„Nem a pénzkihelyezés, hanem a célszerűség és a hatékonyság kerül a középpontba, a jövőben kizárólag olyan kezdeményezéseket és ötleteket támogatunk, amelyek újdonságot tartalmaznak, és kézzelfogható hasznuk is lesz” – szabott irányt tavaly a kutatás-fejlesztés jövőjének Pálinkás József. A szakma jó része azonban nem vette komolyan az NKFIH elnökének szavait, és ahogy az elmúlt években megszokottá vált: 2015-ben is a piaci feltételeknél jóval egyszerűbben elérhető forrásként tekintettek a K+F+I-s pályázatokra.

Lottó ötös

Rosszul tették, ugyanis a Hivatal sorra dobta vissza a minőségileg kifogásolható dokumentumokat. Pálinkás József elmondta, hogy a benyújtott anyagok 30 százaléka kutatás-fejlesztés-innováció szempontjából teljességgel értelmezhetetlen, a fennmaradó 70 százalékból 30 százalékra pedig ha időt fordítottak volna, és azok írták volna meg, akik a programot meg akarják valósítani, még jobb pozícióba is juthattak volna a pályázók. Véleménye szerint ezeknél a projekteknél a felhívás összeállításában nem vesznek részt kellő mértékben a későbbi megvalósítók, ráadásul az igénylők sok esetben pályázatíró cégeket vonnak be, azok viszont jellemzően nem ismerik behatóan a KFI célkitűzéseit, és olyan mondatokat írnak bele, amelyek rontják a pályázatok esélyeit. A pályázatok mintegy 40 százaléka jó koncepción alapul ugyan, ám ezeknek is mindössze a fele támogatható, mert az anyagot nem elég gondosan állították össze, vagy éppen rosszul kalkulálták a támogatásigényt – fűzte hozzá az elnök, kiemelve: a minőségi nehézségek mellett más problémák is terhelik a rendszert.

Pálinkás József az intézmények és válla­latok pályázati kultúráját a lottózáshoz hasonlította, miután egy-egy intézmény nemritkán több tucat pályázatot is benyújt. „Szeretném tudatosítani: aki több pályázatot ad be, nem fog többet nyerni, egy jól megírt munka többet ér tíz rossz minőségűnél” – szögezte le. A számbeli összehasonlítás nem volt túlzó, volt ugyanis olyan magyar egyetem, amelyik 18 pályázatot adott le, miközben ugyanebben a témakörben például az USA-ban a 315 éves hagyományokkal rendelkező Yale mindössze egyet. Az elnök kitért arra is, hogy a pályázók gyakran K+F köntösbe bújtatnak egy-egy beruházási igényt. „Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a cég egy termelőberuházását egy nyúlfarknyi kutatás-fejlesztési ötlettel akarja eladni” – részletezte a pályázói trükköt az NKFIH vezetője, rámutatva: ilyen esetben nem tudták támogatni a pályázatot, mert a Hivatal a kutatás-fejlesztést és az innová­ciót támogatja, nem pedig a termelést. Arra ott vannak a gazdaságfejlesztési pályázatok. Hozzátette: nemritkán egyszerű egyetemfinanszírozás képe bontakozott ki együttműködés leple alatt egy-egy projektterv mögött.

Jellemző hiba még az is, hogy a pályázatok túlárazottak, ami elsősorban pályázatírói túlkapásoknak tulajdonítható. Pálinkás József szerint jóval megalapozottabb költségtervekre és felelősebb intézményfejlesztési döntésekre lenne szükség az egyes projektterveknél, az uniós KFI források felhasználásához a hosszú távú értékteremtés melletti elkötelezettségre van szükség. A rossz tapasztalatok ismeretében a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal a hazai forrásból finanszírozott pályázati kiírásokat lényegesen egyszerűbbé tette a pályázás megkönnyítése érdekében, és egységes versenypályázati rendszert alkottak meg a hazai és uniós források értékteremtő felhasználásához.

Inkább nem adták oda

Eddig három GINOP-felhívás esetében zárult le a projektjavaslatok KFI szempontú véleményezésének értékelése, amelyekkel kapcsolatban az elnök kifejtette, hogy az érdeklődés óriási volt, két-háromszoros volt a túljelentkezés. A K+F versenyképességi és kiválósági együttműködéseket, a stratégiai K+F műhelyeket, valamint a kutatási infrastruktúra fejlesztését ösztönző felhívásra összesen 263 projektterv érkezett be, közülük az NKFI Hivatal a pályázatok negyedére, 66 projektjavaslatra vonatkozóan adott támogató szakpolitikai véleményt. Ezek a projektek mintegy 73 milliárd forint támogatásra pályázhatnak az irányító hatósághoz, a 20,5 milliárd forint saját forrásukkal. Pálinkás József kiemelte, a keret egy jelentős része, több tíz milliárd forint továbbra is várja a pályázókat. Mint mondta, nem tartanak forrásvesztéstől, és reményeik szerint az idei projekttervek már magasabb színvonalúak lesznek. A legtöbb pályázat a fenntartható környezet, az egészséges társadalom megteremtése és az infokommunikációs technológiák témakörökben érkezett.

„Szembe kell néznünk azzal, hogy a visegrádi országok egyenként lemaradásban vannak a globális innovációs versenyben, az EU28 átlagát egyedül Csehország közelíti meg, Magyarország jelenleg 1,4 százalék körül, a többi állam azonban egy százalék alatt áll a GDP-arányos finanszírozás szempontjából” – mondta el Pálinkás József
a think.BDPST konferencián.

Pálinkás József beszél az ünnepélyes megnyitón (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

Véleménye szerint a legfontosabb kérdés, hogy milyen stratégiával tehetjük együtt a hasonló adottságokkal és érdekekkel rendelkező, világméretekben azonban visszafogott gazdasági erőt képviselő V4-es geopolitikai formációt versenyképes innovációs partnerekké. Úgy vélte, a jelenlegi európai helyzetben az is látható, hogy 25 évvel a V4 együttműködés megalapítása után hasonló a helyzet, mint akkor volt: a visegrádi országok helyzete, érdekei most is hasonlóak. A visegrádi együttműködés ígéretes új dimenziója lehet a kutatás-fejlesztés és az innováció. Pálinkás József rámutatott: a V4 összlakossága nagyjából megegyezik Franciaországéval, ám gazdasági ereje és ereje a kutatás-fejlesztésben nem ugyanolyan. „Ha erősebb Európát akarunk, önmagunkat kell erősebbé tenni” – fogalmazott. Hozzátette: ha ez a négy ország összefog, Európában és a világban is számolnak majd velük.

Az elnök kitért a KFI pályázatok értéke­lé­sének folyamatára is: eszerint van egy 15 ezer fős szakértői adatbázisa a Hivatalnak, ahonnan fel tudják kérni az „anonim, független értékelőket” szakmai véleményük elmondására. Az értékelés azonban nem csak ebből áll, az többszintű, projekt­javaslatonként 2-4 anonim, szakmai bírálat alapozza meg a testületi javaslatokat. A három, részletesen ismertetett GINOP-felhívásra érkezett 263 projektjavaslatról 832 értékelést készítettek a bírálók. A szakértőknek titoktartási nyilatkozatot is alá kell írniuk, és összeférhetetlenségi nyilatkozatot is kérnek tőlük.

Forrásbőség

Pálinkás József szerint a jövőben érdemes lesz odafigyelni arra, hogy a pályázatok minősége minél jobb legyen, hiszen az uniós Strukturális Alapok keretében még egyszer ilyen forrásbőség nem lesz, éppen ezért a keret fenntartható felhasználása létfontosságú. Azt is elmondta, hogy a rendszer működéséhez szükség van a bírálói szigorra, a pályázók együttműködésére, az értékelők felelősség­teljes munkájára.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Inno­vációs Hivatal a maga részéről már felnőtt a feladathoz. „Azon a fordulatszámon pörgünk, ami már közel van az ideálishoz” – jellemezte az iramot a NKFIH vezetője, rámutatva: már tavaly is egyetlen kivételtől eltekintve minden pályázatot kiírtak, és az előző rendszertől örökölt mintegy ezer elszámolás feldolgozása is megtörtént. A pályázatok közzététele ebben az évben is folyamatos lesz, és várhatóan meghaladja a 250 milliárd forintot az innovációra és kutatás-fejlesztésre kiírt pályázatok keretösszege. A legnagyobbak közé tartozik például a konvergenciarégiókban működő vállalatok önálló kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének támogatását szolgáló 55 milliárd forint összegű keret, míg a Közép-magyarországi régióban 21 milliárd forint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból, 10 milliárd forint pedig a Versenyképes Közép-Magyarországért Operatív Programban (VEKOP) áll rendelkezésre.•