Lehet bolygatni az erdőket!

Ki ne sajnálná az erdőt, ha lángokban áll, ha szélvihar dönti ki a fákat, vagy amikor hernyók rágják le a lombozatot?


Pedig az ilyen természetes bolygatások bizonyos mértékig és gyakorisággal minden erdei ökoszisztéma velejárói.

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) erdőökológiai kutatócsoportjának munkatársai – nemzetközi kutatás keretében – az egyes erdőgazdálkodási módok hatását tanulmányozták. A természetes bolygatások három fő jellemzőjét: a gyakoriságukat, az általuk érintett területek átlagos nagyságát, továbbá az intenzitásukat vizsgálták. A klímaváltozás miatt a rovarkártevők pusztításai és az erdőtüzek gyakoribbá váltak, ezért a kutatóknak szükségük volt a korábbi, természetes referenciákra. A bolygatások mértékét, gyakoriságát és intenzitását egy háromdimenziós ábrán megjelenítve összevetették az adott terület erdőgazdálkodásának jellemzőivel.

Az összehasonlítás rávilágított arra, hogy a különböző üzemmódok hatásai más-más mértékben térnek el a természetes bolygatásokétól. Míg a sarjaztatás, illetve a vágásos gazdálkodásra jellemző tarvágás és a fokozatos felújítás sajátosságai alig vannak átfedésben a természetes bolygatások jellemzőivel, addig a folyamatos erdőborítást biztosító szálalásos gazdálkodási módok hatásukat tekintve sokkal közelebb állnak ahhoz.

A kutatás eredményei szerint olyan táji szintű, mozaikos gazdálkodásra lenne szükség, amely integrálja a védett idős erdőfoltokat, az erdei vizes élőhelyeket és azokat a gazdasági művelés alatt álló erdőtömböket, amelyekben megtalálhatók a természetközeli erdők legfontosabb elemei: a nagy méretű, idős habitat fák, valamint a fekvő és álló holtfák.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka