A gépésztechnikusból közgazdász doktorrá vált ügyvezető a hetvenes-nyolcvanas években olyan legendás vállalatoknál tanulta ki a gépész, majd a külkereskedői szakmát, mint a Ganz-MÁVAG, a Medicor és a Technoimpex, de a rendszerváltáskor „önálló feladatkör” után nézett. Egy tajvani–magyar vegyesvállalat társtulajdonosaként kereskedett különböző gépipari és elektrotechnikai cikkekkel, amikor felfedezte azt a bizonyos piaci rést.

Sérült alkatrész modellezése újragyártáshoz

„A kilencvenes évek elején régi üzletfelem hívott fel, hogy az egyik nagy erőműben komoly gondok vannak a külföldi szivattyúkkal. Az eredeti gyártóként monopolhelyzetben lévő világhírű cég csak iszonyatosan drágán és hosszú hónapok múlva szállítaná a kért alkatrészt, nincs-e valami áthidaló ötletem. Bár akkoriban nemigen voltam otthon a nagygépek világában, kiderült, hogy harmadannyi idő alatt és sokkal olcsóbban meg lehet oldani a problémát – ugyanolyan, ha nem jobb minőségben. Miután pedig késedelmes szállítás miatt még tekintélyes kötbért is kisajtoltunk a nagy cégből, már meg is volt az első stabil ügyfelünk ebben az új szakmában” – emlékezett a kezdetekre az ügyvezető igazgató.

Az első üzlet után persze nyilvánvalóvá vált, hogy jó kereskedő csak abból lehet, aki tökéletesen ismeri az adott területet. Így lett fokozatosan felújítási szakértő az Eastimpex kis csapata. Az is kiderült számukra, hogy a világcégek inkább új termékeiket szeretnék eladni, alkatrészgyártásra és főképp a javításra kevés energiát fordítanak, sőt sokszor inkább ellenérdekeltek. Márpedig miért kellene egy új turbinaforgórészt, szivattyútengelyt vagy -járókereket vásárolni, ha lényegesen olcsóbban meg lehet javítani, hosszú távú szakmai és pénzügyi garanciával?

Turbinaforgórész szerelés közben

A döntő érv az ilyen óriási értékű gépek javításánál nemcsak az olcsóság, hanem a gyorsaság és a tökéletes minőség. Egy hőerőmű, vegyipari gyár vagy olajfinomító nem engedheti meg magának, hogy hónapokig álljon egy hiányzó alkatrész miatt, de azt sem, hogy valami „sufniban készült” termék miatt akár milliárdos kár érje.
„Minket jellemzően akkor keresnek meg, ha az elromlott termék gyártója már nem létezik, illetve ha a javítás náluk túl drága lenne vagy túl sokáig tartana. Ha a világcégek – mint például a Siemens, a GE, a Sulzer, az Alstom – olcsón, gyorsan megoldják a problémát, akkor mi természetesen labdába sem rúghatunk. Azért sem, mert az energetikai vagy vegyipari óriások döntés­hozói érthető módon igen konzervatívak, ha a sok száz millió forint értékű gépeikről van szó. Nekünk rugalmasnak kell lennünk és messzemenően figyelembe venni megbízóink érdekeit. Hosszú évekig tartott, amíg bebizonyítottuk, hogy a mi egyedileg gyártatott vagy speciálisan javított, de olcsóbb termékeink megfelelő minőségűek” – magyarázza dr. Lányi Péter.
Az elmúlt két évtizedben partneri hálózatot hoztak létre egyedi megoldásokra specializálódott, kiváló minőséget garantáló angol, német, francia, holland és magyar cégekkel, amelyek termékei és javításai kiállták a gyakorlat és az idő próbáját. Ennek két következménye lett az Eastimpexre nézve. Egyrészt nem kellett még kártérítést fizetnie a rendelkezésre álló 50 millió forintos felelősségbiztosítási keretből, másrészt pedig az egyik üzlet hozta magával a másikat. Ma már olyan referenciákkal rendelkeznek a turbinalapátok javításában, szivattyúalkatrészek gyártásában, kazánok és csővezetékek karbantartásában, mint a Dunamenti vagy a Vértesi Erőmű, a Mol, a BorsodChem, a BKV, a Péti Nitrogénművek, és még sorolhatnánk. Nagy reményeket fűznek a Paksi Atomerőművel kialakított munkakapcsolathoz is: egy éve üzemel náluk – hibátlanul – néhány javított turbinalapát, és ez remélhetőleg kellő referenciát jelent majd a hosszú távú együttműködéshez. Egyébként már külföldön is vállaltak hasonló munkákat, de a bevételeik döntő része itthoni munkákból származik.•