2022. február 3.

Szerző:
Paulik Katalin

Fotó:
Képek forrása: ESA

Európa új űrkutatási korszakba lépett

„Az emberiség történelmét ebben az évszázadban a világűrben írják” – jelentette ki interjúalanyunk, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos.


A tavaly elfogadott nemzeti űrstratégia és az erre épülő űrprogram milyen irányokat jelöl ki a határtalannak tűnő lehetőségek közül?

– Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a világűrbe kihelyezett, kritikus infrastruktúrát képező eszközök a világgazdaság és az emberi civilizáció fenntartásának alapját képezik. Az űrkutatás ma már nem a tudományos kérdések megfejtését jelenti elsősorban, hanem az ebből származó új technológiák és szolgáltatások egész sorát. Például azt, hogy rendelkezésünkre áll egy globális távköz­lési telekommunikációs rendszer. Az Európai Unió is egyre inkább számol az űrszektorral, nagyjából tíz és húsz százalék közé teszi az űrhöz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenységét. Hazánkban már most is közel negyven cég él részben vagy egészben űrtevékenységből, és 2030-ra a számuk megháromszorozódhat. Magyarország űrstratégiájának elfogadása hatalmas lépés annak érdekében, hogy az európai versenytársakkal dinamikusan tudjunk együtt növekedni. A kiemelt irányok pedig azok a kitörési pontok, ahol fontos fejlesztésekre van szükség.

Az űrműszerek fejlesztésébe már sokkal korábban bekapcsolódtak a hazai szakemberek. Az utóbbi időben milyen új lehetőségek nyíltak meg az ország számára? Ismertetne néhányat a legfontosabbak közül?

– 2020 decemberétől 2021 januárjáig a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) teszteltek egy magyar fejlesztésű űrkémiai laboratóriumot. Az InnoStudio – Darvas Ferenc professzor vezetésével – a világon elsőként azt vizsgálta, hogyan módosulhat a Covid-19 ellen is használt Remdezivir gyógyszer hatóanyaga a súlytalanságban. Eredményeik felkeltették a NASA érdeklődését, és ma már együttműködve dolgoznak ezen a projekten. A súlytalanság állapotában végzett kísérletek hozzájárulhatnak új hatóanyagok, technológiák kifejlesztéséhez, illetve a meglévő gyógyszerek hatékonyabbá tételéhez. Ugyancsak fontos eredmény, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) és a NASA Lunar Gateway missziójában a Hold körüli pályára tervezett űrállomás sugárzásmérő rendszerének kísérleti egységét az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Energiatudományi Kutatóintézete fejleszti, ami a program egyik kulcsfontosságú része. Hasonlóképpen komoly eredmény, hogy a Lunar Pathfinder Hold körüli telekommunikációs űrállomáshoz a Bonn Hungary Electronics Kft. magyar űripari cég tervezi, fejleszti és gyártja a kommunikációs fedélzeti elektronikai berendezéseket. Ezek a megbízások is jelzik, mekkora hozzáadott értéket képvisel már most is a magyar űrszektor a nemzetközi programokban. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztett – a világon az első működő – pikoműhold egy technikai demonstrációnak is felfogható, mert sikerült öt tudományos műszert integrálni egy 5 × 5 × 5 centi­­méteres zsebműholdban, és bemutatni, hogy bizonyos mérések egészen apró műszerekkel is elvégezhetők. A SMOG-projekt keretében a többi között a földfelszíni digitális műsorszóró adók űrbe kijutó jeleit, azaz az elektromágneses szennyezettséget mérte, valamint folyamatosan küldte a hőszigetelő anyagokkal végzett mérések eredményét is. A SMOG-sorozat legutolsó tagját felszerelték egy olyan különleges eszközzel, amely hamarabb visszatéríti a műholdat életciklusának lejárta után a légkörbe, ahol elég, és nem kering tovább űrszemétként a Föld körül. A Jupi­terhez induló ESA Juice-misszióban is fontos szerepet játszanak a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrtechnikai Kutatócsoportjának és az Energia­tudományi Kutatóközpont mérnökeinek a fejlesztései. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a LIGO (Laser Interfero­meter Gravita­tional-wave Observatory – a szerk.) tagcsoportjaként részt vesz a gravitációs hullámok megfigyelésében, és ugyancsak a világ élvonalába tartoznak az ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutató­intézet által végzett űridőjárási mérések. És ez csupán néhány irány az elmúlt évek érdekességei közül. A tudományos eredményekhez diplomáciai sikerek is kötődnek, hiszen nem csak az Euró­pai Űrügynökségnek lettünk sokkal aktívabb tagjai az elmúlt években. Időközben számos bilaterális együttműködés is született, stratégiai megállapodást kötöttünk a többi között Franciaországgal, Izraellel, Szingapúrral és Törökországgal. Ezeken a csatornákon keresztül szintén bekapcsolódhatnak a magyar kutatások a nemzetközi vérkeringésbe. A Thales Alenia Space nemzetközi vállalattal kötött megállapodás volt az első. Van néhány fejlesztő multinacionális cég a világon, amelyek a földi szegmensektől az űrbe kihelyezett eszközökig, az űriparhoz kapcsolható tudományos kísérletektől az ipari alkalmazásokig a teljes repertoárt lefedik, ezek közül az egyik legnagyobb a Thales Alenia Space. A magyar cégekkel, kutatóhelyekkel már korábban meglévő kapcsolatok tették lehetővé a jelenlegi együttműködést, és nem kisebb célt tűztünk magunk elé, mint hogy a Thalesszel és további stratégiai partnerekkel a világ élvonalába emeljük a magyar űrszektort. A Singapore Space & Technology Associationnel már folynak közös fejlesztések, és továbbiakat tervezünk. Emellett magyar vállalati siker is született: a Bonn Hungary Electronics Kft. fontos műszert értékesített a szingapúri űrpiacon.

Az űrkutatás a tudományos kér­déseken túl elsősorban az új tech­nológiák és szolgáltatások egész sorát jelenti, mint például a globális távközlési telekommunikációs rend­szer. Az Európai Unió tíz és húsz százalék közé teszi az űrhöz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenységét. Hazánkban már most is közel negyven cég él részben vagy egészben űrtevékenységből, és 2030-ra a számuk megháromszorozódhat. (A képen a Lunar Pathfinder Hold körüli telekommunikációs űrállomás.)
Az ELKH Energiatudományi Kutatóközpont által vezetett nemzetközi konzorcium fejleszti a Lunar Gateway sugárzásmérő rendszerének kísérleti egységét. Milyen feladatokat lát majd el a Hold körüli pályára tervezett űrállomás?

– A Holdért folyó óriási versenyfutás szemtanúi lehetünk. Tévedés volt azt hinni, hogy a történet véget ért, amikor 1972-ben az Apollo-programot leállították. Járt ember a Holdon, de a küldetés lényege nem ez volt. Az utóbbi időben felismerte az emberiség, hogy a Hold milyen sokoldalú tevékenységre, fontos feladatok elvégzésére alkalmas. Ipari, technológiai és akár biztonságpolitikai aspektusa is van annak, hogy melyik ország milyen tevékenységet kíván végezni a Holdon. Például olyan nyersanyagokhoz lehet hozzájutni, amelyek fontos szerepet játszhatnak a különböző földi energiatermelési kísérletekben, és itt a fúziós reaktorokra gondolok elsősorban. Érdekes abból a szempontból is, hogy a Naprendszer távolabbi pontjait vizsgáló missziók Holdról történő indítása esetén jóval kisebb üzemanyagigénnyel lehetne elérni ezeket a célokat. Ezért van jelentősége annak, hogy a Föld–Hold közötti, úgynevezett ciszlunáris gazdasági térbe Magyarország is idejekorán belépjen, és ne csak az események után fussunk, hanem a kezdetektől ott legyünk azokban a nemzetközi programokban, amelyek a tudományos eredményeken túl gazdasági lehetőségeket is jelentenek az ország számára a Föld–Hold között elterülő hatalmas területen.

A Holdért óriási versenyfutás folyik, hiszen sokoldalú tevékenységekre, fontos feladatok elvégzésére alkalmas. Ipari, technológiai és akár biztonságpolitikai aspektusa is van, hogy melyik ország, milyen tevékenységet kíván végezni a Holdon. Például nyersanyagok kitermelése, vagy a Naprendszer távolabbi pontjait vizsgáló missziók Holdról történő indítása. (A képen a Hold körüli pályára tervezett Lunar Gateway űrállomás a Holdra és a Marsra irányuló küldetések állomáshelye lesz.)
Gateway holdűrállomás
Nem védi majd a Föld mágneses tere, sem pedig atmoszféra a 2020-as évek közepén Hold körüli pályán megépülő űrállomást, a Gateway-t, így az űrhajósokat akár hétszázszor nagyobb kozmikus sugárdózis is érheti, mint a Földön. Az űrállomás ezért sugárzásvédő burkolatot kap, és folyamatosan figyelik személyzetének sugárterhelését. Erre szolgál majd az Európai Űrügynökség (ESA) belső, kísérleti sugárzásmérő rendszere, az IDA (Internal Dosimeter Array). A kísérleti egység feladata az állomás fedélzetén tapasztalható kozmikus sugárzási tér dozimetriai (sugárvédelmi) célú vizsgálata és folyamatos megfigyelése lesz az űrhajósok biztonságának garantálása érdekében, amihez számos ország és űrügynökség mérőműszereit kell összekapcsolni. Az IDA a Gateway hold­űrállomás NASA által fejlesztett HALO nevű lakómoduljában kap majd helyet, és három ESA-tagállam – köztük Magyarország –, valamint a Japán Űrügynökség (JAXA) sugárzásmérő műszereit foglalja magában. (Forrás: elkh.org)
Jelenleg zajlik a magyar űrhajós kiválasztása a Hunor-program keretében. Mi lesz a feladata, és mennyi időt vesz igénybe a felkészítése?

– A Hunor a Hungarian to Orbit angol kifejezés rövidítése. Nem véletlen, hogy a magyar kultúrához kötődő mitológiai nevet kapta ez a program, melynek keretében a NASA és az Axiom Space vállalat közreműködésével, az Európai Űrügynökséggel együttműködésben kiválasztják azt a kutatóűrhajóst, aki 2024-ben a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén harminc- vagy hatvannapos misszió során tudományos munkát fog végezni. A programba igyekeztünk integrálni minden olyan projektet, amelyben Magyarország korábban tapasztalatot szerzett, amikor sikeresen hajtott végre valamely eszközünk egy küldetést. A tudományos programban – jelenlegi ismereteink szerint – megvalósítható tizenkét önálló műszer fejlesztése és építése, amihez további nyolc társul, nem műszeres kísérlet. A felölelt témakörök: az anyagtudomány, az élettan és az űrkémia. A program tartalmaz továbbá elektronikai műszerfejlesztést, növényi vizsgálatokat és akvapóniás kísérleteket is (az akvapónia egy élelmiszer-termelési eljárás, amelyben a vízművelés [tengeri állatok, például halak vagy rákok tenyésztése] és a hidroponika [növények termesztése talaj helyett táp­folyadék segítségével] módszerei egyszerre vannak jelen – a szerk.), de az egyik legfontosabb része a sugárzásmérés, valamint a sugárzásmérő eszközeink továbbfejlesztése. Mivel az eddig benyújtott javaslataink felkeltették a nemzetközi partner érdeklődését, remélhetőleg sikeres lesz a kutatás. A jövőben nem csak ez az egy program áll majd rendelkezésünkre, további tárgyalások folynak a 2026 után megvalósuló emberes repülésről a Roszkoszmosszal, valamint megnyitottuk Magyarország számára az Európai Űrügynökség Human Flights and Exploration fejezetét. Az Európai Űrügynökség emberes repülési programjaiba szintén nyújthatunk be javaslatokat, továbbá az ESA új űrhajós toborzására jelentkezett százhetven honfitársunk, reméljük, hogy néhányukat kiválasztják. A Hunor legfontosabb követelményeit a nemzetközi sztenderdekhez igazítottuk: alapfokú BSc diploma, felsőfokú angolnyelv-tudás, fizikai paraméterek és negyven év felső korhatár. Az elkövetkező évtizedben nem ez lesz az egyetlen magyar űrhajós program, terveink szerint követni fogja számos másik is.

A Hunor-program keretében választják ki azt a magyar kutatóűrhajóst, aki 2024-ben a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén harminc- vagy hatvannapos misszió során tudományos munkát fog végezni. A tudományos programban felölelt témakörei az anyagtudomány, az élettan és az űrkémia, de az egyik legfontosabb része a sugárzásmérés, valamint a sugárzásmérő eszközeink továbbfejlesztése. (A képen az ISS látható.)
A Nemzetközi Űrállomás programja a NASA szerint 2030-ig működhet, az ISS-t eredetileg tizenöt éves élettartamra tervezték, ezen már bőven túl van, mi lesz utána? Magánvállalatok által fejlesztett űrállomásokat fognak Föld kö­rüli pályára állítani?

– Érdekes kérdésre világít rá az űrállomás jelenlegi helyzete és a jövője, mely pontosan azt a jogszabályi hézagot mutatja meg, ami miatt napjainkra a korábban kizárólag államok által indított programok mellé csatlakozhattak olyan magánprogramok, mint például Elon Musk globális internetes szolgáltatása, a Star­link. Az űrállomás meghosszabbított ciklusa nagy valószínűséggel 2030-ban lejár, addig viszont az idő előrehaladtával az üzem­zavarok száma növekszik, és a javítási költségek meredeken emelkednek. Bármit is hoz a jövő, az emberiségnek mindenképpen foly­tatnia kell a Föld körüli űrállomás programot, mert nagyon fontos és kritikus kísérletek helyszíne ez a fajta laboratórium. Az Egyesült Államokban például az Axiom Space és más befek­te­­tők is magánűrállomások építését tervezik, melyek a turisták fogadása mellett állami tudományos kutatási programok hely­szí­néül is szolgálnak majd. Az Orosz Szövetségi Űrügynökség, a Rosz­koszmosz is bejelentette, hogy ebben az évtizedben megkezdi saját űrállomása építését. Kína pedig már a második űrállomását üzemelteti Föld körüli pályán. Arról azonban még nem született döntés, hogy az Európai Űrügynökség és az unió továbbra is a nagy nemzetközi partnerekkel kíván együttműködni, vagy saját űrállomás kiépíté­sét választja. Egyelőre még több forgatókönyv is számításba jöhet, de az biztos, hogy mind a Hold, mind a Föld körüli tevékenységhez nélkülözhetetlen az űrállomások folyamatos je­lenléte. Még nem lehet tudni, hogy melyik ország milyen szinten fog ebben részt venni, illetve a multinacionális, országokhoz vagy kormányok­hoz konkrétan nem köthető magánbefektetők hogyan juthatnak ilyen kapacitások birtokába, és milyen feltételekkel teszik elérhetővé a nemzetközi közösség számára azokat. Ez jelenleg még nyitott kérdés, az azonban biztos, hogy lesznek űrállomások Föld körüli pályán, tehát a különböző országok, köztük a Magyarország által tervezett programok is meg fognak valósulni. Mindenesetre egy rendkívül dinamikus, gyorsan változó feltételrend­szernek vagyunk a szemtanúi.

Mivel jár a Nemzetközi Űrállomás leállítása?

– Az alacsony pályán keringő objektumok, amelyek életciklusa lehet néhány hét, de akár több évtized is, előbb-utóbb visszatérnek a Föld légkörébe, ahol a méretüktől függően elégnek, vagy súlyosan roncsolódva érik el a földfelszínt. A Nemzetközi Űrállomás is űrszemétté válik az életciklusa befejeztével, annak ellenére, hogy rendkívül fontos mérések helyszíne volt, és értékes tudományos műszerek vannak ma is a fedélzetén. Mérnökként a legszívesebben egy óriási múzeumban helyezném el, mint a technika csodáját, hogy későbbi generációk is megtekinthessék, csakhogy ez nem lehetséges, mert le kell hozni a légkörbe, ahol elég. Lehet, hogy a mérete miatt a nemzetközi közösség úgy dönt, hogy az életcik­lusa befejeztével először szét kell szedni ahhoz, hogy utána megsemmisülhessen a légkörben.

Ezzel rá is tértünk a Föld körüli pályán keringő kozmikus hulladék, vagyis az űrszemét kérdésére, ami egyes szak­értők véleménye szerint az éghajlatváltozáshoz hasonló méretű problémát jelent. Mit teszünk a katasztrófa elkerülése érdekében?

– Külön kérdés, hogy a már nem működő űrszemetet képező roncsok és a még működő eszközök zavarják-e egymást? A hírek szerint igen. Jelenleg is számos űrszemét van ütközési pályán. A Nemzetközi Űrállomáson emiatt az elmúlt időszakban többször kellett riadóparancsot kiadni, és a fedélzeten lévő űrhajósok – a biztonságuk érdekében – elfoglalták az űrhajóikat egy esetleges evakuáláshoz. A Föld körüli térség űrszeméttel való elárasztása, illetve az egymás eszközeinek akár véletlen, akár szándékos zavarása, esetleges megsemmisítése aggasztó kérdések, amelyekre nincsenek megnyugtató válaszok. Elvileg léteznek erre vonatkozó szabályozások, de hogyan lehet ezeknek érvényt szerezni?! Mutatkozik némi törekvés az űrszemét összegyűjtésére, már cégek is alakultak erre a tevékenységre, ám az ehhez szükséges eszközrendszer kialakítását célzó legtöbb technológia még kísérleti fázisban van. A szabályozásról pedig röviden annyit lehet mondani, hogy nincs megoldva. Olyan mértékben haladt előre az űrtechnológia a jogi szabályozáshoz képest, ami szinte már nem is értelmezhető. Ennek az az oka, hogy egy földfelszíni kapcsolatrendszerben mindenkinek van valamilyen eszköze a saját jogainak érvényesítésére, azonban a világűrben csak az tudja a jogait érvényesíteni, akinek az ehhez szükséges technológia a rendelkezésére áll.

A Föld körüli térség űrszeméttel való elárasztása, illetve az egymás eszközeinek akár véletlen, akár szándékos zavarása, esetleges megsemmisítése aggasztó kérdések, amelyekre nincsenek megnyugtató válaszok. Elvileg léteznek erre vonatkozó szabályozások, de hogyan lehet ezeknek érvényt szerezni?! Mutatkozik némi törekvés az űrszemét összegyűjtésére, ám a legtöbb technológia még kísérleti fázisban van.

A Holdon végzett tevékenység szabályozásához nem elég a nem­zetközösség által elfogadott írott malaszt. Aki a Holdon tartóz­kodik, és technológiailag van lehetősége arra, hogy valamit meg­tegyen, azt egy másik ország nem tudja megakadályozni, ha nincs meg hozzá a megfelelő technológiája. Jelenleg is zajlanak erről viták, megbeszélések az Európai Unióban, az ENSZ-ben, a NATO-ban és a legtöbb nemzetközösségben. Folyamatosan napirenden van az úgynevezett Space Traffic Management kérdése, ahogy az űr­eszközöket és a Földet a világűrből fenyegető természetes és mesterséges hatásoknak a vizsgálata is. Próbálnak valamilyen iránymutatást adni, de egységes, minden ország által elfogadott szabályozás jelenleg nincs. Kérdés az is, hogy valaha meg tudnak-e úgy állapodni, hogy azt mindenki elfogadja. A világűr békés célú felhasználásáról szóló egyezmény deklarálja, hogy az egyetemes emberiség érdekét és tulajdonát képezi a világűrben minden, ezért egyetlen ország sem sajátíthatja ki, de az űrbéli erőforrások ki­aknázását nem szabályozza. A NASA és az Egyesült Államok külügyminisztériuma által 2020-ban kidolgozott Artemis-egyezmény kifejezetten arra vonatkozik, hogy a Holdon végzett tevékenység során gyűjtött erőforrásokhoz kinek van joga, birtokolhatja-e bárki, vagy az is az egyetemes emberiségé. Ugyanez elmondható a Mars vagy az aszteroidabányászat, illetve az űrerőforrás-kutatás vonatkozásában is. Sajnos a földfelszíni politikai konfliktusok és feszültségek kivetül­nek az űrszektorra is. Egyre növekvő aggodalommal követhetjük nyomon a sajtóban a nagyhatalmak közötti, néha már a hidegháborúra emlékeztető üzengetést.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka