2011. november 5.

Szerző:
Szegedi Imre

Mikor lesz megint magyar Nobel-díjas?

A tudományos eredmények iránt kicsit is érdeklődők – annak ellenére, hogy a díját­adó ceremónia mindig december 10-e, az alapító, Alfred Bernhard Nobel halálá­nak évfordulója – évről évre izgalommal várják október első heteit, amikor fokozatosan hozzák nyilvánosságra az adott év Nobel-díjasainak listáját.

És a magyarok évről évre csalódnak. Magyar állampolgárságú tudós utoljára 1943-ban kapott Nobel-díjat – Hevesy Györgyről van szó, aki ekkor svéd állampolgársággal is rendelkezett. Persze ne feledkezzünk meg Kertész Imre 2002-es Nobel-díjáról, ám az elsősorban a magyar irodalom ünnepe volt. Hét esztendővel ezelőtt „csak” részörömünk lehetett, mert ugyan a Karcagon született Herskó Ferenc 1950-ig Magyarországon élt, ám Avram Hershkóként, izraeli állampolgárként kapott kémiai Nobel-díjat. Ugyancsak a kémiai Nobel-díj hozott részsikert 1994-ben, amikor a kémiai szintézisért kapta ezt az elismerést a Budapesten született és tanult, amerikai állampolgárságú Oláh György.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tudományban meghatározó szerepet játszunk, de ne felejtsük el: a megtisztelő cím odaítélésekor csupán három Nobel-díjasunk volt magyar állampolgár: Kertész Imre, Szent-Györgyi Albert és Hevesy György.

Idén sem termett számunkra babér. Jóllehet az egyik fizikai Nobel-díjas munkájában jelentős szerepet játszott Budavári Tamás – a magyar fizikus számításai is megerősítették azt a megfigyelést, hogy az Univerzum gyorsulva tágul –, de a díjat nem ő kapta. Ezen a területen esélyesként emlegetik az ultrarövid lézerimpulzusok és az anyag kölcsönhatásának világszerte elismert szaktekintélyét, Krausz Ferencet – aki magyar állampolgárként jelenleg Németországban dolgozik. Az orvosi Nobel-díjhoz a magyarok közül az agykutatók járnak a legközelebb, közülük is az Agy-díjas Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter. Hármuk közül csak Freund Tamás dolgozik itthon. Az egyik legtöbbre hivatott magyar kémikus, a belsőleg rendezetlen fehérjéket kutató Tompa Péter, szintén külföldön kutat.

Ebből persze nem következik az, hogy világraszóló eredményt csak külföldön lehet elérni és itthon csupán a második vonal dolgozik. Ám ha nem változik az oktatás és a tudományfinanszírozás rendszere, a még kitartó legjobbak is követik a már külföldön dolgozókat. És lassan elfogy az a korosztály, amelynek tagjai valóban színvonalas, egymásra épülő alap-, közép- és felsőfokú oktatásban részesültek.

A nagyrészt a tömegképzésre koncentráló, az elitképzést alig ösztönző oktatási rendszertől ugyanis nem sok világhírű díjazott várható.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka