Régészeti kutatás Bakonybélben
Madártávlati kép a feltárási területről.A Magyar Kutatási Hálózat (korábbi nevén Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) által támogatott Királyok–Szentek–Monostorok kutatási program keretében 2022 áprilisában indult régészeti kutatás a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor ma álló barokk rendházának déli udvarán. A régészek már tavaly több érdekességet figyeltek meg a Szent István-i alapítású monostor középkori, kora újkori és újkori történetére vonatkozóan.
A középkori monostor kőfalakkal határolt kerengőfolyosójának részlete a maradványokat pusztító, átlós irányú téglacsatornával.Az előző évben feltárt falrészletek, padlószintek és egyéb objektumok az ideiekkel kiegészülve immár egy összefüggő rendszert alkotnak, ennek köszönhetően feltárult a középkori monostor alapszerkezete. Bár a ránk maradt kőfalak nem a 11. század eleji alapítás korából valók, bizonyos megfigyelések azt sejtetik, hogy a monostor eredetileg is hasonló alaprajzi elrendezést követhetett.
Részlet a monostor déli szárnyának keleti helyiségéből, a középkori ajtónyílásokkal.
Árpád-kori temetkezés részlete.A török hódoltság kezdetén a monostort hevenyészve megerősítették, majd hamarosan pusztulásnak indult, a 17. század végére teljesen elromosodott és beerdősült.
Lelet a török utáni visszatelepülés éveiből: Johann Philipp von Greiffenclau zu Vollraths würzburgi püspök 1699. évi verete.A 18. század elején visszatelepülő bencések első rendházukat a középkori rendház falai fölé kívánták felépíteni, de rosszul határozták meg a helyet. A mai épületegyüttes a középkori épülettől északra helyezkedik el, utóbbi a jórészt beépítetlen udvar alatt fekszik.
Díszes padlótégla-töredék griffalakkal az 1100-as évekből.Talán a leglátványosabb lelet egy griffet ábrázoló, minden bizonnyal a monostor templomából származó, mázatlan padlótégla-töredék, amely a 11-12. században készülhetett.•
