Az öntészet a kohászat egy kisebb szeletét jelentette a múltban, azonban a rendszerváltást követően, de különösen a 2000-es években, a járműipar magyarországi megjelenése kapcsán az öntészet vált az egyik legkiemelkedőbb, legprosperálóbb ágazatává az egykori kohászatnak. Az öntészek közössége rendkívül összetartó, már-már családról beszél­hetünk, mindenki ismer szinte mindenkit, tudunk egymás gondjáról-bajáról, és lehetősé­geink­hez mérten segítünk egymásnak. A nemzetközi tradícióknak megfelelően mi, magyar öntészek is kétévente találkozunk és osztjuk meg egymással a legfrissebb szakmai tapasztalatainkat, innovációinkat, kihívásainkat.

A 2021-es Öntőnapok keretében még a Covid utáni újraindulás-újraindítás feladatainak leküzdésén fáradoztunk. Akkor ott, 2021 októberében nem gondoltuk volna, hogy a pandémiánál is nagyobb kihívások állnak előttünk, és 2023-ban már arról kell beszélnünk, kinek milyen feladatokat adott az orosz–ukrán háború nyomán kialakult energiaválság, a történelmi magasságokba emelkedő infláció, a nyersanyagforrások elapadása és jelentős meg­drágulása. Ezek mind-mind olyan kihívások, amelyek leküzdésére csak erős, innovatív cégek képesek.

A magyar öntészet egyik legfőbb ismérve, hogy a szakemberek a problémákra meg­oldandó feladatként, kihívásként tekintenek, illetve minden válság­helyzetből próbálnak tanulni és olyan meg­­oldásokat találni, amelyek a válság elmúltával erősebbé, ellen­állóbbá teszi a cégeket.

A Magyar Öntészeti Szövetség igen fontos bázisa ezeknek a kezdeményezéseknek, tapasztalatcseréknek, adott célra irányuló szakmai összefogásnak. Az elmúlt években több alkalommal is sikerült személyes tárgyalásokat folytatni a kormányzat ágazati képviselőivel, ahol bemutathattuk szakmánk, cégeink problémáit, gondjait, melyekre – a lehetőségekhez mérten – minden alkalommal történt valamiféle előremutató beavatkozás. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy minden csodaszép és minden probléma megoldva, de az lényeges, hogy az ágazati párbeszédre, információcserére lehetőség van.

Az öntészetnek, a napi problémák mellett, válaszokat kell találnia napjaink egyéb kihívásaira is. A fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés a legfontosabb kulcsszavak, melyek mögött minden esetben olyan megoldandó kihívások állnak, melyekre pozitív válaszokat kell találnunk annak érdekében, hogy öntödéink a 2020–2030-as években is sikeresen működhessenek.

A járműipar folyamatos változásban van, akár hétről hétre új trendeket, új irányokat kommunikálnak az európai döntéshozók. Ám az igazság valahol mindig az arany középúton van. A belső égésű motorok világa a jelenlegi tendenciák mellett valószínűleg hosszabb távon fenntarthatatlan, és ezért rendkívül fontos az alternatív hajtások fejlesztése. Ebben a munkában az öntödék meghatározó stratégiai partnerek lehetnek, ugyanis egy villanymotor is tartalmaz öntvényt, illetve egy villanyautó is több öntvényből épül fel, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az alternatív hajtások között több olyan lehetőség is van, ami szintén öntvényt igényel.

Természetesen nem csak a járműiparra kell gondolni, hiszen az öntödék termékeit mindegyik iparág használja. Fontos azonban megjegyezni, hogy a 21. század az informatika, a robotizáció, a digitalizáció, az elektromobilizáció, a szimuláció korszaka. Mind­ezek nélkül a jövő öntödéje elképzelhetetlen. Az Ipar 4.0 – illetve most már lassan 5.0-t is mondhatnánk – olyan beruházások megvalósítását igényli, melyekre ilyen gyors ütemben még nem volt példa. Itt is érvényes az a jól ismert szlogen, hogy aki kimarad, az lemarad. A nagy multinacionális vállalatok OEM-ek (Origi­nal Equipment Manufacturer – a szerk.) olyan elvárásokat támasztanak a beszállítóik felé, melyeket csak az előbb említett „szent háromság” (digitalizáció-robotizáció-elektromobilizáció) megvaló­sításával lehet teljesíteni.

Napjainkban a legértékesebb áru az információ, illetve ennek helyes rendszerezése, értékelése, felhasználása. Itt meg is érkeztünk a következő nagy témához: a jövő szakember-utánpótlásához. A jövő öntödéiben dolgozó mérnököknek, de a fizikai dolgozóknak is olyan kihívásokkal kell majd szembesülniük, amelyeket ma még el sem tudunk képzelni. Ami viszont biztos, hogy a szakmai tudás helyett az állandó tanulás képessége, a nyitottság, az informatika, a nyelvtudás, a kommunikációs képesség, a csapatban dolgozás sokkal fontosabb lesz. Ennek a kihívásnak kell megfelelnie a mai magyar műszaki felsőoktatásnak, azaz képessé kell tenni a hallgatókat az állandó tanulásra, a magas szintű digitális ismeretek elsajátítására. Ma már semmi nem készül előzetes szimuláció nélkül. Ám a helyes szimulációs eredmény eléréséhez adatbázis-építésre van szükség annak érdekében, hogy a szimulációs eredmény minél jobban közelítse a valóságot.

Van tehát kihívás bőven. De a magyar öntészet mindig is híres volt az innovációról, ezért úgy gondolom, most is megtaláljuk a helyes válaszokat. A hazai szak­emberek össze­fogásának erősítésére nagyon jó bázis az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE), amely a Magyar Öntő­napok rendezvényének társszervezője. Az OMBKE a hazai bányász-kohász szakemberek Egyesülete, melyet még Selmecbányán alapított Péch Antal 1892-ben. Vagyis 131 éves Egyesületről beszélünk, és ez nagyszerű, hogy ilyen hosszú ideig életben tudott maradni, sőt fejlődni tudott egy szakmai, hagyomány­ápoló szervezet. Ennek megfelelően az idei Öntőnapok egyik „központi” eseménye a selmeci diák­hagyományok szerint levezetett szigorúan „öntész” szakestély. Ez minden alkalommal megkoronázza az Öntőnapok három­napos programsorozatát.

Összességében tehát idén is egy remek szakmai-baráti rendezvénynek lehetünk részesei baráti beszélgetésekkel, kiválóbbnál kiválóbb innovációkkal, remek előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel és végül, de nem utolsósorban, baráti koccintással. Ezúton kívánok az egész magyar öntőtársadalomnak – családunknak – nagyon jó egészséget, szakmai sikereket, inspiráló kihívásokat és Jó szerencsét! Legyen fényes sikere a kohásznak!•