Aszályos időben nem is olyan nagyok a nagy tavak

Milliók pihennek nagy tavaink mellett, ezért a vizük mennyisége, illetve minősége alap­vető jelentőségű. A minőséggel a mérések szerint nincs gond, a mennyiség azonban kétséges. Az év első három hónapjában a szokásos száz milliméter helyett negyven-nyolcvan milli­méterrel kevesebb csapadék esett. A csapadékhiány a földeken aszályt okozott, de akár a nagy tavak vízállására is hatással lehet.


Forrás: esa.int

Finnországot szokás az ezer tó országaként emlegetni, pedig hazánkban is számos víz­felület található. Egészen pontosan 9123 tavat és vizes élőhelyet tartanak számon, ezek összterülete eléri a 2100 négyzetkilométert. Az apró vízfelületeken kívül 822 tónak a területe meghaladja a fél négyzetkilométert. Nagy tónak a tíz négyzetkilométernél nagyobb számít. Ebből négy van. Közülük három: a Balaton, a Velencei-tó és a Fertő tó természetes, a negyedik, a Tisza-tó pedig mesterséges.

A Balaton

Közép-Európa legnagyobb sekély tava a 600 négyzet­kilométe­res felületű Balaton, amelynek víz­szintje az elmúlt évtizedek­ben tág határok – változó szabályozási értékek szerint –, de az időjárás szélsőségeit lekövetve mozgott. Idén április elején 101 centiméter volt a vízállás, ami messze meg­haladja a 2012-es 38 centimétert, ám jóval kevesebb a 2013-as 125 centiméternél. 2019 óta a szezon eleji 120 centiméteres átlagvízállás biztosítása a cél, ami jó a nyaralóknak, ám kevésbé kedvez a nádasoknak. Ez a szint a korábbi állapothoz képest 10 centi­méteres vízszint­emelést jelent – a változás 60 millió köb­méter többlet­víz­­készlet tározását teszi lehetővé. A tó teljes térfogata közel két köb­kilométer, amihez viszonyítva a 60 millió köb­méter mindössze három százalékot jelent.

Tavaly ősszel Őszintén a Balatonról címmel tudományos előadó­ülést tartottak Tihanyban a tó tápanyag­terheléséről. Az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (BLKI) mellett a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Balatoni Hal­gazdálkodási Nonprofit Zrt., valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaság­tudományi Egyetem kutatói és szakértői egyet­értettek abban, hogy hazánk egyik leg­fontosabb természeti kincsét jó ökológiai állapotban kell megőrizni. A Balaton legfőbb értékét a környezeti ártalmaktól óvott, természetes állapotát tartó tó üdülési célú használata jelenti. A jövőben tehát még nagyobb szerepe lesz a víz jó minőségének.

A klímaváltozás és az egyre intenzívebb emberi használat az utóbbi időben átalakította a tó vízminőségét és élővilágát.

 Megfelelő intézkedések híján hasonló kedvezőtlen jelenségek a jövőben – akár gyakran is – megismétlőd­hetnek. Mivel 2019-ben a külső tápanyag terhelése nem tért el jelentősen a 2018-as és 2020-as értékektől, ezért a kutatók véleménye szerint az algavirágzást nagy valószínűséggel nem kívülről érkező terhelés okozta 2019-ben. A szakemberek szerint az algák elszaporodását okozó nagy volumenű belső tápanyagoknak főleg az üledékből kellett felszabadulniuk.

A kiváló vízminőség feltétele, hogy kevés hozzá­férhető tápanyag legyen, mert így az algák nem tudnak túl­szaporodni. Minden olyan intézkedés fontos, amely tovább mérsékli a tó külső tápanyag­terhelését. Különösen fontos, hogy a kívülről évente érkező, a szakemberek eltérő becslése szerint 80–180 tonna közé tehető foszfor­mennyiség csökkenjen, mert ez a tápanyag folyamatosan felhalmozódik a tóban, tovább növeli a belső terhelést és a havária helyzetek kialakulásának a kockázatát. A szakemberek számos intézkedést javasoltak a Balaton jó vízminőségének biztosításával kapcsolatban: a tóba jutó táp­anyagok mennyiségé­nek további csökkentése mellett elengedhetetl­en a rendszeres monitorozás és kutatás a tavon és vízgyűjtőjén. 1976 óta naponta mérik, hogy mennyi táp­anyagot szállít a tóba a legnagyobb befolyó, a Zala. Viszont az egyéb vízfolyások terhelésének csak durva becslését teszi lehetővé a jelenlegi vízminőségi monitoring.

A legújabb, március közepén ismertetett nádfelmérés szerint öt év alatt hétszeresére nőtt a kiirtott balatoni nádas területe, és újabb nádasokat rongáltak meg stégbejárók, feltöltések, nyiladékok létesí­- t­ésével. Az összesen 3400 helyszínen beazonosított nádkárosítások háromnegyedét a szárazföldről induló stégbejárók teszik ki.

A legújabb, március közepén ismertetett nádfelmérés szerint öt év alatt hétszeresére nőtt a kiirtott balatoni nádas területe, és újabb nádasokat rongáltak meg stégbejárók, fel­töltések, nyiladékok létesítésével. Az MTI-t tájékoztató Pomogyi Piroska hidrobiológus szerint a légi felvételek összehasonlítása alapján látható, hogy a 2015-ös felvételekhez képest 2020-ra jelentősen nőtt a „nádirtási aktivitás”. Míg 2015-ben négy­hektárnyi terület­ről pusztították ki a nádast 72 helyszí­nen, öt évvel később már újabb 28,2 hektárnyi területről tűnt el a növény újabb 826 helyszínt érintve a nádasövben. A Balaton medrében lévő nádasokban létesült stégek, bejárók, nyiladékok, feltöltések a 2015-ös felvételek szerint 41,8 hektárnyi területet érintettek 1993 helyszínen. 2020-ra további közel 20 hektárnyi nádasöv vált „áldozattá”, újabb 1408 helyszínen. A két felmérés során az össze­sen 3400 helyszínen beazonosított nád­károsítá­sok három­negyedét a szárazföldről induló stégbejárók teszik ki.

A Fertő tó

Nagy tavainkkal kapcsolatban folyamatos a vita arról, hogy a természeti környezet milyen fejlesztéseket bír el, hány ember tud a víz­partokon úgy pihenni, hogy az általuk okozott terhelés még nem veszélyezteti az élővilágot. A Balatonnál, de a Fertő tónál is éles a szemben­állás a fejlesztők és a helyiek, illetve a természet­védők között. 2016-ban a kormány 7,9 milliárd forintot irányzott elő a Fertő tó turisztikai fejlesztésére, majd 2019 tavaszán ezt az összeget 23,2 milliárd forintra emelték. Fertő­rákoson a tervek szerint öko­centrum, sportközpont, kikötő, száz­ágyas szálloda, vendég­házak, kemping, étterem, új strand és kikötő épül. A terveket előbb vissza­vonták, majd tavaly karácsonykor ismét kiírták a közbe­szerzési eljárást.

A Fertő tavi beruházás ellen az MTA Biológiai Tudomá­nyok Osztályának akadémikusai azzal érveltek, hogy a be­ruházás súlyosan károsítaná a tó növény- és állat­világát, ráadásul a környezeti kár nem csak a beépítendő területre korlátozódna, hiszen a meg­növekedett autó-, illetve vízijármű-forgalom egy széles zónát és a teljes nyílt vízfelületet érintené. Az Európai Bizottság 2021 júniusában eljárást indított a Fertő tó ügyében, az UNESCO pedig a beruházás azonnali fel­függesztését kérte a magyar kormánytól. Miközben ennek a területnek például a nádasokról kellene szólnia. (A szikes Fertő felületének 55 százalékát borítja nádas.)

 A nádasok kezelése kapcsán ugyanakkor két ellentétes álláspont feszül egymásnak. A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Program Irányító Testülete által 2021 decemberére szervezett Nagy tavak konferencián is elhangzott, hogy lehetőleg háborítatlanul kell hagyni a nádasokat, mások szerint szükség van a nádasok gondozására, kezelésére, ezzel csökkenteni lehet az iszapképződést.

Folyamatos a vita arról, hogy a természeti környezet milyen fejlesztéseket bír el, hány ember tud a vízpartokon úgy pihenni, hogy az általuk okozott terhelés még nem veszélyezteti az élővilágot.

Építkezés még nincs, szemét viszont annál több a tó körül. Az illegális hulladék­lerakók felszámolása, illetve a használaton kívüli romos épület­maradványok elbontása a Fertő-táj természetes élő­helyeinek komplex helyre­állítása és fejlesztése című projekt keretében, az Európai Unió finanszírozásá­nak köszönhetően történt meg. Az idén februárban közölt adatok alapján a Fertő tó mentén 12 tonna kommunális hulladékot, 44,8 tonna lom­hulladékot, 817 tonna törmeléket, valamint 7,5 tonna veszélyes hulladéknak minősülő palát gyűjtöttek be.

Pancsolós turizmus
Kiemelkedő eredményekkel zárta a 2021-es évet a vendéglátás. Az online kassza­adatok alapján csaknem 26 százalékkal volt több a bevétel – 1030,7 milliárd forint –, mint egy esztendővel korábban – akkor 819 milliárd volt –, és alig három százalékkal maradt el a 2019-es számoktól; akkor 1058 milliárd forint érkezett innen. A turisztikai térségek közül Budapest környéke hozta a legkiugróbb eredményeket a múlt év elején, ami a nyár után is magas szinten maradt. A Balatonnál leginkább a nyári hónapokat jellemezte kiemelkedő teljesítmény.

Hogy minél több legyen a vendég (és a bevétel), folytatódik a Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy Strand­fejlesztési Programja. Újabb 3,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás­ból fejleszthetők tovább a Balaton, a Tisza-tó, a Velencei-tó, valamint a Duna és a Tisza mentén fekvő szabadvízi strandok. Az ügynökség 2017-ben indította el a Kisfaludy Strand­fejlesztési Programot, amelynek célja, hogy 2030-ig az összes hazai szabadvízi strand megújuljon. A támogatás­­sorozat első négy ütemében 12 milliárd forintos támogatás­sal kelt új életre 114 strand. A strand­fejlesztés következő ütemében a Balatonnál, a Tisza-tónál, a Velencei-tónál, valamint a Duna és a Tisza mentén mintegy száz projekt nyerhet újabb forrásokat. A fejlesztéseknél kiemelt cél, hogy azok elsősorban a részleges akadály­mentesítést, továbbá család- és látogató­barát szolgáltatási infrastruktúra kialakítását helyezzék a középpontba.

2020-ban az európai fürdőhelyek közel 83 százaléka megfelelt az Európai Unió legszigorúbb, a „kiváló” vízminőségi osztályra vonatkozó előírásainak, közölte az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA). A Tisza-tó hat strandja közül az EEA ötöt vizsgált: a tiszafüredit, az abádszalókit, a tiszanánait, a sarudit és a poroszlóit. A kisköreit azért nem, mert 2020-ban zárva volt. Mind az öt szabadvizű strand, amelyből vízmintát vettek, kiváló minősítést kapott 2020-ban. A jelentés az elmúlt évekre visszamenőleg is mutatja az adatokat, és kiderült, hogy az elmúlt közel tíz évben valamennyi strand vízminőségét kiválóra értékelték.

A Velencei-tó

A Velencei-tó még a Balatonnál is sekélyebb, ezért az extrém időjárásra rendkívül érzékenyen reagál. A tó vize természetes módon a tó víz­gyűjtő­jére lehullott és onnan lefolyó csapadékvízből pótlódik, ezt azonban több tényező is befolyásolja. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakmai anyaga szerint az aszályos évek kisebb mennyiségű csapadéka gyakran el sem jut a tóig, de – az említett okok miatt, és évszaktól, talajtól függően – még nagy mennyiségű csapadék esetén is előfordul, hogy a víznek mindössze egy része ér el a tavat tápláló vízfolyásokba. Természetesen a tó felszínére is hullik csapadék, annak száz százaléka a tó vízkészletét növeli.

A Velencei-tó esetében a szabályozási szint 130–170 centiméter. Ha ennél magasabb a vízállás, akkor le kell ereszteni a vízből, ha alacsonyabb, akkor pedig tölteni kell a tavat az erre a célra szolgáló víztározókból (Zámolyi és Pátkai). December eleje óta engedték a vizet a Velencei-tóba a Pátkai-tározóból, amit az indokolt, hogy tavaly nyáron kritikusan leapadt a tó vize. A sekély vízben 2021 nyarán halpusztulás jelentkezett. A Velencei-tó jelenlegi vízpótló rendszere (Pátkai-, Zámolyi-tározó) tározza a tó vízgyűjtő területén keletkező többletcsapadékokat. Ideális esetben a két tározó évi tizenkétmillió köbméter vizet tudna a tó rendelkezésére bocsátani. A Zámolyi- és Pátkai-tározó vízminősége az enyhébb tavaly őszi időjárásban – a többi között alga- és szervesanyag-tartalma miatt – ezt egy ideig nem tette lehetővé. Előbb a Zámolyi-tározó vizét engedték át a Pátkai-tározóba, majd amint a víz hidegebb lett, és javultak a vízminőségi paraméterek, kezdték beleereszteni a tóba is.

A helyenként kiszáradt Velencei-tó vizét pótolták, a Zámolyi-tározót teljesen leürítették, a Pátkai-tározó pedig minimális szinten van, így a decemberi 83-ról 99 centiméterre emelkedett a tó vízszintje. (Fotó: MTI/Faludi Imre)

„A tó feltöltése a tározókból befejeződött, sajnálatos módon ez csak 12 centiméterrel tudta megemelni a tó vízszintjét, ami közel 40 centiméterrel alacsonyabb az áprilisi alsó szabályozási sávnál. Jelenleg nincs szabad felszíni vízkészlet, a Zámolyi-tározót teljesen leürítettük, a Pátkai-tározó pedig minimális szinten van. A Velencei-tó tavalyi vízmérlege is negatív volt, azaz a csapadék és a hozzáfolyás kisebb volt, mint a párolgás a tóból” – foglalta össze az aktuális helyzetet Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója.

A Velencei-tavi partfal komplex fenntartható rehabilitációja című beruházás – erről az Innotéka 2020. májusi számában részletesen beszámoltunk – hivatalos befejezése 2023 ősze, de a műszaki létesítmények döntő többsége már idén őszre elkészül. A fejlesztés részeként a Velencei-tó természet­védelmi területén áramlás­javító kotrásokat, a korábban a friss víz áramlásáról lefűződött területek ismételt bevonását elvégezték.

 Ezek mellett megtörtént a tóba torkolló vízfolyások meder­­rehabilitációja, továbbá a víz­folyásokra épített hordalék­fogó tározóterek is megújultak.

A Tisza-tó

Hazánk második legnagyobb tava a Tisza-tó, amelyet 1988-ig Kiskörei-víztározóként ismertünk. Területe 127 négyzetkilométer, melyen mozaikosan váltakoznak a nyílt víz­felületek, szigetek, holtágak, sekély csatornák. 1967 és 1973 között építették fel a Kis­körei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld hatékonyabb vízellátása érdekében. Feltöltése 1978-ban fejeződött be. A mesterséges tó vize egykori holtágakat, vízfolyásokat, legelőket, erdőket, szántóföldeket borított el.

A Tisza-tavat 22 évvel ezelőtt súlyos csapás érte: 2000. január 30-án Romániában átszakadt az ausztrál–román tulajdonú bányászati cég cianidos zagy­tározójá­nak töltése, és az ott fel­halmozott, mintegy százezer köb­méter, cianiddal és nehéz­fémekkel erősen szennye­zett toxikus víz került a Lápos patakba, onnan pedig a Szamosba, a Tisza mellék­folyójába, majd a Tiszába. A Tisza-tóba a szennyező csóva érkezése előtt többlet­ként betározott 55 millió köb­méternyi, jó minőségű vízzel jelentősen csökkent­hették a sejt­méreg koncentrációját. A pusztítást azonban így sem sikerült teljesen elkerülni, a Tisza középső szakaszán az elkövetkező napokban mintegy 60 tonna hal­tetemet gyűjtöttek össze. A Tisza-tavi öblítő­csatornák és ártéri fokok lezárása viszont lehetővé tette, hogy a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a hullámtér, a biológiailag rendkívül sokszínű holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága nem károsodott. Megnyugodni nem lehet, mert a mai napig is működnek olyan technológiájú üzemek a folyó határainkon kívüli vízgyűjtő­jén, amelyek veszélyt hordoznak, másrészt sajnos állandósulni látszik a Tiszán a kommunális­hulladék-szennyezés.

A MTA Nagy tavak konferenciáján Teszárné Nagy Marianna, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) Regionális Laboratóriumának vezetője arról beszélt, hogy az Eger és a Laskó patak legalább 2010 óta szennyezik a tavat – fekáliával. A két vízfolyás Eger és Füzesabony – mint a legnagyobb terhelők – tisztított szennyvizével érkezik. Azt nem tudni, hogy a teljes szakasz mely részén kerülhet bele a szennyezés. A két szennyezett patak vízgyűjtő területe több járást, várost, községet érint Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, de a KÖTIVIZIG csak a Tisza-tavi torkolati szakaszt monitorozza, a fentebbi szakaszokat nem.

A 22 évvel ezelőtti, Románia felől érkezett cianid- és nehézfémszennyezésnél a Tisza-tavi öblítőcsatornák és ártéri fokok lezárása lehetővé tette, hogy a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a hullámtér, a biológiailag rendkívül sokszínű holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága nem károsodott. (Forrás: hnp.hu)

A Tisza-tó medrének alján kiegyenlítődési folyamat figyelhető meg, a mélyebb részek feltöltődnek, a magasabbak elkopnak. Ezért vált szükségessé egy új úszókotró beszerzése. A kotró a tavat járja, és a kikotort iszapot a szárazföldre teríti majd. Van olyan szigete a tónak, amely a korábban kikotort iszapból épült. A kotrást a tározó építésekor betervezték, hiszen tudható volt, hogy a folyó szétteríti a hordalékát.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka