A társadalmi innováció tudományos kutatása

A nemzetgazdaság, az emberek jólléte, illetve a környezet védelme és biztonsága szempontjából kiemelt jelentőségű tématerületeket kutató, 2020 végén alakult 18 nemzeti laboratórium egyike az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezdeményezésére és koordinálásával létrejött Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium, amelyben az ELTE-n kívül a Miskolci Egyetem és a Pannon Egyetem, illetve a Hárfa Alapítvány vesz részt konzorciumi partnerként.
A Tinlab feladata, hogy meghatározza, mely kutatások és fejlesztések tartoznak a társadalmi innovációk csoportjába.
Ezek rendkívül sokféle témát felölelhetnek, a közöttük lévő összekötő kapocs, hogy az emberek jóllétét szolgálják, akár a kereskedelem és a fogyasztói társadalom, akár az egészségügy, akár a helyi életközösségek fejlesztése révén, újszerű látásmódot alkalmazva. Így a közösségi alapú társadalmi innováció teljes körű hatást gyakorolhat számos ember életére, munkájára, közösségeikre.
A Tinlab a minap tartotta zártkörű kutatói online workshopját, amelyen a konzorciumban részt vevő kutatócsoportok ismertették, hogy milyen kutatásokat folytatnak, és hol tartanak a vállalt feladatok elvégzésében. Cél volt, hogy az egyes kutatócsoportok kapcsolódási pontokat azonosítsanak egymással. A bemutatott előadások sokszínűsége igen jól bizonyítja a Tinlab (és a társadalmi innováció teljes témájának) multidiszciplináris jellegét, hiszen a társadalomtudományok minden ága képviseltette magát. Cikkünkben – terjedelmi korlátok miatt – csupán néhány fontos Tinlab-kutatást mutatunk be.
Tájékozódás a digitális világban
Darázs Lénárd, az ELTE egyetemi tanára, rektorhelyettese munkatársaival az új európai uniós fogyasztóvédelmi alapelvek megvalósításából fakadó, kis- és közepes vállalkozásokat érintő kihívásokat kutatja. Az új uniós fogyasztóügyi stratégia egy sor olyan kérdésben, mint például a zöld átállás, a digitális transzformáció, a fogyasztói jogok érvényesítése és a nemzetközi együttműködés terén teremt új szabályozási környezetet, amelyek mindegyike nehézséget okozhat némely hazai kisvállalkozásoknak. Olyan szabályozási formák léptek és lépnek érvénybe, amelyekről keveset lehet tudni, hiszen teljesen újak, esetenként előzményük sem igazán volt, és még nem kutatta őket senki.
Nincs olyan üzleti gyakorlat velük kapcsolatban, amelyből tapasztalatokat meríthetnének a vállalkozók, vagy akár a gazdaság és a fogyasztói környezet irányítói. Vannak olyan új szabályozások, amelyek nem illeszkednek a magyar jogba, például még nem történt meg a technológiai fogalmi rendszer jogi adaptációja. Ezért aztán kiemelt jelentősége van e terület kutatásának, amelynek eredményei közvetlenül is segíthetik a magyar vállalkozásokat. A kutatócsoport kidolgozott a kis- és közepes vállalkozások számára egy olyan praktikus megfelelőségi szempontrendszert, amely nagy segítséget nyújt majd az új szabályokhoz igazodó szerződési rendszerük kiépítéséhez.
A Tinlab multidiszciplinaritását jól mutatja, hogy a gazdasági, digitalizációs és közösségfejlesztési projektek mellett fontos például a narratív készségek, vagyis a történetmesélési képességek vizsgálata is.
Murányi Sarolta, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékének tanársegédje és munkatársai a narratív készségeket fejlesztő tananyagok fejlesztését és ezek hatásának vizsgálatát tűzték ki célul. Több kutatás megerősítette, hogy a történetmeséléshez számos kognitív részképességre van szükség, így a nyelvi készségre és az információk összegyűjtésére, rendszerezésére is, és a narratív képességek hatással vannak a szociális kapcsolatokra, a sikerességre, illetve az iskolai teljesítményre is. A gyerekek narratív képességei óvodáskorban fejlődnek ugrásszerűen, ám később is fejleszthetők. És kell is fejleszteni, ehhez azonban nagyon kevés a szülők számára magyarul hozzáférhető oktatási anyag. A kutatók ezért online letölthető tananyagot és a teszteléshez szükséges eszközöket fejlesztenek.

A minket körülvevő digitális világban való tájékozódást ugyanúgy meg kell tanulni, mint a hagyományos tananyagot, ezért felettébb fontos a modern kihívásokhoz illeszkedő tananyag fejlesztése és annak folyamatos frissítése. Ám ez csak akkor valósulhat meg, ha a kialakítása a célcsoportok bevonásával történik. Ezt tűzte ki céljául a Lénárd András ELTE Tanító- és Óvóképző Kar (TÓK) Digitális Pedagógia Tanszék docense által vezetett kutatócsoport. Olyan tananyagot fejlesztenek, amely megismerteti a gyerekekkel az őket körülvevő digitális környezet sajátosságait. Ha megismerik a szabályokat, hatékonyan tudnak működni ebben az új és megkerülhetetlen környezetben. Ennek fő eszközét a szituációs játékok eljátszása, megbeszélése jelenti. A tudatos internethasználatnak és tájékozódásnak része az is, hogy a gyerekek ismerjék fel a veszélyt, és rögtön értesítsék is a környezetüket.
A diszkalkulia fejleszthető
Kevés technológiai újítás hatja át annyira a mindennapi életünket, mint a digitalizáció, illetve az infokommunikációs technológiák térnyerése. Ugyanakkor számos olyan társadalmi feladat van, amelyek végzésekor korántsem használjuk ki kellő mértékben az informatika és az internetes technológiák adta lehetőségeket. Ilyen terület például a pszichológia diagnosztikus módszere, illetve a mentális fejlesztéshez hozzájáruló eszközök fejlesztése. Ebben a kérdésben igyekszik továbblépni a Mohai Katalin, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (BGGYK) Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet adjunktusa vezette kutatócsoport. Vizsgálataik célja, hogy erősítsék a korszerű, innovatív technológiai eszközök térnyerését az oktatásban, és ez szervesen illeszkedik az Európai Unió szakmapolitikai törekvéseihez.
Kutatásaik eredményeként olyan diagnosztikai és fejlesztőmódszereket (például online kitölthető teszteket) dolgoznak ki, amelyek messzemenően figyelembe veszik az alanyok mentális igényeit, illetve neuronális fejlettségüket és preferenciáikat. Hiszen a digitális technológiában rejlő oktatási potenciál, amely a szükségletekhez igazodik, egyszerre túl is mutat az aktuális körülményeken, és így lehetőséget teremt a fejlődésre. A digitalizációnak meg kell jelennie a fejlesztésben és a felmérésekben is. Utóbbi célt szolgálja a kutatócsoport (amelyben az ELTE Informatikai Kar Mesterséges Intelligencia Tanszékének kutatói is részt vállalnak) által kifejlesztett online keretrendszer, illetve tesztek is.
Az iskolásoknak talán a matematika megértése, elsajátítása okozza a legnagyobb problémát, ennek felmérése, kezelése rendkívül fontos. Vannak gyerekek, akik diszkalkuliájuk miatt küzdenek matematikatanulási nehézségekkel, és e zavar azonosítására fejlesztették ki a diszkalkulia pedagógiai vizsgálatot. A Svraka Bernadett, az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszék tanársegédje által vezetett kutatás ezt a vizsgálatot alkalmazza 5–6. osztályos tanulókon. A vizsgálat számos tekintetben újszerű, hiszen gyógypedagógiai szemléletű, dinamikus tesztfelvételt és értékelést alkalmaz, kérdésekkel segíti a tanulók továbbhaladását, és metakommunikatív elemeket is tartalmaz. A vizsgálat megelőző és fejlesztő szemléletű, a terápia szempontjából releváns, és nyomon követi a gyerekek fejlődését.
A társadalmi innovációk csak akkor lehetnek sikeresek, és akkor lehet kiaknázni azokat a lehető legteljesebb mértékben, ha jól illeszkednek a társadalmi, illetve munkaerőpiaci igényekhez.
Csakhogy jelenleg kompetenciaszakadék húzódik a munkáltatói igények és az egyetemet végzettek készségei között. Bogdány Eszter, a Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Intézeti Tanszékének docense és munkatársainak hosszú távú célja, hogy felülvizsgálják a változó környezet következtében kialakult kompetenciaigényeket, mind munkáltatói, mind munkavállalói, illetve egyetemi oldalról, vagyis kompetenciatükröt készítenek. Az így szerzett ismeretek alapján igyekeznek megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a képzési tervek adaptív módon tudnak reagálni a dinamikusan változó elvárásokra. Így lehetőség nyílik nemcsak a minőségi munkaerő képzésére, de minőségi munkahelyek teremtésére is.
A technológiai fejlődés és a hírközlés digitalizációja összetett folyamatokat indított el a társadalomban. Bár az információs források sokszínűbbek lettek, és lényegesen többen hozzáférnek a médiához tartalomkészítői oldalon is, ezzel együtt a közölt információk megbízhatósága is megkérdőjeleződött. Ezért fontos megtanítani a felnövekvő nemzedékeket arra, hogy forráskritikával illessék a feléjük áramló információkat. A minőségi hírfogyasztást és a kritikai attitűdöt igyekszik erősíteni a konzorcium egy másik kutatása, amelyet Lehmann Miklós, az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszékének docense vezet.

Ezt a célt az általános iskolások információs tudatosságának erősítésével szeretnék elérni. Ennek érdekében fejlesztőprogramokkal akarják kialakítani a diákokban az információ ellenőrzésének igényét. A kutatók fókuszcsoportos és online felméréseket végeznek, hogy így határozzák meg a központi jelentőségű témákat, amelyeken keresztül feltárható, hogy milyen beavatkozásokkal lehet a leghatékonyabban tudatosságra nevelni a gyerekeket. A kutatások eddigi eredményei szerint a 9–14 évesek nem bíznak meg minden információban, és ha kétségeik támadnak, elsősorban a szüleik segítségét kérik, mert az iskola kevéssé foglalkozik ezzel a problémával.
Játékosan könnyebb a határérték-számítás
A kultúra generációk közötti átadása az egyik legfontosabb társadalmi funkció, amelyet már kisgyermekkorban meg kell tanítani.
Erre a célra talán a múzeumok a legmegfelelőbb helyszínek, de kevés múzeumpedagógus képes a megfelelő pszichológiai, szociológiai ismeretek birtokában az óvodásokkal úgy foglalkozni, hogy kialakítsák bennük az élethosszig tartó tanulás igényét. Kolosai Nedda, az ELTE TÓK Neveléstudományi Tanszékének docense és munkatársai ezért innovatív múzeumpedagógiai programokat fejlesztenek, amelyekben a személyes jelenléttel zajló, játszótéri játékra emlékeztető és annak motívumait ötvöző foglalkozások mellett az online kommunikációnak is fontos szerepe van. Ezek a „kulturális játszóterek” társadalmi szükségleteket elégítenek ki, hiszen alkalmat teremtenek a generációk közötti párbeszédre, illetve erősítik a gyerekek, a szülők és a pedagógusok lokális kötődéseit.
Ugyancsak a generációs tudástranszfer a témája Süveges Gábor, a Miskolci Egyetem adjunktusa és munkatársai kutatásának, ám ők már a felsőoktatásban tanulókat célozzák fejlesztéseikkel. Elméletük szerint a játékos tanulás, a gamifikáció igen hasznos az oktatásban. A most egyetemista korú Z generáció figyelmének fenntartásához és motiválásához ugyanis a klasszikus oktatási megközelítéstől eltérő módszerekre van szükség. A különböző játékokba foglalt oktatási anyagok jobban hasonlítanak azokhoz a digitális és offline ingerekhez, amelyekhez ezek a hallgatók hozzá vannak szokva, és így jobban érdeklődnek irántuk. Ilyen játékalapú oktatási lehetőségeket kutatnak, a vizsgált modelljük pedig egy matematikusok által kifejlesztett kártyajáték, amely az Uno szabályaira épül, de a kártyalapokon szereplő számok helyett határérték-feladatok szerepelnek, amelyek eredményei jelentik a lap értékét. Az eddigi eredmények szerint a játék hatására a kísérletekben a résztvevők harmadának határérték-számítási készségei szignifikánsan javultak.

A digitalizáció egyik legnagyobb előnye, hogy segítségével le lehet bontani a társadalmi kommunikációban meglévő akadályokat, és minden ember számára, legyen akár fogyatékkal élő, egyenlő esélyeket lehet biztosítani az informálódáshoz, illetve a közügyekben való részvételhez.
Emellett szemléletformáló programokat is lehet tervezni, amelyek révén a többségi társadalom fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteit csökkenthetjük. Egy ilyen szemléletformáló program alkalmazását vizsgálja Dukic Monika, az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézet tanársegédje.
A fogyatékos emberekkel szemben megnyilvánuló nemritkán negatív attitűd hátráltatja részvételüket az élet megannyi területén, így az egészségügyben, az oktatásban és a munkaerőpiacon is. A kutatók olyan szemléletformáló programot terveznek, amelynek része az ismeretek gyakorlatias (workshop jellegű) átadása, illetve egy kooperatív, akadálymentesítést célzó projekt megvalósítása is. A programot már két multinacionális vállalat alkalmazottjain tesztelték, a további vizsgálatok pedig még folyamatban vannak. A kutatás végén egy sokféle szituációban alkalmazható, moduláris felépítésű szemléletformáló programrendszer jön létre, amelynek jóvoltából hatékonyan lehet befolyásolni a többségi társadalom gyakran negatív attitűdjét.
A városi mikrokörnyezet közösségteremtő ereje
Jóllehet az általános vélekedés szerint a legmodernebb, „okosnak” nevezett eszközök csak a fiatal korosztály számára lehetnek érdekesek, hiszen ők fogékonyak az újdonságokra, illetve ők rendelkeznek azokkal a technikai alapismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új készülékek hatékony használatát gyorsan elsajátíthassák, ezek az eszközök hasznosak lehetnek az időseknek is, főként az egészségük nyomon követésében és az életminőségük fenntartásában. A technikai akadályok mellett azonban az okoseszközök időskori használatát legalább annyira hátráltatja a velük szembeni idegenkedés és a társadalmi elfogadottság hiánya. Ezt a problémát kutatja Székely Klára, az ELTE Savaria Egyetemi Központ adjunktusa a munkatársaival, akik egy számos eszközzel felszerelt, időseknek szánt „okosszobával” kapcsolatos attitűdöket vizsgálnak. Azt kutatják célcsoportok bevonásával és kérdőíves felméréssel, hogy az alanyoknak milyen fogalmaik vannak az okoskészülékekről, ezeket mennyire képesek vagy akarják használni, és mennyire tudják kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket.
Az autizmus kialakulásának okairól mind a mai napig keveset tudunk, az viszont tény, hogy különböző mértékben hátráltathatja az érintettek szociális viselkedését, kapcsolatait, kommunikációját, sikerességét. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalomban jóval több az autizmusspektrum-zavar által érintett ember, mint korábban sejtettük. Vannak közöttük úgynevezett magasan funkcionáló személyek is, akikről gyermekkorban nehéz megállapítani, hogy érintettek, és ezért rendszerint későn kezdődik el a fejlesztésük. A kisgyermekek autizmusszűrését kívánja elősegíteni a Győri Miklós, az ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetének igazgatója által vezetett SHAKES-kutatócsoport, méghozzá az úgynevezett „társas komoly játék” segítségével.

A kutatócsoport által fejlesztett számítógépes rendszer vizsgálja az óvodás korú gyermekek érzelemkifejezését, viselkedését, sőt szemmozgását is, majd az adatfeldolgozás során egy intelligens döntéshozó komponens megbecsüli, hogy az adott gyermek milyen kockázati csoportba tartozik az autizmusspektrum-zavar szempontjából. A vizsgálatok jelenleg is folynak, és ha sikerül olyan rendszert kifejleszteni, amellyel ki lehet szűrni az autizmus szempontjából magas kockázatú gyerekeket, akkor az ő fejlesztésük minél előbb elkezdődhet.
Az ember mentális jóllétére a lakókörnyezete is igen erősen hat.
Éppen ezért rendkívül fontos megtalálni azokat a módszereket, amelyek segítségével erősíteni lehet az ember és lakhelye közötti érzelmi kötődést.
Ezzel a lakosok identitásának részévé válik a lakóhelyük, ez pedig hatékonyabbá teheti például a városfejlesztést, és a városüzemeltetési kihívások megoldását is. Dúll Andrea, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Ember-Környezet Tranzakció Intézet vezetője és kollégái Nyírbátor lakói és a város közötti kapcsolat átfogó felmérésével vizsgálják a lakóhelyhez fűződő pszichikai kötelék működését. Elméletük szerint az emberek jólléte a városi mikrokörnyezet szintjén a legerősebb, és e kötődések feltárása teremti meg az alapját a változásokhoz jobban alkalmazkodó, nagyobb ellenálló képességű települések megteremtésének.•