A krónikus hepatitis C-vírus kezelésének új útjai
A HCV kimutatása a betegek szérumából, molekuláris biológiai módszerekkel történik. Fontos volt annak felismerése, hogy a vér és különböző vérkészítmények vizsgálatával a fertőzött készítmények kiszűrhetők, és így meggátolható a HCV átvitele egyik egyénből a másikba. E teszt bevezetésével (Magyaroszágon 1992-től) nagymértékben csökkent az újonnan fertőzött betegek száma, azonban a HCV nem csupán vér útján, hanem néhány egyéb, teljességgel nem tisztázott
mechanizmussal is terjedhet.
A krónikus hepatitisek kezelésében igen jelentős volt a nem specifikus vírusellenes immunvédekezés növelését elősegítő interferon (IFN), majd különböző kombinációinak alkalmazása. Különösen eredményes volt az IFN szerkezetének kémiai módosítása, mely a gyógyszer szervezeten belüli tartózkodásának idejét lényegesen emelte (pegiláció), illetve az interferon mellé adott gyógyszer, a ribavirin bevezetése. A kombinált kezeléssel a fertőzött betegek körülbelül 40-50 százalékában vírusmentesség volt elérhető.
amely krónikus gyulladást okoz
A betegek egy része azonban nem reagált a kezelésre, elsősorban a HCV1 és 4-es genotípusával fertőzöttek. Ez új stratégia kialakítását, vírusellenes, specifikus, „célterápia” bevezetését tette szükségessé. Az új kezelési mód alapjainak megértéséhez elengedhetetlen volt a vírus szerkezetének és a májsejtekben való szaporodásának megismerése.
A HCV ribonukleinsav (RNS) genetikai anyaggal rendelkező vírus, melynek hat típusa ismert. Hazánkban a nehezebben kezelhető HCV1 genotípus a leggyakoribb. A fertőzés során a HCV a májsejtekbe jut, annak fehérjetermelő rendszerét felhasználva „letermelteti” a sejttel a szükséges fehérjéit, valamint a virális RNS-t. Ezeknek a fehérjéknek egy része enzim tulajdonságú (fehérjehasítók: proteázok és RNS-szaporodást szabályozó polimerázok), és lehetővé teszik a vírusrészecske „összeszerelését” és kijutását a sejtből. A vírusszaporodás megértése után vált lehetővé a kutatók számára, hogy olyan vírusgátló szereket állítsanak elő, melyek a vírus egyes enzimfehérjéi ellen irányulnak (enzimgátlók), azt tekintik „célpontnak”.
Az immunrendszer védekező mechanizmusát serkentő korábbi terápia kiegészítéseként adott, közvetlenül a vírus ellen ható készítmények bevezetése közel megduplázta az elmúlt két évtized gyógyulási esélyeit.
A jelenleg leginkább bizonyított hatású szerek már a világ számos országában és hazánkban is bevonultak a krónikus HCV-fertőzésben szenvedő betegek kezelésének eszköztárába. Ezek közül is a HCV szaporodását közvetlenül gátló két készítmény, a boceprevir és a telaprevir törzskönyvezése sok eddig sikertelenül kezelt betegnek ad új lehetőséget a fertőzés leküzdésére. A HCV-fertőzés legyőzésével várható, hogy a májbetegségük is javul, így az elindult kötőszövetesedés (fibrózis) előrehaladása megáll, a súlyos, cirrhosisba való átmenet és az ennek talaján kialakuló májrák meggátolható.
Az újabb, célzott vírusellenes terápiát nyújtó, direkt vírusgátló szerekkel történő kezelés nem jelenti azt, hogy a „hagyományos” pegilált-IFN+Ribavirin kezelésnek vége. Számos vizsgálat a fenti szereket kombinálja, növelve ezzel a kezelés hatékonyságát, csökkentve az egyes szerek dózisát és mellékhatásait. Remélhetjük, hogy ezek az új gyógyszerek, melyek kifejlesztésének alapja a HCV szerkezetének megismerése és a vírusszaporodás folyamatának megértése, a HCV-fertőzött betegek kezelésében és gyógyulásában újabb szakaszt nyitottak.•
A cikk megjelenését az MSD tette lehetővé. Az itt közölt információk a szerző véleményét tükrözik, amely eltérhet az MSD álláspontjától. A megemlített termékek használatakor az érvényes alkalmazási előírás az irányadó.