A blokkok életciklusuknak abba a szakaszába léptek, amikor a biztonságos üzemeltetés fokozottabban igényli a technológiai berendezések és szerkezetek anyagában bekövetkező változások („öregedési” folyamatok és hatások) ismeretét, a berendezések és szerkezetek vizsgálatát, és az esetleges szükségessé váló javítások elvégzésének képességét. A szerkezeti anyagoknak ugyanis a tervező által figyelembe vett üzemidőnél lényegesen hosszabb ideig kell biztonságosan elviselniük az üzemi terhelésből származó igénybevételeket és a környezeti hatásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy nem az atomerőmű tényleges kora a meghatározó az „öregedést” illetően. „Öregszik” egy berendezés, ha azon a károsodás jelei, illetve annak valószínűsége észlelhető, vagy nincs elegendő ismeret arról, hogy az előzőek mennyire előrehaladottak.

Az üzemeltető alapvető érdeke, hogy a tervezett üzemidőn túli üzemeltetés biztonságosan és az elvárt rendelkezésre állás mellett történjen, ezért megalakította a Szerkezeti Integritás Tudományos Tanácsadó Testületet. Ezzel az volt a célja, hogy műszaki, tudományos támogatást nyújtson a meghosszabbított üzemidő alatt a reaktor és más kiemelten fontos és a legmagasabb biztonsági osztályba sorolt berendezés biztonságos és megbízható üzemeltetéséhez. A Testület tagjai a hazai nukleáris tudományos és műszaki intézmények vezető személyiségei, valamint az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kijelölt képviselői, akik a munka során igénybe veszik az intézményi hátteret is. A tagokat, akik között van akadémikus és több egyetemi tanár, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója kérte fel erre a munkára.

Lyukkorróziós károsodás a csővezeték belső felületén

A Testület a berendezések biztonságával, azaz „szerkezeti integritásával” foglalkozik, különös tekintettel a szerkezeti anyagok öregedésének kezelésével kapcsolatos feladatokra, a nem várt üzemi események szerkezeti integritásra gyakorolt hatására és az esetleges javításokkal összefüggésben felmerülő kérdésekre, majd azokra műszaki, tudományos igényű választ ad. Tevékenységét elsősorban a következő területeken fejti ki:

• A szerkezeti integritás elemzésének módszerei, az alkalmazandó hazai és nemzetközi szabványok, előírások és útmutatók.
• A szerkezeti integritás elemzéséhez szükséges anyagtulajdonságok és változásuk az üzemeltetéseredetű károsodási folyamatok következtében; tönkremeneteli határállapotok.
• Üzemi terhek, igénybevételek és környezeti paraméterek (hőmérséklet, sugárzás, korrozív közeg); meghatározásuk analitikus és numerikus módszerei.
• Ellenőrzési módszerek és technikák, különös tekintettel a roncsolásmentes vizsgálatokra és a diagnosztikai eljárásokra.
• Nem várt üzemi események és meg­hibásodások hatása; hegesztéssel történő javítás.

Lyukkorróziós károsodás a csővezeték belső felületén

A Testület jelenleg az öregedéskezeléshez szükséges K+F tevékenységekkel foglalkozik. Az erőmű szakemberei készítettek egy feladatlistát, amely figyelembe veszi a témakörben korábban készült szakértői javaslatokat, az ismert üzemi tapasztalatokat és a nemzetközi kutatások irányait. A Testület feladata, hogy megalapozott K+F feladatlistát adjon az üzemeltető kezébe, amelyből meghatározható a következő évek öregedéskezelési K+F munkáinak lehetséges köre, a feladatok tartalma és fontossági sorrendje. Jelenlegi tudásunk alapján az öregedési hatások között világszerte a lokális korrózió, beleértve a korróziónak a fáradásos repedés terjedésében kifejtett hatását és a reaktortartály biztonságát meghatározó sugárkárosodás áll a kutatások homlokterében. Mindezek mellett azonban a kutatóknak választ kell tudni adni olyan kérdésekre is, hogy a károsodási folyamatok kinetikája milyen törvényszerűséget követ a tervező által nem kalkulált időszakban (pél­dául felgyorsul-e, vagy továbbra is becsül­hető-e lineáris modell alkalmazásával), vagy nem jelenik-e meg valamilyen ismert, de hos­szú inkubációs idejű öregedési hatás, vagy esetleg olyan új károsodási folyamat, amire korábban nem gondoltak. Ez utóbbira példa a fenti két fotó, amely egy évtizedekkel az üzemeltetés kezdete után megjelent lyukkorróziós károsodást mutat egy olyan technológiai rendszerben, ahol ez nem volt várható.•