2012. augusztus 2.

Szerző:
Ötvös Zoltán

Kiszámítható jövőt!

Nehezen leírható büszkeséget éreztem május közepén Oslóban, az Abel-díj idei átadásán. Az oslói egyetem dísztermében, a világ vezető matematikusainak jelenlétében, Harald norvég király adta át Szemerédi Endre professzornak az elismerést, amelyet – noha csak tíz éve ítélték oda először – a szakma a matematika Nobel-díjaként emlegeti. A díjakat ugyanis a díjazottak minősítik. Ha a legjobbak kapják, akkor az adott díj a legnívósabb. Az Abel-díjasok listája lenyűgöző. Nem kétséges, hogy a csúcsot jelenti.

Néhány napja egy másik matematikust ismertek el. Az információelmélet legmagasabb rangú elismerését – a Claude E. Shannon-díjat – ítélte oda Marton Katalinnak, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadójának az információelmélet nemzetközi tudományos társasága, az IEEE Information Theory Society. Női kutató eddig még nem kapta meg ezt az elismerést. (Magyar tudós azonban korábban egyszer már elnyerte, 1996-ban Csiszár Imre akadémikus vehette át a díjat.) Az idei év harmadik matematikai elismerése: Lovász László matematikust felvette tagjai sorába az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája (National Academy of Sciences).
A magyar matematika tehát továbbra is a szakma nemzetközi élvonalában van. Jönnek a tehetségek, akik nem kallódnak el, megtalálják az utat a mások által nem megoldható problémák megoldásához. Tényleg minden rendben van?
Már látszanak az árnyak. A matematikai diákolimpiákon csapatként mind ritkábban kerülünk dobogóra, de még ott vagyunk az élmezőnyben. Oslóban beszélgetve éppen Lovász László hívta fel a figyelmet arra, hogy a tehetségek az ország jól körülhatárolt pontjairól jönnek az egyetemekre. Azokról a helyekről, ahol működik a tehetséggondozás, ahol a matematika megszállott művelői a törzsanyag átadásán túl is figyelnek a jobbakra. Irányítanak, fejlesztenek, beajánlanak. De az ország jelentős részéről elvétve érkezik tehetség. Pedig oda is születnek okos gyerekek, csak nincs, aki a matematika felé terelné őket. Ők elkallódnak. Ami elég nagy baj. Kevesebb a gyerek és a kevesebből is kevesebb matematikus lesz. És kevesebb a fizikus is, a vegyész is.
Itt az ideje a kiszámítható, vállalható, átgondolt iskolarendszernek – és ennek szerves részeként a tehetséggondozásnak. Az lehet kifogás, hogy drága az ilyen rendszer. Ha nem ilyen a rendszer, akkor a jövőnkön spórolunk. Ha a tudást megfizetik az iskolákban és emellé a társadalmi megbecsülés is párosulna, akkor a fehér foltok eltűnnének. Jönnének az újabb Szemerédi Endrék, Lovász Lászlók, Marton Katalinok. Az új kormányzat megkezdte az átalakítást, néhány éven belül az is kiderül, hogy ez a változás a kívánt irányt szolgálja-e.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka