Anyagcsomókból óriásbolygók
A csillagászok szerint az óriásbolygók vagy egy fokozatos növekedési folyamat révén jönnek létre, melynek során a bolygókezdemények összeütköznek és összetapadnak, vagy gravitációs instabilitás révén, amikor a csillag körüli anyag nagyobb darabjai összehúzódnak és összeomlanak. Az előbbi forgatókönyvre a kutatók már találtak bizonyítékot, az utóbbira eddig kevés jel utalt.
A kép közepén a V960 Mon jelű fiatal csillag látható, amely több mint 5000 fényévnyire található a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. A csillagot egy protoplanetáris korong veszi körül, olyan poros anyag, amelyben bolygók keletkezhetnek. A képen sárga színnel ábrázolt megfigyelések az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory; ESO) SPHERE nevű műszerével készültek, és azt mutatják, hogy a fiatal csillag körül keringő poranyag bonyolult spirálkarok sorozatává áll össze, amelyek a Naprendszernél is nagyobb távolságra nyúlnak ki. A kék területek az ALMA rádióantenna-rendszer segítségével nyert adatok, melyek mélyebben mutatják a spirálkarok szerkezetét, és nagy poros csomókat tárnak fel, amelyek összehúzódása és összeomlása révén Jupiter méretű óriásbolygók keletkezhetnek. (Forrás: ESO/ALMA [ESO/NAOJ/NRAO]/Weber et al.)A Magyar Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója, Kóspál Ágnes részvételével folytatott nemzetközi kutatásban a szakemberek nagy méretű, porban gazdag anyagcsomókat figyeltek meg a V960 Mon jelű csillag közelében. Ez a fiatal csillag a Földtől több mint 5000 fényévnyire található a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben.
A V960 Mon jelű csillag elhelyezkedése a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. (Forrás: ESO, IAU and Sky & Telescope)A csillag először 2014-ben keltette fel a csillagászok figyelmét, amikor egy kitörés során fényessége váratlanul több mint hússzorosára növekedett. A kitörés kezdete után nem sokkal végzett megfigyelések kimutatták, hogy a V960 Mon körül keringő anyagban a Naprendszerünknél is nagyobb spirálkarok vannak. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a csillag körüli spirálkarok széttöredeznek, ami a bolygókéhoz hasonló tömegű csomók kialakulását eredményezi. A felfedezés azért igazán jelentős, mert először mutattak ki olyan csomókat egy fiatal csillag körül, amelyek potenciálisan óriásbolygókká fejlődhetnek.
A többi között az ALMA rádióantenna-rendszerrel figyelték a V960 Mon körül keringő anyagcsomókat. (Forrás: eso.org)A kutatás eredményeit bemutató publikáció az Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelent meg. A tanulmány elkészítésében chilei, amerikai, olasz, magyar és tajvani kutatóintézetek munkatársai vettek részt.•
