2011. december: jegyzet, portré, tudomány, nanotechnológia, innováció, biotechnológia, egyetem, közlekedés, logisztika, fenntarthatóság, zöldkörnyezet, megújuló energia, vízgazdálkodás, it, okostechnológia, agrárium
2011. december 2.

Szerző:
Szegedi Imre

Tudósvélemények a Tudomány Világfórumán

A Magyar Tudományos Akadémia immár ötödik alkalommal adott otthont a világ egyik legnagyobb tudományos találkozójának, a Tudomány Világfórumának (World Science Forum, WSF). A november 17–19-ig tartó rendezvényen több mint száz országból hétszáz vendég, köztük kutatók, magas rangú döntéshozók, Nobel-díjas tudósok, tudományügyi miniszterek, valamint a legnevesebb tudományos folyóiratok képviselői vettek részt. A következő, 2013-as fórumnak Rio de Janeiro ad otthont, majd újra Budapest következik. A 2017-es WSF-eseményt Kína vagy India rendezheti meg.


„Rohamosan változó világunk folyamatosan új kihívásokkal szembesít, amelyekre a megfelelő választ, az új megoldásokat a tudomány segítségével találhatjuk meg”, hangsúlyozta a világfórumot megnyitó beszédében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, aki szerint a tudomány, a szakértelem lehet a válaszkeresés legfőbb eszköze. Ahhoz azonban, hogy megfelelő választ adjunk, tudnunk kell, hogy mire van szükség a tudomány kiegyensúlyozott fejlődéséhez, hogy mit tud felkínálni a tudomány, s figyelmesen meg kell hallgatni a társadalom, az ipar képviselőit, a döntéshozókat arról, milyen segítséget várnak a tudománytól.

Az MTA elnöke szerint a WSF egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők átfogóan megvitassák a tudomány szerepét, a tudományos felfedezések etikai, környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális következményeit, elemezzék a tudomány földrajzilag, társadalmilag és tematikailag is átalakult világtérképét, a tudomány mozgatórugóit és jövőjét.

„A WSF előzménye a Budapesten 1999-ben tartott Tudomány Világkonferencia rendezvény volt, melynek szervezői új típusú szerződés kialakítását tűzték ki célul a 21. század tudás alapú társadalma számára. Abban, hogy ez az UNESCO által kezdeményezett konferencia Magyarországra került, elévülhetetlen érdemeket szerzett Láng István professzor és Julia Marton-Lefevre, a Nemzetközi Tudományos Tanács (angol rövidítése: ICSU) akkori főtitkára”, emlékezett magazinunknak a kezdetekre Gulyás Balázs, az idei világfórum igazgatója, aki elmondta, hogy a mostani témaválasztást senkinek sem kell indokolni. A világban utazó kutatók megdöbbenve tapasztalják, hogy az elmúlt néhány évben alapvető változások történtek a tudományban. Elég arra utalni, hogy például Szingapúrban olyan hihetetlen tudatos építkezés zajlik az oktatás és a tudomány terén, aminek szinte nincs párja. Nemcsak hatalmas összegeket költenek a tudományra, hanem a legjobb kutatókat is megnyerik. A Nobel-­díjas Sydney Brenner biológus – jóval túl a nyolcvanadik életévén – a világ egyik legkorszerűbb kutatóintézetét kapta meg: 14 emeletes, hipermodern épületről van szó. Sir George Radda, vagy ahogy mi ismerjük, Radda György, a szingapúri kutatási ügynökség alelnökeként segíti az ottani munkát. Hogy miért így állnak a tudományhoz Szingapúrban? Mert a jelenlegi miniszterelnök, Li Hszien Long Cambridge-ben évfolyamelsőként végzett matematikus, később kitüntetéssel doktorált, nem mellékesen témavezetője a világhírű magyar matematikus, Bollobás Béla volt.

Szingapúr tudomány iránti elkötelezettséget mutatja, hogy a városállam évente mintegy félezer doktorandusz hallgatót küld a világ minden tájára, de arra is ügyel, hogy ezek a képzett szakemberek visszatérjenek, és saját kutatócsoportot indítsanak.

Li Jüan-ce

„Nincs vesztegetnivaló időnk, azonnali cselekvésre van szükség, új fejlődési irányokat kell kijelölni, hogy választ adjunk korunk égető problémáira, mindenekelőtt a globális felmelegedésre” – nyilatkozta magazinunknak Li Jüan-ce Nobel-díjas tudós, az ICSU elnöke. Li Jüan-ce professzor 1986-ban a kémiai elemi folyamatok dinamikájáért megosztva kapott kémiai Nobel-díjat a magyar származású John. C. Polanyival és Dudley R. Herschbachhal.

Az ICSU-t 2008 óta vezető tajvani származású kémikus szerint a díj elnyerése óta eltelt huszonöt év alatt nagyon sokat változott a tudomány. Különösen igaz ez az élettudományokra és a fizikára, amelynél – az időközben kidolgozott eljárásoknak köszönhetően – korábban elképzelhetetlen eredmények születnek, illetve olyan folyamatokat elemezhetünk, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Negyedszázada még nagyobb szerepe volt az egyénnek, most már a csapatmunkára helyeződik a hangsúly, de az alkotó elmére továbbra is szükség van. Negyedszázada még nem beszéltünk nanotudományokról, ma ez az egyik sláger kutatási irány. A biotechnológia, géntechnológia eredményei és lehetséges veszélyei ugyancsak az utóbbi években kerültek előtérbe.
Sokan vélekednek úgy, hogy a 21. század a biotechnológia és az infokommunikáció évszázada lesz, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy az élelmiszer- és a vízhiány súlyos katasztrófával fenyegeti az emberiséget.

Li Jüan-ce professzor szerint az elmúlt 250 évben a tudomány és a technika az élet minden területét megváltoztatta. Napjainkban azonban új kihívásokkal kell szembenézni, hiszen bolygónk változó éghajlata belátható időn belül katasztrófával fenyeget. A megoldás érdekében át kell alakítani a globális civilizációt. Ki kell dolgozni a fenntartható fejlődés módozatait, hiszen már napjainkban is „túlhasználjuk” a Földet, a jövőben pedig ez még inkább így lesz, hiszen alig négy évtized múlva, 2050-re bolygónk lakossága várhatóan eléri a kilencmilliárd főt. Túl sok ember túl sok természeti erőforrást használ fel, és közben túl sok hulladékkal terheli a környezetét. Minimalizálnunk kell ökológiai lábnyomunkat, ki kell dolgozni a biztonságos élelmiszer- és vízellátás koncepcióját. A fegyverkezésre költött óriási összegek mellett aprópénz a legfenyegetőbb globális problémák megoldását célzó kutatásokra adott forrás. A társadalmakkal együttműködve, a tudománynak segítenie kell a problémák megoldását. A tudományos élet szerkezete Li Jüan-ce professzor szerint átalakulóban van. A jelenlegi centrumok – az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán és Dél-Korea – mellé újabbak jönnek létre, és egyre intenzívebb lesz a globális együttműködés.

John Marks

A Nemzetközi Tudományos Tanács a tudomány jövőjével is foglalkozik, a John Marks vezette kutatócsoport négy lehetséges forgatókönyvet fogalmazott meg 2030-ig. A világkonferencián ismertetett négy változat közül az első a globalizáció győzelme című forgatókönyv, egy olyan világot vetít előre, amelyben a stratégiai kutatásokat globálisan koordinálják, integrálják a természet- és társadalomtudományokat, tovább terjednek a multidiszciplináris kutatások és mobilisabbak lesznek a kutatók. A második változat szerint a tudomány „bezárkózik” az egyes országokba, és főleg nemzeti célokat szolgál, ugyanakkor a tudományos élet továbbra is része a társadalomnak. A harmadik forgatókönyv szerint a multinacionális cégek uralta üzleti élet irányítja a tudományt, amely globális, és kiszakad a társadalomból. A negyedikre az agresszív nacionalizmusok felemelkedése a jellemző: a tudomány nemzeti határok közé zárkózik, és elszakad a társadalomtól, egyértelműen hatalmi érdekeket szolgál.

Alan I. Leshner

A Science című befolyásos tudományos folyóiratot megjelentető Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS) vezetője, Alan I. Leshner úgy véli, szintén fontos kérdés, hogy miként lehet a különböző országokban működő tudományt egy valóban globális közösséggé alakítani. Mindezt akkor, amikor egyes országokban ugyan nő a tudományra fordított támogatás, máshol azonban a gazdasági válság miatt a tudományos kiadások is apadnak. Leshner egyébként Budapesten jelentette be, hogy az AAAS új, az interneten is elérhető folyóiratot indít Science and Diplomacy címmel. Az új médium a tudománynak a „politikacsinálásban” játszott szerepével, illetve a tudomány globálissá tételével foglalkozik majd. Ezzel is közelebb akarják hozni egymáshoz a tudományos közösségeket.

Gebisa Ejeta

Gebisa Ejeta, az egyesült államokbeli Purdue Egyetem professzora – aki Barack Obama amerikai elnök tudományos nagykövete – szerint a világ élelmezésének kulcsa a tudományban, a technológiában és az innovációban rejlik, a tudomány és a technológia irányította fejlődésnek pedig az oktatáson, a köz- és a magánintézmények fejlesztésén és a helyes politikai vezetésen kell alapulnia. A tudomány azonban nem képviseli elég jól az érdekeit, fokozottabb együttműködésre, új modellekre meg eszközökre van szükség. Ahhoz, hogy a tudomány hatékonyabban érvényesíthesse az érdekeit és foganatosíthassa az eredményeit, szorosabbá kell tenni az együttműködést, és jobban oda kell figyelni a feltörekvő központokra, valamint olyan szereplőkre, mint például a vállalatok.

Az amerikai tudományos tanácsadó előadásában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az agyelszívás helyett ma már a tudás körforgásáról lehet beszélni. Míg korábban a gazdag országok még gazdagabbá váltak és a fejlődők a nyomukban kullogtak, addig napjainkban az látszik, hogy a Nyugaton képzést szerzett szakemberek közül mind többen visszatérnek szülőföldjükre.

Daniel Hershkowitz

Daniel Hershkowitz professzort, a tudományos és technológiai ügyekért felelős izraeli minisztert magazinunk arról kérdezte, hogy mi áll az utóbbi évek lenyűgöző izraeli tudományos eredményeinek hátterében, hiszen 2004-ben, 2009-ben és 2011-ben is Nobel-díjat nyert egy-egy izraeli állampolgárságú tudós. A matematikus végzettségű Hershkowitz professzor szerint a titok nyitja a magas szintű oktatás, ami az alapfokú intézményektől a felsőfokú oktatási intézményekig minden résztvevő számára elérhető. Nagyon fontos, hogy Izrael a GDP 4,5 százalékát fordítja kutatásra és fejlesztésre, ez a legma­gasabb arány az OECD-tagállamok között. Ám a pénz mit sem ér az eredeti, innovatív gondolkodás nélkül, erre az innovációra a zsidók életében folyamatosan szükség volt és van. Jelenleg is olyan politikai és gazdasági környezetben élnek, amely mindennap új megoldásokra sarkallja a lakosokat. Hét és félmillió ember él a világ egyik legszebb helyén, ám ez a hely nagyon szegény természeti erőforrásokban.

A Közel-Keleten Izrael kivételével mindenütt van olaj. Izraelben kevés a víz és a megművelhető terület, ezért olyan technológiákra van szükség, amelyek révén a sziklás, sivatagos területeken is lehetővé válik a mezőgazdasági művelés. A professzor szerint a kreativitás az egész izraeli társadalom egyik alapvonása, a túlélés egyik esélye, garanciája.

A háromnapos budapesti fórum zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be, amely kiemeli, hogy a világ mai arculatát minden korábbinál jobban meghatározza a tudomány. A harmadik évezred első évtizede átrajzolta a tudomány világtérképét, a globális tudomány új korszaka köszöntött be. Ugyanakkor komoly morális és etikai vonatkozásai vannak az emberiség előtt álló egyre összetettebb kihí­vá­soknak, mint a növekvő népesség, a klímaváltozás, az élelmiszer-­ellátás, az energiahiány vagy a természettudományok, idegtudományok és nukleáris fizika. Ez halaszthatatlan globális párbeszédet igényel a tudósok és a társadalom között.

A WSF résztvevői egyetértettek abban, hogy hatékonyabban kell koordinálni a globális kihívásokkal kapcsolatos nemzetközi tudományos projekteket, s létfontosságú a nemzetközi összefogás technológiai katasztrófák, járványok esetében. Biztosítani kell a tudomány támogatását, hogy az az elérhető legjobb módszerek segítségével felmérhesse, meghatározhassa a politikai döntések, a természet- és a társadalomtudományi felfedezések hatásait.

A magyar szervezők azt remélik, hogy a világfórum hamarosan hasonló szerepet tölthet be, mint a gazdasági életben a davosi konferencia. A davosi fórumnak is húsz év kellett, mire kivívta a mostani presztízsét.
Az egyértelmű, hogy a nagypolitikai jelenlét rendezvényről rendezvényre folyamatosan erősödik. Gulyás Balázs, a tudományos világfórum igazgatója – aki januártól ugyancsak Szingapúrban dolgozik – úgy látja: a politika a jelenlegi krízisben rákényszerül arra, hogy új válaszokat adjon a problémákra. Lehet, hogy nehezére esik a tudomány segítségét igénybe venni, de mivel az eddigi megoldások nem, vagy nem jól működnek, nem érvényesek, újakat kell találni.
A tudománynak egyre fontosabb szerep jut a politikában, még akkor is, ha a döntéshozók nem mindig fogadják meg a tudósok javaslatait.

A World Science Forum (WSF) „jogelődje”, a Tudomány Világ­konferencia 1999-ben 186 országból több mint kétezer résztvevőt vonzott Budapestre, majd a sikeres rendezvény után mindenki várta a folytatást, de az UNESCO nem lépett. Ezért határozta el a Magyar Tudományos Akadémia, hogy megszervezi a Tudomány Világfóruma rendezvénysorozatot.
Az első WSF-re 2003-ban, Budapesten került sor. A Tudomány és társadalom tematika köré szerveződött világesemény célja az volt, hogy tudósok, politikusok, gazdasági szakemberek és érdeklődők együtt gondolkodhassanak arról, milyen hatást gyakorol a tudomány a mindennapi életre.
A 2005-ös WSF mottója a Tudás, etika és felelősség volt, 2007-ben Befektetés a tudásba jelszóval szervezték a fórumot.
A 2009-es rendezvény mottója pedig a Tudás és jövő volt, a 2011-es témája: A tudomány változó világtérképe (The Changing Landscape of Science).
Az idei fórumot az MTA az UNESCO-val, a Nemzetközi Tudományos Tanáccsal, valamint a Science folyóiratot kiadó Amerikai Tudományfejlesztő Társasággal együtt szervezte.

A következő World Science Forumot az A tudomány a globális fejlődés szolgálatában mottóval tartják meg 2013-ban Rio de Janeiróban, jelentette be a tanácskozás zárónapján Aloizio Mercandante, Brazília tudományért és technológiáért felelős minisztere. Majd 2015-ben ismét Budapest következik, utána India vagy Kína lehet a következő házigazda.•

 
Innotéka