Pajor Gábor, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) állat­tenyésztési csoport­vezetője, projekt­vezető kutatója és Szépkuthy Katalin, az ÖMKi vezető szak­tanácsadója arról beszélt lapunknak, hogy a precíziós állat­tartás nemcsak az állati­termék-termelés profitabilitását alapozza meg, de biztosítja az állat­jólléti és ökológiai szempontok érvényesülését is.

Mi az alapvető különbség a precíziós és a hagyományos állattartás között?

Pajor Gábor: A hagyományos állattartási gyakorlatban hozott döntések a tapasztalatokon és a megérzéseken alapulnak, és ezek segítségével jutott el a mezőgazdaság – és azon belül az állat­tenyésztés – a mostani állapotába. A precíziós állattartásban e két megközelítés kiegészül egy harmadik szemponttal: az adatalapú elemzésekkel. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy

az adatok nem helyettesítik a tapasztalatokat és a megérzéseket, csak hozzájárulnak a helyes döntések meghozatalához.

Az adatok az állatok környezetében, illetve az állatok testében elhelyezett érzékelőkből származnak, majd azokat algoritmusok elemzik.

Ezek az adatok milyen változást eredményeznek az állattartási gyakorlatban?

P. G.: Ezáltal a tenyésztő sokkal gyorsabban juthat információhoz az állatok állapotáról, már akkor is, amikor a változás szemmel még nem érzékelhető, és nincs is munkaerő arra, hogy minden állatot folyamatosan figyeljen. A változásról sokkal átfogóbb képet alkothatunk ezáltal: az adatok egészen nagy felbontásúak lehetnek, felfedezhetünk különbségeket az állatcsoportok, sőt egyedek között. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az állatok egészségi állapota még jobb legyen. Ez állatjólléti szempontból is fontos, emellett pedig csak az egészséges állat képes megfelelő minőségben és mennyiségben, gazdaságosan és a legolcsóbban termelni.

Bendőbóluszok

Milyen típusú adatokat gyűjthetnek ezekkel az eszkö­zökkel?

P. G.: Gyakorlatilag minden elképzelhető információt mérhetünk az állatokról, hiszen az érzékelők egyre kisebbek, egyre olcsóbbak és egyre elérhetőbbek. A környezeti információk közül mérhetjük például a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid- és ammóniaszinteket. Az állatok testén elhelyezett érzékelők rögzíthetik az aktivitásukat. A mozgásmintázataik alapján azonosítani tudjuk a különféle tevékenységeiket, például, hogy mikor és mennyi ideig esznek, kérődznek, milyen az egészségi állapotuk. De szenzorokat telepíthetünk az állatok testébe is: a bendőbóluszok például a bendő hőmérsékletét (így a vízivások gyakoriságát és ezek változásával az ellés közeledtét), az aktivitásszenzoron keresztül a kérődzést, ivarzást, vetélést jelzik. Mérhetik a bendőben zajló folyamatok kémhatását, de a pH-mérés csak pár hónapig működik megfelelően, a többi paramétert több éven keresztül mérik az eszközök, és közvetítik azok eredményét az adatbázisokba.

A kamerák által rögzített felvételek elemzésével szintén azonosítani lehet a beteg állatokat (a szokásaik megváltozása alapján), és az ilyen eseményekről azonnal riaszthatja a számítógép a tenyésztőt. Hasonló céllal működtetnek mikrofonokat, amelyek ér­zékelik például a sertések visítását, a köhögést a kutricákban, istállókban. Magyarul: a precíziós eszközök segítségével nagyságrendekkel több információ szerezhető az állatokról, mint ha egy ember odaülne eléjük, és figyelné őket. Ráadásul az adatokat rögtön digitális formában tároljuk, ami alkalmassá teszi azokat matematikai-statisztikai elemzésekre, és újabban mesterséges intelligencia alapú feldolgozásokra is.

Szépkuthy Katalin:

A takarmányozás vezérlésében már ma is hatalmas szerepük van a szenzoroknak, ahol a gyűjtött adatok azonnal befolyásolják az állatok ellátását.

Ahol közös etetővályúból etetik az állatokat, ott mindig vannak egyedek, amelyek erőszakosabbak, és így hátrébb szorítják a gyengébb állatokat, amelyek emiatt nem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz. Viszont, ha az érzékelők adatai alapján pontosan nyomon lehet követni, hogy melyik állat mennyit evett, akkor automatikusan biztosítható, hogy az összes egyed hozzájusson a fejadagjához. Vagyis korlátozhatjuk a falánkabbakat, hogy ne tudják elenni a kisebbek eleségét, illetve annyi takarmányt adhatunk a csoportnak, hogy mindenkinek jusson elegendő.

P. G.: Igen, egyre több visszacsatoláson alapuló rendszert telepítenek. Léteznek már olyan kocaetető rendszerek, amelyek több évre visszamenőleg ismerik a kocákat, és ismerik az egyes állatok szokásait: tudják róluk, hogy mikor és mennyit szoktak enni. Ha pedig ettől való eltérést tapasztalnak, akkor azonnal riasztást adnak ki, hiszen ez felveti annak a veszélyét, hogy beteg, illetve nem lesz megfelelő a tejtermelése, aminek a malacok látják majd a kárát. De a tejtermelő tehenészetekben működő fejőgépekben is vannak komoly érzékelők, amelyek mérik a tejleadás sebességét, hogy milyen erős vákuumot kell használni a fejéshez, a tej vezető­képességét tőgynegyedenként és az adott fejésnél leadott tejben lévő sejtszámot is. Emellett természetesen nyomon követik az egyes állatok fejésenként és tőgynegyedenként leadott tejének mennyiségét. A szarvasmarhák esetében a tejtermelés és a kérődzés vizsgálata a két legfontosabb információ az állat egészségi és termelési állapota szempontjából. Ahogy korábban említettem, az egészség és a termelés szoros kapcsolatban van egymással, er­ről sohasem szabad megfeledkezni.

Precíziós módszerek

Az ökológiai szempontok hogyan érvényesülnek a precíziós állattartásban?

Sz. K.: Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet – ahogy a neve is utal rá – elsősorban az ökológiai mezőgazdaságban is alkalmazható megoldásokat kutatja. A precíziós eszközök révén a szabadon legeltetett állatokról is naprakész információ állhat a rendelkezésünkre. Az ökológiai mezőgazdaságban nagy jelentősége van a szabad tartásnak, illetve kifejezett cél, hogy az állat az ökológiai igényeinek megfelelően tudja leélni az életét. Az állatok tartásának egyik célja a gyepek fenntartása, ebből azonban az is következik, hogy az állatok nagy területen legelnek, így a szenzorok nélkül sokszor csak jóval később értesülnek a tenyésztők arról, ha bármilyen probléma van velük. A beteg állatok jellemzően lefekszenek egy bokor alá, előfordul, hogy már csak a tetemüket találják meg, mert nem jut el az információ a gazdához a bajról. Ezen a helyzeten gyökeresen változtatnak a precíziós módszerek, hiszen ezek segítségével valós idejű adatok érkeznek be az állatok aktuális státuszáról, így arról is, ha valamilyen probléma lép fel náluk.

Vagyis a precíziós módszerek gyökeres változást eredményeznek az ökológiai állattartásban?

Sz. K.: Egyértelműen, hiszen ezáltal drasztikusan csökkenteni lehet például az állat­halandóságot, amit objektív eszközökkel is mérni tudunk. Ezáltal még inkább egyesíthetjük az ökológiai és az állatjólléti szempontokat, amelyek ugyanolyan fontos elvárásai a fogyasztóknak. Sok, az állatok jóllétét leíró információt szűrhetünk le az állatok kinézetéből (például az erős szennyeződések a nem megfelelő elhelyezésre utalnak), de ugyanilyen fontos a borjadzás és a fiatal állatok túlélésének nyomon követése is. Vagyis az állatok hány százaléka éli meg a kéthetes, egy hónapos, féléves kort.

A közbeszédben az állattenyésztés, valamint az ökológia határ­területeként általában az állattartás klímaváltozásra gyakorolt hatása merül fel témaként. Ezt önök mekkora problémának tartják?

A precíziós állattartási eljárások révén egyértelműen csökkenthető az állattartás környezetre gyakorolt negatív hatása.

Ez megint csak az állatok egészségi állapotára vezethető vissza, hiszen az egészséges állat kisebb takarmány- és egyéb befektetés révén állít elő egységnyi húst, tejet, tojást vagy egyéb terméket. Márpedig az állatok által felszabadított káros anyagok (például a légkörbe kerülő metán, ammónia) a takarmányból származik. És ha az állat takarmányértékesítése jobb, akkor az egységnyi végtermékre vonatkoztatott ökológiai hatása is kisebb lesz. A precí­ziós és ökológiai szempontok tehát egymást segítik.

Az állatjólléti és környezeti szempontok szépek és jók, de a mezőgazdasági döntéseket mégiscsak gazdasági szempontok alapján hozzák meg a termelők. A precíziós állattartás gazdaságossági értelemben megéri?

P. G.: Gyakran kapjuk azt a kritikát, hogy mi „állatkertet akarunk fenntartani”, és csak az állatok jóllétére figyelünk. Holott ez koránt sincs így, mi ugyanúgy „pöngő forintokat” akarunk termelni, de fenntartható módon. Egyáltalán nem az állatkerti vagy a vadon élő állatokra jellemző eredményeket várunk a precíziós rendszerben tartott állatoktól, hanem annál lényegesen jobb termelést. E módszerek révén hosszabbodik például az állatok hasznos élettartama. Manapság a hagyományosan tartott szarvasmarhák tejtermelése két-három laktációs periódusig, vagyis két-három borjadzásig profitábilis, viszont ugyanez az időtartam a precíziós megközelítés segítségével akár öt-hat laktációig is kitolható.

Vagyis nem kell a fiatal teheneket vágóhídra küldeni, mert tovább képesek még több nyereséget termelni. Elengedhetetlen, hogy az állatok jól érezzék magukat az általunk kialakított mesterséges környezetben, mert csak ekkor várható el tőlük a gazdaságos termelés. Manapság az állattartási támogatások nagy részét sajnos nem arra költik, hogy többet, jobban, olcsóbban termeljenek, hanem arra, hogy a veszteséges gazdaságok is életben maradhassanak. Így nem léphetünk előre. Szerintünk az a megoldás, hogy meg kell őrizni az állatok egészségét, mert így a jelenlegi gazdasági környezetben állami támogatás nélkül is életképesek lehetnek a gazdaságok, és ezért a támogatás erősítheti a fejlesztéseket.

Negatív externáliák

Mekkora a precíziós állattartás beruházásigénye?

P. G.: Vegyük például a leghosszabb átfutási idejű állattartó ágazatot, a tejelő tehenészetet. A precíziós szenzorok telepítése valóban sok millió forintos beruházást igényel, de még ebben a leghosszabb periódus­idejű szektorban is kevesebb mint egy év a beruházás megtérülése. Eközben az eszközök élet­tartama hét-tíz év, vagyis hat-kilenc éven keresztül tiszta hasznot hajtanak. Kevés olyan befektetés van, amely ilyen mértékű meg­térüléssel kecsegtetne. Még a legeltetett húsmarha­tartás területén is, ahol jóval kisebb a nyereség­ráta, három év a precíziós eszközök beruházásá­nak megtérülése – de ez csak a közvetlen haszon. Emellett számos közvetett haszon is jelentkezik: kevesebb tenyész­állatot kell leselejtezni, hosszabbodik az állatok hasznos élet­tartama, javulnak a szaporodás­biológiai mutatók, mindenféle betegség és az elhul­lások gyakorisága is csökken.

Akkor hát nincs ellentmondás az ökológiai és gazdaságossági szempontok között?

Sz. K.: Nincsen, mert egyre erősebb gazdasági (fogyasztói) elvárás, hogy a verseny­képességet ne a környezetünk rovására teremtse meg a mező­gazdaság. Persze még mindig létezik az a megközelítés, miszerint az emeletes állattartó épületekben nevelt sok százezer állat termelése a leg­gazdaságosabb, mert nagyon gyors az állatok növekedése, egyszerű a takarmányozás, a takarítás, és így az állatok közvetlen termelésének jók a gazdasági mutatói. Azt azonban látni kell, hogy az ilyen tevékenység­nek borzasztóan nagyok a negatív externáliái: hatalmas ökológiai költségei vannak a takarmány elő­állításának, a telep energetikai fenn­tartásának, az állatok szállításának, illetve a mellék­termékek kezelésének. Mindezeket a költségeket más fizeti, a környezet­szennyezés árát, illetve a szennyezés elleni intézkedé­sek költségeit jellemzően a társadalom. Ma már sok tekintetben változott a helyzet, már csak a szállítási és energetikai költségek okán is. Ez is ösztönzi a fenn­tarthatóbb állattartás felé való elmozdulást.

A fogyasztók hogyan viszonyulnak az ökológiai szemléletű gazdálkodáshoz?

Sz. K.: Nagyon keveset beszélünk az ökológiai állattartásról, és ezzel összefüggésben kifejezetten alacsony az ilyen módon nevelt állatok részaránya a teljes állományon belül, illetve az ökológiai tartásból származó állati termékek is korlátozott mérték­ben jutnak el a fogyasztókhoz. Ennek egyik oka az, hogy jelenleg Magyarországon nagyon szűk a biotermék-fogyasztók köre. Általános jelenség, hogy amikor ez a piac fejlődésnek indul, először az egészségtudatos fogyasztók állnak át az ökotermékek fogyasztására. Közöttük gyakoribb a vegetarianizmus, veganizmus, de a klímaváltozás miatt terjedőben van az a meggyőződés, hogy racionális lépés visszaszorítani az állati termékek fogyasztását. Nagyon sok tennivalónk van az ügyben, hogy a fogyasztóknak elmagyaráz­hassuk, hogy az ökológiai tartásból származó állati termékek miért környezet- és klímabarátabbak, mint a hagyományos módon termelt hús vagy tej.•