2025. augusztus 4.

Szerző:
Ötvös Zoltán

Kiemelt felelősség

Az aszálytérkép július elején vöröslött. Alig volt olyan pontja az országnak, ahol ne lett volna súlyos a vízhiány. A talaj felső egyméteres rétegében alig volt a növények számára hasznosítható víz. Ahol nem tudtak öntözni, ott kiszáradt a haszonnövény, pusztultak a gyepek. Az utóbbiak legalább annyira fontosak, mint az előbbiek.

Kép: Depositphotos/RalphBlankart

Magyarország gyepterületei, a Pannon régió természetes és féltermé­szetes állapotban megmaradt élő­helyei, a Kárpát-medence legértékesebb természeti kincsei közé tartoznak. Hazánk különleges felelősséget visel a régió egyedülálló gyeptípusainak megőrzésében.

Egy kőszegi rendezvényről szóló beszámolóban olvastam, hogy gyepterületeink a homokpusztáktól a szikeseken át a hegyi kaszálóréte­kig rendkívül gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont, a védett növényfajok háromnegyede és a védett állatfajok fele ezekhez az élőhelyekhez kötődik. Itt fordul elő például a fokozottan védett tátorján, a magyar kökörcsin, a parlagi sas, a túzok vagy a magyar szöcskeegér is. A gyepek biodiverzitása és annak változásai hatással vannak az ökoszisztémák működésére, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességre.

A gyepek védelme, helyreállítása és fenntartható kezelése csak összefogással lehetséges. De ezt hogyan tegyük meg víz nélkül? A gyorsan változó klímát látva pesszimista az ember, de talán még sincs veszve minden. Nem tudom, hogy a huszonnegyedik óra hányadik percében járunk, ám ha nem cselekszünk, a gyepek eltűnnek, és velük együtt minden korábban felsorolt természeti érték.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024  2025
Címkék

Innotéka