A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (szabadalmi törvény; Szt.) úgy rendelkezik, hogy amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be (Szt. 7. § [2] bek.). Magyarán, egy találmányra vonatkozó szabadalmi (vagy használatiminta-oltalmi) bejelentést érdemes minél előbb megtenni, ha a megoldás már olyan állapotban van, hogy az oltalomszerzéshez elengedhetetlen műszaki leírást a törvényben előírt részleteséggel be tudjuk mutatni. Ehhez egyébként nem feltétlenül szükséges egy már működő proto­típus megléte vagy már tesztelési fázisban lévő technológiai folyamat, azonban az említett műszaki leírást ez esetben is úgy kell elkészíteni, hogy a találmány megvalósítható­sága és működőképessége az engedélyező hatóság számára hihető legyen, továbbá a jelenleg tudományosan elfogadott természeti törvények ismeretében és az adott szakterületen jártas személytől elvárható szaktudás alapján egy másik szakember számára elegendő kitanítást adjon a találmány megvalósításához.

Felmerül a kérdés: mi történik akkor, ha egyszerre többen is feltalálják ugyanazt a dolgot. Jól ismert példa erre a történelemből a telefon feltalálása, melyre 1876. február 14-én mindössze két óra különbséggel tett szabadalmi bejelentést előbb Alexander Bell, majd vetélytársa, Elysha Gray.

A szabadalmi jog ilyen esetben úgy rendelkezik, hogy ha többen egymástól függetlenül alkották meg a találmányt, a szabadalom azt a feltalálót (vagy jogutódját) illeti meg, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be, feltéve, hogy a korábbi elsőbbségű bejelentést közzéteszik vagy annak tárgyára szabadalmat adnak (Szt. 8. § [4] bek.). Vagyis önmagában a gyorsaság nem elegendő, az elsőbbségi jog meg­szerzéséhez a bejelentést legalább a közzétételéig érvényben is kell tartani.

Egy találmány elsőbbségét megalapozó nap általában a találmány oltalmára irányuló legelső bejelentés napja, ez az ún. bejelentési elsőbbség. Az első bejelentés általában tetszőle­ges szabadalmi hivatalnál megtehető, bár egyes országok (például az USA) – nemzetbiztonsági okok miatt – az első bejelentés külföldi szabadalmi hivatalnál (vagyis a bejelentő országától eltérő ország szabadalmi hivatalánál) történő benyújtását hatósági engedélyhez kötik.

Főként a nemzetközi oltalomszerzésben van jelentősége az 1883-ban, az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben rögzített ún. uniós elsőbbségnek, amely alapján egy adott országban tett első szabályszerű bejelentés elsőbbségi jogát a Párizsi Uniós Egyezmény bármely más szerződő államában, illetve a Kereskedelmi Világszervezet bizonyos tagállamaiban, külföldön is elismerik. A Párizsi Uniós Egyezménynek jelenleg 177 szerződő állama van (köztük 1909 óta Magyarország is). Az uniós elsőbbség igénylésére a bejelentési elsőbbség napjától számított tizenkét hónap áll rendelkezésre. Fontos tudni, hogy a külföldi bejelentésben igényelt uniós elsőbbség akkor is megilleti a bejelentőt, ha az elsőbbséget megalapozó bejelentése időközben esetleg már megszűnt.

Az elsőbbség egy harmadik változata az ún. belső elsőbbség, amely a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, ugyanazon szabadalmi hivatalnál folyamatban lévő, közzé még nem tett szabadalmi (vagy használatiminta-oltalmi) bejelentésének tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (Szt. 61. § [1] bek. c) pontja). A belső elsőbbség intézménye nemzetközileg nem általános; a magyar szabadalmi és használati minta törvény azonban lehetőséget biztosít ilyen elsőbbség érvényesítésére is. Ám a belső elsőbbség igénylésénél figyelni kell arra, hogy annak igénylésekor az elsőbbséget megalapozó korábbi bejelentésnek – az uniós elsőbbséget megalapozó bejelentéssel ellentétben – még érvényben kell lennie. Gyakorlati szempontból ez főként a használatiminta-bejelentéseknél okozhat gondot, mert ott a viszonylag gyors engedélyezési eljárásnak köszönhetően akár fél éven belül eldőlhet a bejelentés sorsa, és elutasítás vagy a bejelentés visszavonása (vagy a hivatal által visszavontnak tekintése) esetén a belső elsőbbség igénylésének lehetősége elvész.

Az igényelt – egy vagy akár több – elsőbbség a szabadalmi bejelentésnek csak azokra a részeire terjed ki, amelyeket az adott elsőbbséget meg­alapozó, korábbi bejelentés kellő műszaki részletességgel és egyértelműen feltárt. Általában igaz, hogy az azonos tárgy­körben tett újabb be­jelentés­ben a korábbi bejelentés anyaga kiegészíthető érdemben új műszaki információval (ez az ún. bővítő értelmű módosítás), de ha a szabadal­mat az ilyen, új műszaki információt is tartalmazó oltalmi körrel igénylik, akkor az újabb be­jelen­tést már nem feltétlenül illeti meg az uniós elsőbbség vagy belső elsőbbség. Az elsőbb­ségi igény elutasítása esetén a későbbi bejelentés ugyan érvényben marad, de az engedélyezési eljárás során, az újdon­ság és a feltalálói tevékeny­ség vizsgálatánál a technika állását ilyenkor nem az (el­utasított) elsőbb­ség napjáig, hanem az újabb be­jelentés bejelentési napjáig bezárólag vizsgálják. A két be­jelentés között eltelt időszak az oltalom­szer­zésre nézve potenciális veszélye­ket hordozhat. Ha ugyanis tőlünk függetlenül mások is meg­alkották a találmányt (vagy annak a mi be­jelentésünk szem­pontjából lényeges részeit), és az valamilyen formában nyilvános­ságra is jutott, akkor az ilyen nyilvános­ságra jutás a feltalálói tevékeny­ség hiányát, vagy rosszabb esetben akár teljes újdonság­rontást is eredményezhet.

Mindezekből már látható, hogy az elsőbbségnek nemcsak az oltalomhoz való jog, hanem az oltalom engedélyezhetősége szempontjából is jelentősége van.

Az elsőbbség kapcsán érdemes még egy jogintézményről említést tenni, ez pedig az ún. előhasználati jog. Szabadalmi törvényünk rendelkezése szerint előhasználati jog illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenység körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett (Szt. 21. § [1] bek.). Az előhasználóval szemben a szabadalmi oltalom az előállításnak, a használatnak, illetve az elő­készület­nek az elsőbb­ség napján meglévő mértékéig hatálytalan. Magyarán, a korábbi elsőbb­ség meg­szerzé­sé­vel nemcsak az oltalomhoz való jogot szerezhetjük meg, hanem egy másik, tőlünk függet­le­nül tevékeny­kedő feltaláló esetleges elő­haszná­lati jogát is nagyobb mértékben tudjuk korlátozni.

Végezetül érdemes néhány szót ejteni az elsőbbségi naphoz kapcsolódó főbb eljárási határidőkről. A legfontosabb határidő az elsőbbségi jog érvényesítésének – szabadalmak és használati minták esetében – tizenkét hónapos jogvesztő határideje. Elsőbbség igénylése esetén az elsőbbségi iratot általában a legkorábbi elsőbbségtől számított 16 hónapon belül kell eljuttatni az újabb bejelentést vizsgáló szabadalmi hivatalhoz. Nemzetközi szabadalmi (Patent Cooperation Treaty; PCT) bejelentések esetén a nemzet­közi elő­vizsgálatot legkésőbb az elsőbbségi naptól számított 22 hónapig lehet kérelmezni, illetve a nemzet­közi bejelentés nemzeti szaka­szait (amelyekben a nemzet­közi szabadalmi be­jelentésre vonatkozóan az egyes országok szabadalmi hivatalai lefolytatják a nemzeti engedélyezési eljárásokat) az elsőbbség napjától számított 30 vagy 31 hónapon belül kell megindítani.•