A témaválasztást azzal magyarázta Christophe Grison, a FARRE elnöke, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományágakra sokan gyanakodva tekintenek, szinte ellenségként kezelve azokat. Különösen akkor, ha olyan kérdések kerülnek szóba, mint a GMO-k vagy éppen a növényvédő szerek. Ezért van nagy szükség arra, hogy a tudománynak a mezőgazdaság fejlődésében betöltött szerepét tabuk nélkül, lehetőleg minél objektívebben vizsgálják, mivel csak így szüntethető meg a tévhiteken alapuló, a termelést akadályozó vagy ellehetetlenítő társadalmi ellenállás. Ha tetszik, ha nem, a folyamatosan gyarapodó népességszám mellett az élelmiszer-igények csak a tudomány eredményeinek messzemenő alkalmazásával biztosíthatók. A korábbi francia ifjúsági és közoktatási miniszter, Luc Ferry szerint a mezőgazdaság szempontjából arra van szükség, hogy minél alaposabban megismerjük a félelmek mozgatórugóit, amelyek miatt a társadalom jelentős része a tudományt gyakran ellenségesen kezeli. Az ismeretlentől való félelem nem szabad, hogy a kutatás elutasításával járjon. Nincs azzal semmi gond, ha valaki ellenzi a nanorészecskéket vagy éppen a génmódosított növények termesztését, de ettől a kutatásokat folytatni kell! Érthetők a környezetvédők által bemutatott elrettentő filmek, ám azt is meg kell mutatni a társadalomnak, mi történik (történhet) akkor, ha nem használjuk ki a tudomány adta lehetőségeket!

Roger Le Guen szociológus véleménye szerint elengedhetetlen, hogy a korábban kevésbé érintett tudományterületeket – ökológia, energetika – is bevonják a mezőgazdasági kutatásba, hogy érdemi szerepet kapjanak a piaci szempontok, általában véve pedig újraépüljön a mezőgazdasági termelés kollektív jellege. Christian Huyghe, az INRA (French National Institute for Agricultural Research – Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet) tudományos igazgatóhelyettese azt hangsúlyozta, hogy a világban tapasztalható tendenciák szerint a mezőgazdasági kutatás legtöbbször nagy nemzeti kutatóintézeti hálózatokba szerveződik, szoros együttműködésben a szakoktatással, a vállalati szféra szerepe ugyanakkor kevésbé jelentős. A mezőgazdasági kutatás számára új feladat a globális élelmezési kihívásoknak és a fönntarthatóság szempontjainak való megfelelés. A társadalom és ezen belül a fogyasztók elvárásai szintén meghatározóak a gazdálkodásban, ezek között a legmarkánsabb a környezetvédelem és a klímaváltozás, ezután következik az élelmiszer-biztonság. Nagyon fontos – emelte ki az előadásból Somogyi Norbert –, hogy a kutatók és a termelők innovációs képességeiket egyesítve haladjanak előre, különös tekintettel a valóban újdonságot, esetenként technológiai ugrást jelentő dolgokra, amelyek újabb és újabb innovációkat generálhatnak.

Marion Guillou, az Agreenium elnöke szerint – ez a szervezet a fenntartható mezőgazdálkodás és az élelmiszer-biztonság francia éllovasa – mielőbb véget kell vetni a természeti értékek pazarlásának. A jövőben egységnyi végtermékre vetítve kisebb mennyiségű természeti erőforrás felhasználásával kell egyre többet termelni, ebben a folyamatban pedig a rendkívül sokszínű, helyi sajátosságokon alapuló gazdálkodási módoknak lesz megkülönböztetett szerepük. Az elnök szerint meglehetősen nagy a különbség a FAO (az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete) által statisztikailag művelhetőnek nyilvánított és a ténylegesen művelésbe vonható területek nagysága között is – az utóbbi való­jában jóval kisebb, mivel számos egyéb feltételre is tekintettel kell lenni, ezek között a legfontosabb a gazdálkodáshoz szükséges víz mennyisége. A francia szakember úgy látja, csak azok az országok adhatnak érdemi választ az élelmezéssel kapcsolatos globális kihívásokra, amelyek folyamatosan áldoznak a mezőgazdasági kutatásra. Nem csak Franciaországban, hazánkban is kiemelkedően fontos – vélhetően ezért emelte ki beszámolójában ezt a szempontot a párizsi TéT attasé – a kommunikáció szerepe, mivel meg kell a társadalommal értetni a kutatások tétjét, szükségességét. (A konferenciáról bővebben a www.farre.org honlapon olvashatnak.)•