Nagy igazság van abban, hogy más mércével méri a nagyközönség az atomenergia alkalmazását, mint az egyéb áramnyerő forrásokat. Hol olvastunk arról korrekt jelentést, hogy hány ember halálát okozza közvetve az a töméntelen mennyiségű üvegházhatású és egyéb gáz, amely a szenes erőművekből az égbe száll? És a keletkező salakhegyek is ott éktelenkednek az erőművek környékén. Vízenergiát jó ideig – politikai okok miatt (lásd Nagymaros) – nem használhatunk nagyobb mennyiségben, a szél meg vagy fúj, vagy nem. Biomassza? Eltüzeljük erdeinket – mondják erre a természetvédők. Szénhidrogént égetni áramtermelési céllal nem más, mint egy drasztikusan fogyó energiahordozó elpocsékolása. És az is szén-dioxidot termel. Akkor mégis miből nyerjünk áramot?
Atomellenesek mondják, hogy a magyar rendszerben bőven benne van húszszázalékos hatékonyságnövelés, ami feleslegessé teszi Paksot. Tényleg benne van, de sehogy sem akarjuk, tudjuk elérni a hatékonyságnövelést. Ha Paks nem kell, akkor mi adjon áramot? Fokozva kiszolgáltatottságunkat, az áramot is vegyük? Tetszik, nem tetszik, nem élhetünk a paksi blokkok nélkül. Most. Épüljön ki egy zöld alapú energiaellátó rendszer, és akkor nyugdíjazhatjuk a blokkokat!
A fukusimai baleset után az egész világon célzott biztonsági felülvizsgálatnak vetették alá a reaktorokat. Európa jól vizsgázott, Paks kimondottan jól szerepelt. Egy olyan kontinensen, ahol a németek vezetésével mind nagyobb az ellenszenv az atomenergia felhasználásával szemben. Ha lenne jobb megoldás, ha nem kellene ennyi energia a lakások fűtésére és hűtésére, az éjjel-nappal működő számítógépek működésére, akkor lehet, hogy nem kellene az atomenergia sem.
De addig ne mondjunk nemet arra, ami a legkisebb terhelést jelenti a környezetre!•
