Mi van a Google Glassben?
A digitális világban elismert szervezet először hozzá-jutott egy darabhoz a „Glass Explorers” program tagjaként – majd apró darabokra szedte azt.
Miután túljutottak a szemüvegvásárlókat felkészítő 45 perces tanfolyamon – amely a telepítést telefonnal párosítást és a Google-fiókokkal, szolgáltatással való összekapcsolást is tartalmazta –, az összeszerelést követően visszatértek a laborjukba, és megkezdték a boncolást.
Első körben a következő kérdésekre keresték a választ:
Mi történik, ha az egész testet éri a lencse tisztítószere? Melyik részében van az akkumulátor? Mennyire betörhető, vagyis hackelhető a szemüveg? Hol vannak az érzékelők? Minden hardverelem lehetővé teszi a jövőbeli frissítést? De először is, hol kezdjék felnyitni…?
Természetesen mindent megoldottak, és pontról pontra, fotókkal rögzítették a folyamatot.
A vizsgálat legmeglepőbb eredménye talán az, hogy a szemüvegben semmi különös nincsen. Természetesen a magas árhoz magas kivitelezési minőség társul, de semmi olyan hardvermegoldást nem tartalmaz, ami különlegessé tehetné, eltekintve természetesen ezek felhasználásától. Vagyis maga a szemüvegforma – az ahhoz szükséges aprólékos kidolgozás – az egyedi.
És hogy mire volt jó mindennek a kommentár nélküli publikálása? Ha másra nem is, de elgondolkodtató, hogy egy ilyen eszközzel történő adatrögzítést (sem) abszolút nem lehet észlelni. Miközben nemzetközileg egyre inkább ellenőrzés alá kerül az internetes tartalom és adatmozgás, utcára kerül egy hétköznapi használatra teljesen alkalmas tartalom-előállító és folyamatgeneráló eszköz, amelyre pedig – aggályos vagy sem –, úgy tűnik, felhasználói igény mutatkozik.•
