Hol vannak a magyar sorozatvállalkozók?

A koronavírus megjelenése teljesen átalakította a tőkegyűjtés gyakorlatát – hívta fel a figyel­met a kockázati- és magántőke-alapkezelői csapatok működésével kapcsola­tos egyik legérdekesebb változásra Eszter Elemér, a Magyar Kockázati- és Magán­tőke Egyesület elnöke, aki úgy véli, hogy a sikerekhez a vállalkozási kultúra további finom­hangolására lenne szükség. Véleménye szerint hazánk elsősorban magas hozzá­adott szellemi értékkel létrejövő termékek és szolgáltatások exportjából lenne képes pozitív export-import mérleget létrehozni.


A pandémia és az év elején kirobbant orosz–ukrán há­ború mennyire befolyásolta a kockázatitőke-befektetők fókuszát?

– Egyrészt önmagában az a tény, hogy az ellátási láncok bedőlé­se és a just in time rendszerek tarthatatlansága számos szektor­ban okozott komoly károkat – hiszen a világ másik végéről pon­tos időre várt, az összeszereléshez szükséges elemek olykor he­tek­­kel, hónapokkal később érkeztek meg –, a befektetőket egy­­ér­­­tel­műen arra ösztönözte, hogy újragondolják a globális piac év­tize­dek óta egyébként megbízhatóan működő rendszereit. Vic­cesen azt szoktam mondani, hogy a VC/PE (kockázati tőke/magán­­tőke) befektető­csapatok a vállalat­finanszírozás „gyors rea­­gálá­­sú egységei”, ez most is így volt, a pandémia felértékelte az in­ter­­­­netes kommunikációhoz kapcsolódó befektetési cél­pon­­to­kat, a háború pedig jelentős hangsúlyt adott az energia- és az élel­mi­szer­témáknak.

A koronavírus megjelenése ellenére a közép-európai kockázati- és magántőkealapok folyamatosan növekvő mértékben hajtottak végre határon túli befektetéseket is. Az orosz–ukrán háború befejeződése után Ukrajna újjáépítéséhez rengeteg építőipari technológiára és kapacitásra lesz majd szükség.

Mindkét eseménysor egyes területek felértékelődését, míg a háborúban álló, közvetlenül érintett országok átmeneti vissza­esését eredményezte. Általánosságban azt látom, hogy a korona­vírus megjelenése ellenére a közép-európai kockázati- és magán­tőkealapok folyamatosan növekvő mértékben hajtottak végre cross border – határon túli – invesztmenteket is. Az Invest Europe statisztikáit látva a szektor aktivitása folyamatosan növekedett. Remélem, a háborúnak mielőbb vége lesz, és ugyan nem látjuk milyen új világrend keretei között jön létre a legújabb európai egyensúly, de biztos, hogy a háborúnak előbb-utóbb vége lesz. Ukrajnát újjá kell majd építeni, és ez a folyamat, látva az Európai Unió és az USA hozzáállását, vélhetőleg sok euroatlanti pénz­zel fog megvalósulni. És ez csak egy a háború jól látható kö­vet­kez­mé­nyei közül, de ha tényleg így lesz, akkor rengeteg építőipari tech­no­lógiára és kapacitásra lesz szükség Ukrajnában, ami újabb fókusz­korrekciót jelenthet a VC/PE-alapok számára.

Vannak persze a kockázati- és magántőkealap-kezelői csapatok működését, mindennapjait érintő következmények is, például

Míg korábban kizárólag személyes találkozók során zajlott a „fund raising”, a vírus megjelenése után egyes alapkezelői teamek és partnerek az online térre helyezték át ezt a tevékenységüket is. Személyesen is ismerek olyan kollégát, aki fél év alatt több mint 100 millió eurót gyűjtött össze egyetlen személyes találkozás nélkül, ez pedig korábban elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor a pandémia és a háború mellett továbbra is „tarol” a „zöldítés”, létezik egy folyamatosan növekvő szubkultúra a befektetői kör­ben, ez pedig a „no fly policy”. Azaz a zöld gondolkodásmód alap­ján sosem szállnak repülőre, és kizárólag olyan helyekre mennek üzletet kötni, ahová vonattal is „megéri” elutazni. Egyelőre ez a szem­lélet ugyan még nem számottevő, azonban hosszabb távon hatással lehet a befektetési fókuszra is.

Milyen szegmensekben van nagyobb igény start­up­fej­lesz­té­sekre jelenleg?

– A piac mindig minden új helyzetre rendkívül gyorsan reagál, ezért a koronavírus megjelenése számos szektorban előre sosem gondolt következményekkel járt. Természetesen az egészségügyi és IT-platformokhoz kapcsolódó szolgáltatások az egész világon hasítottak, az e-kereskedelem soha nem látott csúcsokat ért el, arra azonban senki sem számított, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 2021-ben több kerékpárt adnak el majd, mint autót. Ahogy arra sem, hogy Németországban Hessen tartomány válik a leggazdagabbá, miután a BionTech biotechnológiai vállalat a Pfizer-vakcináknak köszönhetően egyedül annyi vállalati adót fi­zetett be, mint mindösszesen az azt megelőző tíz évben. A háború kitörése Európában elsősorban a biztonsági és energia-önellátás­hoz kapcsolódó beruházásokra volt hatással, de az élelmiszer­ipari fejlesztéseknek is komoly lökést adott. Olyan smart farm pro­jektek kaptak nagyobb lendületet, melyek különböző okos­meg­oldások mellett az öntözési technológia átalakításával arra tesznek kísérletet, hogy bizonyos növényekből egy évben akár több alkalommal is be lehessen takarítani a termést. Személyes tapasztalatom alapján maga a kockázati- és magántőkeszektor is jelentősen erősödött, ami a magántőkealapok számában és az odaáramló pénz mértékében is egyértelműen tetten érhető. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy voltak vesztesei is ennek az évtizednek: a turizmus mellett megszenvedte az elmúlt éveket a teljes szórakoztató- és vendéglátóipar. És hogy egy érdekes konk­rét példát is mondjak, az USA-ban a pandémia abszolút tönk­­re­tette a szabadulószoba-iparágat, olyannyira, hogy a vírus vissza­szorulása után sem tért vissza a hagyományos keretei közé, hanem itt is egyfajta online térbe költözést tapasztalunk.

A háború kitörése Európában elsősorban a biztonsági és energia-önellátáshoz kapcsolódó beruházásokra és az élelmiszeripari fejlesztésekre volt hatással, de olyan smart farm projektek is lendületet kaptak, melyek célja, hogy az öntözési technológia átalakításával bizonyos növényekből évente akár több alkalommal is be lehessen takarítani a termést.
Milyen helyzetben van a hazai startup-ökoszisztéma forrás szempontjából?

– Alapvetően forrásbőség van Magyarországon, és ez

Még az uniós átlagot figyelembe véve is kifejezetten magas az állami és EU-s források aránya, hiszen kinek lenne fontosabb a korai fázisú vállalkozások finanszírozása, mint az állami félnek, amely számára a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor növeke­dé­se az adóbevételek szempontjából elengedhetetlen. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal az elmúlt időszakban számos akcelerátorpályázatot írt ki, és ugyancsak jelentős for­rás a Széchenyi Alapok tízmilliárd forintos programja. Ebben a fo­lyamatban játszik hatalmas szerepet a magyar mikro- és kis­vállalkozások fejlődésének legaktívabb tőkebefektető partnere, a Hiventures is. Közép-Európa egyik legnagyobb tőkebefektető társasága fantasztikus értéket teremtett azzal, hogy rengeteg for­rást biztosított a hazai korai fázisú startupok és kkv-k szá­mára, ugyanis a vállalkozóvá válás folyamatában rendkívül fon­tos lépés, hogy meg kell tanulni okosan felhasználni egy vál­lal­ko­zás növekedéséhez a pénzt. Márpedig ennek a folyamatát tan­köny­vek­ből nem lehet elsajátítani, ehhez személyesen kell meg­ta­pasz­talni mindent. Az elmúlt néhány évben számos új ma­gán- és kockázatitőke-alap jött létre Magyarországon, így a fi­nan­­szírozási oldal az előttünk álló időszakban is biztosítottnak látszik. Mindeközben nem szabad elfelejteni, hogy a nagy technológiai papírok az elmúlt fél évben mélyrepülésben voltak, ami szükségszerűen magával hozza a startup cégek értékelésének kor­rekcióját is. Ezek a folyamatok sokszor ellentmondásosak, és pon­tosan olyan zavarodottságra utalnak, mint amilyen za­va­ro­dot­tak mi európaiak voltunk akár a járvány kezdetén, akár a háború kitörésekor.

A startupok, valamint a kis- és középvállalkozások számára a vállalkozóvá válás folyamatában rendkívül fontos lépés, hogy meg kell tanulni okosan felhasználni a növekedéshez szükséges pénzt.
Mindennap egy befektetés
Bár 2021 ismét aktív év volt a hazai kockázati- és magántőke-befektetések piacán, jelentős növekedés 2020-hoz képest nem történt. Az európai kockázati- és magántőke-befektetőket tömörítő szervezet, az Invest Europe statisztikái szerint tavaly szinte minden munka­napra jutott egy befektetés, és majd minden hétre egy kiszállás. 2021-ben a hazai és a külföldi befektetők 241 tranzakcióban mind­összesen 225,3 millió euró értékű kockázati és magántőkét fektettek be magyarországi székhelyű vállalatokba. Hasonlóan 2020-hoz, a legtöbb befektetést magvető fázisban hajtották végre: 131-et a 248-ból. Startup fázisban 69-et rögzítettek. A befektetett összegek aránya kiegyensúlyozott képet mutat: 26 százalékot startupok, 15-öt magvető, 29-et növekvő fázisú és 16 százalékot késői fázisú vállalatok kaptak. A kockázati- és magántőke-befektetések által legjobban kedvelt két ágazat 2021-ben a fogyasztási cikkeket elő­állító és szolgáltató, valamint az információ- és kom­mu­ni­ká­ció­tech­noló­giai szektor volt. E két területen működő vállalkozásokhoz került a cégek székhelye szerint a befektetett tőke 64 százaléka, illetve e két ágazatból került ki a forráshoz jutó cégek 58 százaléka. A legnagyobb méretű egyedi tranzakciókra Magyarországon az energetika, illetve a vegyipar területén került sor; előbbinél 1,8 utóbbinál 1,5 millió eurót ért el a befektetések átlagos értéke.
Sehol egy gyenge láncszem?

– Tapasztalataim szerint a magvető fázis előtt álló vállalkozások vagy a jelentős kutatás-fejlesztési forrásokat igénylő mikrovállalko­zások még mindig kissé mostohagyerekek maradtak. Nem vé­letlenül. Ebben a szakaszban még rendkívül magasak a kockázatok, a befektetőnek érzelmi alapon is közel kell állnia az ötlethez ah­hoz, hogy anyagilag is támogassa. A gyógyszerfejlesztés kiváló pél­dá­ja ennek, hiszen nemcsak rengeteg pénz kell az ilyen típusú projektekhez, de egy-egy készítmény piacra jutása is sok-sok évig tart. A forrásbőség egy picit kényelmessé is tette a hazai vállalkozói szférát, ugyanakkor hiszem, a tőke mindig inspiratív elem marad, ráadásul a befektetők is szeretnék minél hamarabb látni a sikert. Aminek mindenképpen fontos fejlődnie Magyarországon, az a vállalkozási kultúra, és szükségünk lenne néhány újabb nemzetközi szinten is sikereket elérő startupra.

Mint például amilyen a Prezi, a LogMeIn és a Ustream?

– Pontosan. A 2007-ben alapított Ustream videóstream oldal alig néhány év alatt a semmiből nőtte ki magát egy több mint kétszáz fős céggé, több tízmillió dolláros árbevétellel. A Prezi a prezentá­­ciós iparágat újította meg, ezért a Szilícium-völgy egyik nagy tech­noló­giai befektetője, az Accel Partners szállt be a cégbe 14 mil­lió dol­lár­ral. Míg a távmunka-technológiában nagyot robbantó LogMeIn-t néhány éve nem kevesebb mint 4,3 milliárd dollárért vá­sá­rol­ta fel két amerikai befektető, az Elliott Management egyik leánya, az Evergreen Coast és a Francisco Partners. Ilyen kezdet után való­ban lehet némi hiányérzet az emberben, és örülnék, ha lenne két-há­rom uni­kor­ni­sunk – unikornisnak azokat a privát, azaz tőzs­dén egye­lő­re nem megtalálható cégeket nevezik, amelyek­nek a cég­ér­té­kelése eléri az egymilliárd dollár értéket – annak el­le­nére, hogy van­­nak újabb sikereink is. A világ egyik leg­in­no­va­tí­vabb­nak tartott ál­lami cége, a Svájci Posta tavaly többségi tu­lajdont szerzett a ma­gyar alapí­tású IT-biztonsági vállalatban, a Tresorit­ban. De nem sza­bad megfeledkezni az adatelemzéssel foglalkozó Starschemá­ról vagy a Samsung Catalyst Fundtól 11 millió dollár tőkét kapott Comm­signiáról sem.

Akkor lennék igazán boldog, ha azok a magyar vállalkozók, akik az előbb említett ötleteket világszinten sikeressé tették, új vállalkozásba kezdenének. Az Egyesült Államokban komoly ha­gyo­mányai vannak az úgynevezett sorozatvállalkozóknak, akik a saját vállalkozásaik eladása után máris a következőbe vágnak bele. Ez a folyamat egyelőre kevésbé látható Magyarországon.

Sokan arra hivatkoznak, hogy tízmillió magyarból ne­he­zebb annyi jó startupötletet kihozni, mint például a har­minc­milliós Lengyelországból. Vagy hogy más országokban több a befektető. Valóban csak ezen múlna?

– Véleményem szerint ez nem pénz kérdése, hanem szellemi ka­pa­ci­tásé. Követendő példa ezen a területen Izrael, mert ez az or­szág a saját nagyságához képest sokszoros méretű magán- és kockázatitőke-befektetési iparággal rendelkezik, őrületes mennyi­ségű tranzakciót hajtanak végre évről évre, és szivacsként vonz­zák magukhoz a vállalkozókat és a tőkét. Nálunk is vannak jó kezdeményezések, ahogy említettem is korábban, jók a sza­bá­lyozási és a forrásszerzési feltételek is, egyelőre azonban nem értük el a kritikus tömeget.

Mire lehet akkor még szükség?

– Saját missziómnak tekintem, hogy a HVCA (Hungarian Venture Capital and Private Equity Association, azaz: Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület – a szerk.) és a THBE (Társadalmi Hasznosságú Befektetők Egyesülete – a szerk.) tagjaival együtt minél több olyan külföldi forrást hozzunk Magyarországra, ami képes hozzáadott értéket teremteni. Egy nemzetközi befektető ugyanis nem szimp­lán a pénzét hozza ide, hanem a kapcsolat­rendszerét is. Ezzel pár­hu­za­mosan ugyancsak lényegesnek tartom a „kifektetések” gyara­po­dását is. A Kárpát-medencében és a Balkánon úgy vélem jó esé­lyeink vannak, ráadásul a kifektetésekkel bizalmi kapcsola­tot is tudunk építeni az adott országokban, ami újabb és újabb üzlete­ket eredményezhet hosszabb távon.

Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország­ról komoly, a nemzetközi piacon is jegyzett céget lehessen felépíteni?

– Azt hiszem, egy hazai vállalkozás nemzetközi sikerességé­­nek ha­sonló alapfeltételei vannak, mint egy kockázatitőke-alap­ke­zelő sikerességének, méghozzá az, hogy az analitikus és az in­tui­tív vállalkozásvezetési képességek és erőforrások meg­fe­lelő arányban legyenek jelen. Emellett következetes és szisz­te­matikus kapcsolattartás mind a termékértékesítésben, mind pe­dig a külföldi befektetői kapcsolatok építésében. Mosta­ná­ban el­en­gedhetetlennek tartom, hogy a legmodernebb és leg­hatéko­nyabb IT- és kommunikációs eszközökkel és meg­oldá­sok­kal te­gyük gyor­sabbá és rugalmasabbá a működést.

Hogy hol bukik el egy startup leginkább? Elsősorban ott, hogy nem képes vagy nem akar megfelelő dinamikával és könnyed­séggel alkalmazkodni a piac változásaihoz. A „pivot” – amikor egy startup „pivotol”, akkor jellemzően egy az eddigitől eltérő célra kezdi használni a meglévő technológiát, esetleg azt is jelentheti, hogy egy új szegmensben kezd tevékenykedni – az nem hiba, hanem a sikeresség záloga. Mint ahogy a bukás sokkal inkább tapasztalatforrás és nem szégyenfolt. Vagyis az, hogy irányt kell változtatni, az nem katasztrófa, hanem eggyel kevesebb hiba­lehetőség a jövőben.

Egy hazai vállalkozás nemzetközi sikerességének alapfeltétele az analitikus és az intuitív vállalkozásvezetési képessé­gek és erőforrások megfelelő aránya, és a következetes és szisztematikus kapcsolattartás a termékértékesítésben és a külföldi befektetői kapcsolatok építésében, valamint a legmodernebb és leghatékonyabb IT- és kommunikációs eszközök használata a gyorsabb és rugalmasabb a működéshez.

Érdekes tapasztalat volt számomra, amikor egy akcelerátoron keresztül fektettünk korai magvető fázisban lévő csapatokba, hogy a csapat, a cél és a pénz hármasságának egyensúlya mennyire kritikus. Az is rossz, ha valamiből túl sok van „idő előtt”, és az is káros, ha egy vállalkozás e három összetevő valamelyikéből fo­lyamatosan hiányt szenved.

A nemzetközi térben gondolkozó magyar startupok és kkv-k döntően Európában és az amerikai kontinensben gondolkoznak. A Távol-Kelet miért számít tabunak?

– Tizenöt évvel ezelőtt valóban ez volt jellemző, ma ennél sokkal színesebb a kép. Sok olyan magyar társaságot látok, amely Kínában vagy a távol-keleti térség más országaiban, esetleg Afrikában ér­té­kesít. Hozzáteszem, ezekben az országokban a szabályozási kör­­nyezet, a joggyakorlat és leginkább a kulturális környezet gyö­ke­resen más, mint az euroatlanti országokban. Bár hosszú tá­von mű­ködő, sikeres európai céggé válni sem sétagalopp, de minél távolabb megyünk a megszokott környezettől, annál több erő­for­rást igényel a biztonságos beilleszkedés és működés.

Hogyan látja a hazai startup-ökoszisztéma jövőjét?

– Szerintem akkor járunk helyes úton, ha minden erőnkkel ennek a szektornak a nemzetközi beágyazottságát segítjük elő. Mindig azon a véleményen voltam,

A Covid mint globális „élmény” és a háború, mint a 21. század régi-új szomorú realitása is azt erősíti, hogy több és még több olyan startupra van szükség, amelyek a hazai szellemi kapacitást sok pénzért képesek értékesíteni külföldön.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022
Címkék

Innotéka