások megoldását is. Dúll Andrea, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Ember-Környezet Tranzakció Intézet vezetője és kollégái Nyírbátor lakói és a város közötti kapcsolat átfogó felmérésével vizsgálják a lakóhelyhez fűződő pszichikai kötelék működését. Elméletük szerint az emberek jólléte a városi mikro­­környezet szintjén a legerősebb, és e kötődések feltárása teremti meg az alapját a változásokhoz jobban alkalmazkodó, nagyobb ellenálló képességű települések megteremtésének.•