A védjegyek funkcióját, a gazdaságban, a gazdasági versenyben betöltött szerepét tekintve első helyen a védjegyoltalom tartalmára utalunk: a védjegyoltalom a védjegyjogosult számára kizárólagos jogot biztosít a védjegy használatára, amelynek alapján a jogosult – bizonyos törvényi feltételek szem előtt tartásával – bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében, árukkal vagy szolgáltatásokkal összefüggésben, a védjegy árujegyzékében szereplőkkel azonos vagy azokhoz hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan megjelölést használ, amelyet a fogyasztók a védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt összetéveszthetnek. A védjegy­jogi összetéveszthetőségbe az is beletartozik, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

A védjegyek további fontos funkciói az alábbiak:

• a megkülönböztetés (a vállalkozás által piacra vitt áru, szolgáltatás megkülönböztetése a versenytársakétól);
• az azonosíthatóság (tájékoztatás a piaci szereplők számára az áru származásáról, gyártójáról);
• a minőségi garancia (a pia­con ismertté vált és ezáltal
• fogyasztói értékítéletet „szerzett” védjegy garantálja a fogyasztó számára, hogy a termék, szolgáltatás megvásárlása esetén az elvárt minőséget kapja);
• a reklám- és marketingfunkció és – alapvető tartalmánál fogva – a gazdasági verseny eszköze.

A védjegyek – akárcsak más iparjogvédelmi oltalmi formák – területi hatályúak, jellemzően egy-egy ország – vagy nemzetközi egyezmények alapján országok egy-egy csoportja (régió) – területére terjednek ki. A védjegyek területi hatályából következik, hogy egy Magyarországon használt védjegy – még ha oltalom alatt álló, lajstromozott védjegyről van is szó – nem biztos, hogy minden más országban is oltalomképes lesz, mivel az egyes országok joggyakorlata az oltalmazhatósági feltételek megítélésében nem egységes, és az sem kizárt, hogy az adott országban olyan korábbi védjegy áll oltalom alatt, amely ott lajstromozási akadályt jelent a mi védjegyünk számára. További megfontolandó védjegyjogi szempont, hogy létezik az úgynevezett védjegyhasználati követelmény, ami azt jelenti, hogy a védjegy lajstromozásától számított 3-5 év elteltével jogérvényesítési eljárás esetén, vagy a védjegy ellen indított esetleges státuszeljárás esetén a sikeres eljárás előfeltétele, hogy a jogtulajdonos bizonyítani tudja, hogy védjegyét az adott országban ténylegesen használta, tehát például jelen volt az adott ország piacán a védjegye árujegyzékében szereplő, véd­jegyével ellátott áruval.

Külföldi védjegyoltalom-szerzés tervezésekor egyrészt célszerű azokra az országokra fókuszálni, amelyekben középtávú üzleti terveink, elképzeléseink alapján reális esély van arra, hogy 3-4 éven belül meg tudjuk kezdeni a védjegy használatát, másrészt a védjegy-engedélyeztetési eljárás megindítását, esetleg a védjegy használatbavételének megkezdését követően felmerülő esetleges jogi akadályok elkerülése érdekében érdemes szakszerű védjegykutatást végeztetni annak felmérésére, hogy a kiválasztott országokban nincs-e olyan korábbi védjegy, amellyel konfliktusba kerülhetünk. Azt, hogy „nem tudunk hasonló védjegyről”, vagy egy internetes tájékozódás során nem látunk potenciális veszélyt jelentő korábbi védjegyet, semmiképp nem tekinthetjük garanciának arra, hogy valóban nem is szembesülünk majd ilyen akadállyal. Ha a védjegykutatás potenciális kockázatot jelentő találatokat hozott, akkor még időben mérlegelhetjük, hogy az adott országban elindítsuk-e az eljárást és megkockáztassuk-e a védjegy használatát, vagy próbáljunk olyan védjegyoltalomra alkalmas megjelölést választani, amelynek bejegyeztetésével és használatával kapcsolatban az adott országban nem várható konfliktus.

Védjegyünk területi hatályának meghatározásakor a fenti jogi szempontok mellett a következő gyakorlati szempontokat is érdemes számításba vennünk.

Európai uniós tagország lévén, az egyik legfontosabb alternatíva az egységes hatályú európai uniós védjegyoltalom lehetősége, ugyanis az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által lefolytatott lajstromozási eljárás eredményeként a 27 tagor­szágban hatályos védjegyoltalom szerezhető olyan kedvező költ­ségen, amely – tagországi hivataloknál indított „nemzeti” védjegy­bejelentések esetén – az országonkénti jogi képviselet költsé­geit is figyelembe véve legfeljebb három tagországi eljárás költségeit fedezné. Ez a kedvező „fajlagos költség” nem kis mértékben annak köszönhető, hogy az európai uniós védjegybejelentés ügyvitelére nem szükséges külföldi jogi képviselőt igénybe vennünk, hiszen hazai jogi képviselők is eljárhatnak ügyünkben az EUIPO előtt, sőt tagországi bejelentőként kellő felkészültséggel és gyakorlattal akár képviselő nélkül magunk is eljárhatunk. Az EU egészére érvényes európai uniós védjegyet ezzel együtt is akkor javasolt igényelni, ha a védjegyet több európai uniós tagországban használjuk, vagy belátható időn belül használni tervezzük.

Külföldi védjegyoltalmak tervezésekor a másik gyakran használt lehetőség a Madridi Jegyzőkönyv néven ismert nemzetközi iparjogvédelmi egyezmény alapján a Szellemi Tulajdon Világszer­vezete (WIPO) által kezelt, úgynevezett nemzetközi védjegylajstromozási eljárás. A Madridi Jegyzőkönyvnek ma már 130 tag­állama van, így néhány – főleg dél-amerikai és közel-keleti kivételtől eltekintve – a legtöbb olyan országra vonatkozóan lehetővé teszi a védjegyoltalom megszerzését, amelyek magyar vállalkozások számára általában lényegesek.

Nemzetközi védjegybejelentés indításához minden esetben szükség van egy a bejelentő származási országában benyújtott alap védjegybejelentésre vagy védjegyre, és a nemzetközi védjegylajstromozásra irányuló bejelentést is az alapvédjegy tekintetében illetékes iparjogvédelmi hatóság – magyar lakóhellyel, székhellyel, telephellyel rendelkező védjegybejelentők esetében a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vagy az EUIPO – útján kell a WIPO Nemzetközi Irodájához benyújtani (magyar honosságú bejelentőként tehát akár magyar alapvédjegy vagy alapbejelentés, akár európai uniós alapvédjegy vagy alapbejelentés esetén indíthatunk nemzetközi védjegybejelentést). A származási ország hivatalától érkeztetett nemzetközi védjegybejelentés vizsgálatát követően a WIPO Nemzetközi Irodája a nemzetközi védjegyet lajstromozza, és megküldi azt a nemzetközi bejelentésben megjelölt országoknak és regionális hivataloknak, amelyek saját illetékességi területükre vonatkozóan lefolytatják az engedélyezési eljárást. Ha az adott hivatal előtti eljárásban nem merül fel kizáró ok a nemzetközi védjeggyel szemben, vagy az esetlegesen felhozott kizáró okot a bejelentő sikeresen el tudja hárítani, az eljáró hivatal saját illetékességi területére, tehát az adott országra vagy régióra vonatkozó védjegyoltalom-engedélyező határozatot bocsát ki.

Nemzetközi védjegybejelentésben az Európai Unió regionális szervezetként jelölhető meg, de ha nem igénylünk egységes hatályú európai uniós oltalmat, akkor az EU-tagországok bármelyike tagállami oltalomra is megjelölhető. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi védjegybejelentés a származási hivatalon keresztül indul, és a Madridi Jegyzőkönyv részes országaiban működő képviselők a Szellemi Tulajdon Világszervezete előtti ügyvitelre is jogosultak, külföldi képviselőiroda igénybevételére nemzetközi védjegyel­járásban csak akkor van szükség, ha valamelyik megjelölt hivatal ideiglenes elutasító végzést bocsát ki. Ilyen esetekben helyi képviselő bevonásával tudunk eljárni az adott hivatal előtt. A nemzetközi védjegybejelentés költségeit az árujegyzékben igényelt áruosztályok száma mellett a területi igény határozza meg.•