2014. április 3.

Szerző:
Bogdán Zoltán

Neutronos milliárdok a láthatáron

Néhány hónapon belül leteszik az Európai Unió legnagyobb kutatási infrastruktúra beruházásának, az Európai Neutronkutató Központnak (European Spallation Source; ESS) az alapkövét a svédországi Lundban. A projekt ötletadója és jelenlegi műszaki igazgatója a magyar Mezei Ferenc akadémikus. A hazai neutronkutatás és az erre épülő műszer- és berendezésgyártás világszínvonalú. Összerakva a mozaikdarabokat: lehet valami akadálya annak, hogy a hazai neutronos iparág jelentős megrendeléseket kapjon az ESS-től? Nos, sajnos, lehet. Egyetlen „apróság” miatt: hazánk egyelőre még nem csatlakozott az ESS 17 tagállamához…


A  hazai neutronos szakma érthetően izgatott és feszült, hiszen a tét óriási: 2014 márciusában már elkezdték bontogatni az első tendereket, majd fokozatosan egyre többet és egyre jelentősebbet írnak ki. Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy aki a kezdetektől nincs ott a tűz közelében – magyarul nem ESS-tag –, annak csak minimális esélye marad arra, hogy megrendeléseket kapjon az 1,8 milliárd eurós projektből.

Tudományos háttér
A European Spallation Source kutatási célú részecskegyorsító lesz, ahol nagy sebességű protonokat ütköztetnek nehéz atomokkal. A becsapódás „felaprítja” az atom­magot és neutronokat lök ki belőle – ezt nevezik spallációnak.
Az ESS tudományos újdonsága, hogy a világon eddig úgynevezett rövid impulzusú protongyorsítókat alkalmaztak, az ESS viszont a hosszú impulzusú koncepcióra épül, amelyet Mezei Ferenc professzor dolgozott ki.
A neutron, mivel semleges, könnyen áthatol a legtöbb anyagon, ezért a tudományos életben főleg roncsolásmentes anyagvizsgálatokra használják. A behatoló neutronok szóródnak a különféle atommagokon, a speciális detektorok pedig megmutatják a minta tulajdonságait. A neutronszórás egyre nagyobb szerepet kap a biológiai, biotechnológiai kutatásokban, az energetikában, illetve az anyagtudományok és az infotechnológia területén.


High-tech-export

A csatlakozás nem csupán néhány papír aláírásából áll: a magyar államnak nyolc év alatt összesen mintegy 3,5-4,5 milliárd forint hozzájárulást kell(ene) befizetnie az ESS-be, ami évi átlagban mintegy félmilliárdos költségvetési kiadást jelent. Némi könnyítés azért akad: a hozzájárulást az adott állam úgynevezett „in-kind” formában, tehát mintegy barterezve is letudhatja, azaz a hozzájárulás nagy részét a hazai K+F szektornak utalja, amely – ha a magas minőségi követelményeket teljesíteni tudja – beszállíthat az ESS-projektbe.
Éppen ez az a részlet, amelybe a szakma belekapaszkodik. Mivel közvetlen lobbierejük csekély, több fórumon is szeretnék bebizonyítani, hogy a csillebérci kutatóreaktorra épülő kutatóhálózat, illetve a berendezésgyártó vállalatok igenis világszínvonalú termékek elő­állítására képesek. Tehát ha arra kerül sor, az állam nem a „semmibe” dobja ki ezt a pár milliárdot, hanem a hosszú távú high-tech-exportot segíti, amely az évek során bőven visszahozza a befektetett összeget.
Ennek érdekében a Magyar Tudományos Akadémia fizikai kutatóintézeteinek szakemberei – köztük Rosta László professzor, aki „saját jogán” az ESS Irányító Tanácsának a tagja – már 2013 októberében megszerveztek egy találkozót a svéd ESS szervezet és a magyar intézmények között. Az ESS Partnerségi Szimpóziumon az ötfős ESS delegáción kívül közel félszázan voltak jelen, és egyaránt képviselték az akadémiai-egyetemi, illetve a vállalkozói szférát. Létrehoztak egy úgynevezett „beszállítói platformot”, a cégek képviselői pedig a helyszínen több millió eurós tételekről kezdtek konkrét egyeztetéseket. Hátha…
Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy az ESS nyilvános beszállítói felhívására (amolyan előzetes felmérésre) a magyar cégek és intézmények több mint 50 millió eurónyi potenciális beszállítási felajánlást tettek, amelyek ráadásul nem betonozásra vagy útépítésre szóltak, hanem kizárólag speciális high-tech termékekre.

Beszállítói konferencia

A következő jelentős lépésre 2014. február végén került sor. Ekkor szervezett ugyanis ESS Beszállítói Konferenciát a HITA (Nemzeti Külgazdasági Hivatal) és az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontja.
A hivatal belvárosi épületében ismét sokan gyűltek össze a szakmából – köztük olyan jelentős cégek is, amelyek az első találkozón nem vettek részt.
A legnagyobb érdeklődés természetesen Mezei Ferenc akadémikus kötetlen előadását kísérte, hiszen nehezen lehetne autentikusabb információforrást találni az ötletadónál, aki ráadásul a projekt műszaki igazgatója is. A professzor érthető módon számos tudományos-technológiai részletet osztott meg az értő és sokat kérdező hallgatósággal, de a nem szakmai közvélemény is képet kaphatott a párját ritkító beruházásról.
Például arról, hogy az EU legnagyobb tudományos infrastrukturális beruházása mintegy 15 év alatt épül fel, illetve éri el legnagyobb teljesítményét. Az előkészítés már 2009 óta folyik, 2014-ben kezdődik a konkrét építkezés, 2023-ban már részben üzemelni fog, de a teljes fordulatszámot csak 2028-ban éri el. Ez lesz a világ legnagyobb (5 megawatt) ilyen neutronforrása, optimális esetben mintegy tízszer annyi neutront tudnak majd „kitermelni”, mint az amerikai vagy japán konkurensek – ugyanannyi pénzből. A beruházásra fordított összeg egyébként 1,843 milliárd euró, és a tagállamok garantálják, hogy ez egyetlen centtel sem lesz több. Nem érdemes tehát „alulárazni” egy tendert, mert a későbbiek során nem lehet rajta módosítani.

Mezei professzor egyrészt biztatta a magyar kutatókat és ipari szereplőket, másrészt viszont óva intette őket az illúzióktól. Tapasztalatai szerint a hazai neutronkutató szakma nemzetközi megítélése kiváló. Erre jó példa, hogy még mindig hallani olyan véleményt az ESS környékén, hogy talán mégiscsak jobb lett volna Debrecent választani Lund helyett, hiszen a neutronos szakmai háttér legalább olyan színvonalú, viszont minden jóval olcsóbb lett volna. A magyar potenciális beszállító cégek „versenyesélye” is igen magas. Néhány területen (például irányítástechnika, neutronvezetők) mind a technikai színvonaluk, mind pedig a referencialistájuk megvan ahhoz, hogy megfelelő eredményeket érjenek el ezen az egészen extrém innovációs területen, ahol csak a legjobbak versenyezhetnek.
És itt jön a de! Mindez csak igazi „open” tenderek esetében lenne igaz, de azt is ki kell jelenteni, hogy amíg Magyarország nem lesz ESS-tag, ezeknek a cégeknek csak minimális esélyük lesz a direkt beszállításra. Hivatalosan minden EU-s tagország ugyanolyan feltételekkel indul, de természetesen megvannak az eszközök arra, hogy kiszűrjék a nem odavalókat. A tagság érdekében tehát meg kell szervezni a szakmát, össze kell fogni, és tudatosítni a döntéshozókban, hogy a tagsági díj nem egyszeri, soha vissza nem térülő kiadás, hanem egy innovációs lánc első eleme, amely sok pénzt és elismerést hozhat az országnak.

Rosta László, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont projekt­vezetője és egyben az ESS Irányító Tanácsának tagja néhány érzékletes adattal és megfontolandó szakmai szemponttal egészítette ki professzortársa előadását. Megemlítette, hogy a hazai neutron-eszközgyártás értéke már eléri az egymilliárd forintot évente, Svájc után pedig másodikak vagyunk a neutronkutatók számát illetően. Érdemes lenne a hosszú távú hazai beszállítói stratégián is elgondolkodni: a 22 nagyberendezés egyikének legyártását célozzuk meg, vagy sok kisebb egység szállításával próbálkozzunk? De mindennek csak akkor van értelme, ha már részesei vagyunk a projektnek.
Török Szabina professzor asszony, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont laborvezetője a konferencia levezetése mellett a platform elnökeként beszámolt a beszállítói szemmel Lundban tapasztaltakról. Az ESS-en belül ugyanis évente kétszer tartanak úgynevezett ILO (Industry Liaison Office Network) tanácskozást. A szakmai részleteken túl megemlítette, hogy egyes, nem is annyira gazdag tagországok (mint például Olaszország vagy Csehország) milyen szervezetten és óriási erőket mozgósítva törekszenek a minél magasabb beszállítói arány elérésére.

Ipari sikerek

A tudomány emberei után szót kaptak az ipar képviselői is. Úgy tűnt, hogy a jelen lévő cégek még egymásnak is tudtak meglepetést okozni, amikor nemzetközi sikereikről számoltak be. Egy dolog közös bennük: széles körű referenciáik alapján elsősorban ők lehetnek az ESS-komponensek potenciális beszállítói.
A világhírű National Instruments (NI) gyártmányait nem kell bemutatni a mérnököknek, bár azt már kevesen tudják, hogy a hardvereik 95 százaléka Debrecenben készül. A Mirrotron Kft. neutron­fizikai kutatóműszereit, illetve neutronoptikai berendezéseit a legjobb három között tartják számon a világon, különösen a „szupertükrös” neutronvezetőiket. Magyarország egyik legsikeresebb középvállalatának számító Evopro mérnökiroda több lábon áll, de EPICS alapú mérésvezérlő rendszereik megtalálhatók a legmodernebb plazma­fúziós létesítményekben (ITER, KSTAR). A Ganz EEG Kft. a hajdani anyacég presztízsét ápolja a kutatóreaktorokban és atomerőművekben használatos speciális átrakóberendezésekkel, különleges darukkal. A VOX-Automatika Kft. a világon egyedülálló hidraulikai berendezésével tette le a névjegyét a szakmában, míg az ANTE Kft. detektoraira, spektrométereire és eseményrögzítő berendezéseire lehet büszke.

Európa előremenekül
Az Európai Unió óriási erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa: az öreg kontinens nem szakad le Amerikától és Ázsiától a tudományos kutatás területén. Ennek sok milliárd eurós bizonyítéka egyebek között a világ legnagyobb részecskegyorsítója (CERN-LHC) Genf mellett, az épülő, szintén világelső fúziós reaktor (ITER) Franciaországban vagy éppen a „szuperlézer” néven futó ELI, amelynek egyharmada Szegeden épül. Ezekhez hasonló jelentősége lesz az ESS-nek is, amely a neutronkutatás területén kínál majd kiemelkedő lehetőségeket az európai kutatóknak.

A kerekasztal-beszélgetésen, illetve a kötetlen eszmecseréken még számtalan gondolat, ötlet és érv fogalmazódott meg. Kezdve onnan, hogy az ESS-sel csak nukleáris beszállítói tanúsítvány birtokában lehet üzletet kötni, ami ugye alapkövetelmény egy atomerőmű (Paks) kibővítésénél is. Kiderült az is, hogy a magyar cégeknek mindenképpen nagy esélyük van az ESS-projekteknél, csak legrosszabb esetben mondjuk egyes német cégek beszállítójaként, ami nemzetgazdaságilag nagyon nem mindegy. A jelenlévők megegyeztek abban is, hogy létre kellene hozni egyfajta gyártói adatbázist, a nem jogi személyiségű beszállítói platformot pedig valahogy „intézményesíteni” kellene – mondjuk egy klaszter irányában.
Mindezt pedig igen sürgősen, mert mint tudjuk, márciusban már elkezdték bontani az első ESS-tendereket…•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka