2013. október 2.

Szerző:
Szabó C. Szilárd

Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat • timavgt.hu

Teret kell adni a víznek!

A helyi érdekeket kell szem előtt tartani, s alulról építkezéssel lehet ­az új területi vízgazdálkodási rendszert felépíteni – nyilatkozta lapunknak Balla Iván. A hódmezővásárhelyi székhelyű Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója hangsúlyozta: teret kell adni a víznek!


„A Kárpát-medence, Magyarország, az Alföld mindig a szélsőségek vidéke volt. Itt mindig szembe kellett nézni a sok víz, kevés probléma alapvetéssel. A klímaváltozás pedig még inkább felerősíti ezeket a szélsőségeket – kezdte a beszélgetést Balla Iván, majd így folytatta: – Véleményem szerint minden szélsőséget a helyén kellene kezelni, és környezetvédelmi-környezetgazdálkodási szakkifejezéssel élve in situ, nem pedig ex situ kell, kellene keresni a megoldásokat. Az már következmény, amikor tározókat építünk. Az in situ minden négyzetméteren és hektáron, minden ingatlanon és háztartásban, valamint minden bevásárlóközpontnál és autópályánál, illetve kistérségnél ott a helyszínen következik be a szélsőség. Amennyiben ezeket a helyi szélsőségeket kezelni tudjuk, abban a pillanatban a szélsőségek hatásait is tompíthatjuk. Meggyőződésem, hogy a klímaváltozás magyarországi kezelésében a területi vízgazdálkodásnak kulcsszerepet kell vállalnia, másképpen kell gondolkodnunk a vízgazdálkodásról, mint ahogyan eddig gondolkodtunk. Volt egy olyan fogalom, hogy mezőgazdasági vízgazdálkodás, és sokszor azt a munkát is, amit mi végzünk, a mezőgazdasághoz kötötték, kötik. Ez ma már messze nem így van. 150-200 évvel ezelőtt, amikor területi vízrendezéseket kezdtek el folytatni annak érdekében, hogy jó gabonatermés és kevesebb aszálykár legyen, illetve ne legyen árvíz és belvíz, akkor az elsősorban a mezőgazdaság érdekében történt. Ma már integrált vízgazdálkodásra van szükség. Elmondható, hogy maga a mezőgazdasági vízgazdálkodás integrálódott a vízgazdálkodás egyéb ágaihoz, mint ahogy a vízgazdálkodás is most már elsősorban nemcsak emberi vagy gazdasági célokat kell, hogy szolgáljon, hanem a fenntarthatóságot is. Ebbe a sorba kell beilleszteni a mi jelenlegi tevékenységünket és a jövőbeni feladatainkat.

Makó határa

Az új, 2014-ben induló európai uniós támogatási rendszer felismerte annak szükségszerűségét, hogy ne minden négyzetméternyi területet használjunk gazdasági célokra, hanem kerüljenek előtérbe az ökológiai értékek. E támogatási rendszernek az az egyik feltétele, hogy minden gazdálkodónak jelenleg mintegy 5 százaléknyi, 2017-től pedig 7 százaléknyi ökológiai célterületet kell biztosítania a saját területén. Ebben az 5-7 százalékos nagyságrendben gondolom én megtalálni annak a módját, hogy a magyar területi vízgazdálkodást helyre tegyük, és megszüntessük azt a területtúlhasználatot, amiről mindenki beszél, csak igazán a megoldást nem találja. A területtúlhasználatnak két nyomós oka volt az elmúlt évtizedekben. Az egyik a szocialista nagyüzemek által folytatott extenzív, területnövelő gazdálkodás, amely során a viszonylag rosszul termő területeket is bevonták a nagyüzemi gazdálkodásba. Ezt súlyosbította a rendszerváltás után a kárpótlási törvény hatása, amikor az alacsony aranykorona értékű területekre is komoly licitálások folytak, merthogy így nagyobb volt a megszerezhető területnagyság. Csak azt felejtették el, hogy ezek a területek itt, az Alföldön többnyire vízjárta vagy nehéz művelésű területek, tehát egészen más célra teremtette ezeket a jóisten, mint amire mi most hasznosítani próbáljuk. Ezen segítene az ökológiai cél- vagy fókuszterület, és ebben kellene a mezőgazdasági és vízgazdálkodási szakembereknek nemzeti szinten okosnak lenniük. Akár általunk, magyarok által olyan uniós szabályozást kierőltetni, ami a mozgásterünket növeli, és amiből végre elindulhat az a fajta vízgazdálkodás, amit a mai kor megkövetel. Felejtsük el, hogy egyszer sok víz van, és akkor megszabadulunk tőle, máskor pedig kevés, és akkor öntözővízért, esőért imádkozunk. Ha a víznek szó szerint nem tudunk teret adni, akkor 50-100 év múlva is ezzel a problémával fogunk küzdeni. A víznek teret kell adni! Óriási lehetőség, hogy az Európai Unió most ehhez forrásokat biztosít” – hangsúlyozta a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója.

„Az új rendszer kialakítását helyileg kell megoldani. Meg kell találni a legkisebb gazdálkodói kört, vízgazdálkodói egységet, ahol lehet erről gondolkodni. A végcél, hogy Magyarországon nullához közelítő vízlefolyás legyen. A kiindulási pontnak pedig annak kell, kellene lennie, mindenkinek arra kell törekednie, hogy a saját házánál, udvaránál, pár száz négyzetméterénél vagy ötven hektáránál, hogy az odakerült vizet megtartsa. A tervezést a legkisebb egységeknél kell kezdeni, ami lehet egy gazdálkodói közösség egysége, lehet közigazgatási terület, vízgyűjtő vagy kistérség. A lényeg: a helyi érdekeket kell szem előtt tartani, s alulról építkezéssel lehet az új területi vízgazdálkodást az új rendszer szerint felépíteni, és reményeink szerint működtetni” – mondta Balla Iván.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka