Kevés olyan ember van a fejlett és a fejlődő világban, akinek az életét nem szövi át keresztül-kasul ez a fejlesztés. A mögöttünk hagyott hónapokban az internetnek köszönhetően sokunknak nem kellett ahhoz a munkahelyünkre menni, hogy dolgozhassunk. A közoktatásban és a felsőoktatásban a tanulók hozzájuthattak a tudáshoz – még ha az így adagolt ismerethalmaz, illetve a számonkérés nem fogható a hagyományos oktatáséhoz. Az internet jóvoltából jutottak el sokan számukra korábban csak nehezen elérhető, illetve hosszas előkészítést igénylő szórakozási formához. Múzeumok, könyvtárak, folyóiratok tették ugyanis elérhetővé tartalmaikat. Ott lehetünk anélkül, hogy kimozdulnánk a szobánkból. Igen, az interneten kínált múzeumi virtuális séta sem vethető össze a termekben bolyongás élményével, de a semminél sokkal több. Hosszú távon nem járható ez az út, ám átmeneti megoldásnak tökéletes, hiszen élhetőbbé váltak a karanténban töltött hónapok.
Az elmúlt időszakban a szokásosnál is jobban rácsavarodtunk a világhálóra, élveztük előnyeit, próbáltuk tompítani hátrányait. Emlékezetes időszakként marad meg a 2020-as év. Internetre alapozott kényszerfejlesztések sora mentette meg a társadalmakat a még súlyosabb összeomlástól.•