Hangadásokra hangolva

A vokális hangok felismerésének képessége és a fajtársak hangjának azonosítására irányuló specializáltabb készség is evolúciósan ősi agyi mechanizmusokra épül, derül ki az ELTE Etológia Tan­székének legújabb kutatásából.


A társas fajok túlélése és szaporodása szempontjából kulcsfontosságú, hogy meg tud­ják különböztetni mások hangadását, vokali­zációját a környezet egyéb hangjaitól (például gé­pi hangoktól, vízcsepegéstől), és felismerjék, ha egy vokalizáció a saját fajukhoz tartozik.

Kép: Depositphotos/cynoclub

Emberek, családi kutyák és családi malacok vettek részt ab­­ban az ELTE-s kísérletben, amely során emberi, kutya- és malachangokat (például emberi sóhajokat vagy köhögéseket, kutyaugatást, malacröfögést), vala­mint környezeti zajokat játszottak le nekik. Az ered­mé­nyek két, jól elkülöníthető mintázatot mutat­tak. Embereknél és malacoknál bármilyen vokali­zá­ció szinte azonnal, az inger bemutatását követő 200 ezred másodpercen belül eltérő agyi aktivi­tást vál­tott ki, ami arra utal, hogy ezek a hangok kü­lö­­nö­sen figyelemfelkeltőek. A fajtársak hangjának felismerése pedig mindhárom fajban később, csak 300 ezred másodperc után jelent meg, ami a hallott vokalizáció összetettebb kategorizálását tükrözi.

Az eredmények nemcsak a hangfelismerés mély evolúciós gyökereire világítanak rá, hanem kieme­lik a társállatok kutatásának jelentőségét is az em­beri agy működésének jobb megértésében.•

Címlapkép: Depositphotos/cynoclub


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024  2025
Címkék

Innotéka