Kozmikus méterrudak – klasszikus pulzáló változócsillagok modellezése

A klasszikus pulzáló változócsillagok vizsgálata a magyar csillagászat egyik sikertörténete, de most az egész tudományterület megújításra szorul – mondja Szabó Róbert, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója, akinek A csillagászati adatrobbanás kihívásai: kérdések és válaszok többdimenziós asztrofizikai modellezéssel című pályázata elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programjának támogatását.


Az MTA–HUN-REN CSFK Lendület Csillagpulzáció Kutatócsoport. (Kép: Thaler Tamás)
Milyen témában nyert el Lendü­let-támogatást nemrégiben az In­té­zet az Ön vezetésével?

– A klasszikus pulzáló változócsillagok hidrodinamikai folyamatait fog­juk modellezni numerikus módsze­rekkel. A klasszikus pulzáló változó­csil­lagokban különféle instabilitások lépnek fel, a többi között periodiku­san kitágulnak és összehúzódnak. A rezgéseiket az asztrofizika számos területén tudjuk használni. Egyrészt információt szerezhetünk belőlük a csillagok fejlődéséről, másrészt távolsá­got tudunk mérni a megfigyelésük révén. Mondhatni, „kozmikus méterrúdként” működnek: megmérhetjük a segítsé­gükkel, hogy a távoli galaxisok milyen messze helyezkednek el a mi galaxisunktól. Ezért nagyon fontos megér­tenünk, hogy milyen folyamatok mennek végbe bennük, hogy pontosan tudjuk modellezni a viselkedésüket.

Az Intézet régóta foglalkozik a pulzáló változócsillagok vizsgálatával?

– Igen, azt mondhatjuk, hogy az Intézet évtizedeken keresztül az e kutatási területen elért eredményeiről volt híres, bár korábban inkább megfigyeléssel foglalkoztunk, most pedig elméleti megközelítésű vizsgálatokba kez­dünk. De a csillagok modellezésében is több évtizedes tapasztalatot halmoztunk már fel az Intézetben. Jóllehet ezek a kutatások nagyon sikeresnek bizonyultak, az utóbbi években azonban a vizsgálatok világszerte megrekedtek. Újításra van szükség.

Előzetes eredmények: kvázistabil RR Lyrae csillagmodell különböző szélességű (bal) és felbontású (jobb) modellek esetén két dimenzióban. A színek a sebességmező örvényességét jelölik, azaz minden folt egy-egy örvényt jelöl. (Forrás: Kovács G. és mtsai. 2025.)
Hogyan tervezik megújítani ezeket a kutatásokat?

– Az eddig használt algoritmusokat évtizedekkel ezelőtt alkották meg, és a meglévő kódokat nem is lehet továbbfejleszteni. Emellett ezek a módszerek számos olyan egyszerűsítést tesznek szükségessé, ami csökkenti az eredmények értelmezhetőségét. Mi magunk is sok olyan jelenséget fedeztünk már fel, amelyet az egydimen­ziós közelítés nem képes megmagyarázni. Ezért mi teljesen új alapokra fogjuk helyezni a változó­csillagok modellezésének számítógépes eszközeit, ezzel kiterjesztjük az eddigi tudásunkat, és új lehetőségek nyílnak meg a tudományterület kutatói előtt. GPU-kon (Graphics Processing Unit, vagyis grafikus processzor – a szerk.) futó algoritmusokat fogunk alkotni, amelyek már képesek lesznek pél­dául az e csillagok légkörének rend­kívül ér­dekes dinamikus változásait is mo­dellezni. A megalkotott programcsomagot ezután a felsőoktatás­ban, az egyetemi kurzusokon is alkalmazni fogjuk.

Milyen eredményes a Csillagászati Intézet a Lendület-pályázatokon?

– A Lendület-program egy nagy presztízsű pályázat, és az Intézetünk mindig is különösen sikeresen indult ezért a támogatásért. Ez már a nyolcadik sikeres pályázatunk, és egészen kivételes, hogy jelenleg két kutatónk is (Maria Lugano és én) már a máso­dik nyertes Lendület-pályázata keretében kutathat.•

Címlapkép: Kovács G. és mtsai.


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024  2025
Címkék

Innotéka